Grózer Csaba: Biokompozit laminált perzsa
2018. május 29. írta: ami.nem.mozog

Grózer Csaba: Biokompozit laminált perzsa

Ezt az íjamat a napokban eladtam, de friss emlékként pár sort ideírok, hátha segítségére lesz valakinek. Szóval Csabiéknál valaha kitalálták, hogy az állaton lévő összes valamirevaló szaruanyagot ledarálják, vegyszerekkel feloldják, végül nagy nyomáson újrapréselik. Ez némileg egyszerűbbé teszi az így előállított szarulemezek használatát, nem mellékesen a kapott produktum jóformán homogén minőségű - az eredeti állati szarvaktól jócskán eltérően. Ilyen módon készül ez a félig mesterséges (vagy ha úgy tetszik újraalkotott) anyag az íj belső oldalára szánva, ahol komoly nyomóerőnek kell ellenállnia. De itt nem ér véget a mutatvány, az íj külső héján, a húzó-feszítő erőnek ellenálló ínt is préselik ahelyett, hogy rostokra vernék és nedves környezetet teremtve hagyományos módszerekkel (tocsogósan) ragasztanák fel. Ennek szerintem homogenitás szempontjából előnye nem sok van, ellenben a kapott lapok felhasználása itt is jóval egyszerűbbé válik. Ezek a préselt anyagok fognak felkerülni a fa hordozóra, majd némi csinosítás és bőrözés után kész is a biokompozit íj. Elég egyszerűen írtam, de ha próbálsz többet megtudni a technikáról akkor annyira nem fogod egyszerűnek látni. Nem mellékesen a folyamat végső dokumentálásáig vezető út nem kevés szívással lehetett kikövezve.

img_0089.JPG

Nos, a fenti technológiával készült 47 fontos Perzsa modellről lesz szó. Azt mondják, hogy a célszerűségen túl nagyon fontos, hogy a fegyvered tetszetős legyen: ha szereted nézegetni, akkor szereted majd elővenni és használni is. Azért írom ezt, mert... hogy is mondjam, nekem nem az ilyen jellegű íjak a legszebbek. Korábban írtam, hogy az egyszerűség gyönyörködtet: a perzsa íjak nekem nem elég egyszerűek. Vonalai általában kevéssé kompatibilisek a nekem megszokottakkal. Törött vonalúak, sokszor fura ívük van, felesleges szögeket látok benne. Néhány helyen húrzsámolyos verzióként jelennek meg, néhol a hagyományos módon. Leajzva a karok általában negatív ívvel kezdik, majd hirtelen pozitív szögbe törnek a hosszközepét elhagyva, végül a szarvak szintén szöget zárnak. Ez a két egymás utáni szög az én szememnek khhm "érdekes", bár ez kétségtelenül nagyon szubjektív dolog. Mindez megfigyelhető itt is, hiszen ettől perzsa a perzsa íj, ezeknek a vonalaknak funkcionális szerepük van. Szerencsére túl agresszív szögek nincsenek benne, de a nagyon szubjektív és szemrevétes ellenőrzés csupán ezért érdekes: mindenféle formai furcsaságát feledteti a produktum működése. Mert ez elég komoly cucc. A használatba vételére még lentebb kitérek.

img_0092.JPG
A Bio-perzsa viszonylag rövid íj, ennek minden ismérvével: van nála jobb céllövő íj (és ha nem erről a technikáról beszélnénk, a rövid íjaknál azért nyilván akad nyugodtabb is). Rövidsége ellenére hosszan húzható. Adatlapja szerint 32 collig cibálható, ezt simán hozza, sőt szerintem e felett is tud. Piszok lágyan húzható, ha táblázatot csinálnál az alábbiakról akkor ott tisztán látszódna, hogy a húzáshosszal együtt szerintem teljesen egyenesre vasalt szakaszon nő a kívánt húzóerő. Egy picit szerintem rúg, de ezt csak a könnyebb nyílvesszők irányába haladva lehet észrevenni, céllövő vesszővel halálnyugalmat fogsz tapasztalni. Amúgy az még idetartozik, hogy az én példányom a nehéz vesszőket nem kedvelte túlzottan, lásd lentebb. De most vissza a használathoz: a rezgése nulla, minden körülmények között teljesen és szó szerint nulla, távlövő vesszővel és komolyabb ideggel is. Hogy is mondjam, hangvillának sehogyan sem tudod majd használni :). Mint egy modern sportíj esetén.

img_0090.JPG

Pontosságára visszatérve érdekes, hogy annál pontosabb, mint amit vártam és ez nagyon jó pont. Egy-két nagyobb méretű íjnál is pontosabban lőttem vele, bár ezalapján általánosítani elég nagy ferdítés lenne. A legnagyobb táv, amire lehetőségem volt ellépni a bioperzsával céllövésre, az 30 méter körüli volt, 50 centis vesszőfogóval. Ennél nagyobb távra nincs használható terepem. Ezen a 30 méteren könnyen használható és első osztályú. Éppcsak 30 gramm alatti 30.5 collos vesszőkkel érezte magát legjobban (nem beszélve rólam), tehát itt a 10 grain per font ökölszabály szerintem valamivel lentebb van. Egyszerűen fogalmazva a 11/32-es Szalóky vagy épp Megyer prémium vesszőkkel szerintem nem a legjobb barátok. Nem problémaként írom, hanem sajátosságaként: én így kezeltem. Nagy Viktor csinált nekem valamikor régen 29 gramm körüli 5/16-os 31" könnyűhegyes nyilakat: probléma megoldva. Távlövési próbákra is megfelel, mert nem jön zavarba a könnyű vesszőktől, 17 gramm körülieket lőttem vele többször is (igazából elég sokszor). Sebességre nyilván nem lesz olyan, mint egy majd' C-ben pihenő agresszív és húrzsámolyos biokompozit török, vagy épp egy tiszta vonalú és sallangoktól mentes asszír modell. De gyakorolni tényleg kiváló, szerintem valahol félúton van a két célszerűség (céllövés és távlövés) között.

img_0095.JPG

Hosszan húzva épp az a határeset, amikor mediterrán fogással még nem préseli rá az ideg az ujjaid a nockra. Ha csak 1-2 centivel is kisebb lenne a húrakasztók távolsága, akkor már gyűrűvel/hüvelykkel lenne komfortos lőni, hiszen a kihúzott ideg kisebb szöget zárna az ujjaidnál. Szóval a méretét patikamérlegen adagolták és látszólag elég jól el is találták. Mivel nem egy terebélyes és hosszú valami, szerintem még éppen megfelelhet lovasíjászathoz is, bár nekem a lovakkal mindössze annyi tapasztalatom van, hogy tudjam melyik az eleje és a hátulja.

img_0093.JPG

Fontos, hogy a használatba vétele és letétele is eltér a hagyományos laminált íjaknál megszokott folyamattól. A fent írt préselve felragasztott ínlemezek miatt a kiengedett állapotból hirtelen előre ráncigálást nem kellene erőltetni. Érdemes szépen nyugodtan felajzani - node' lassított felvételre azért mégsem kell gondolni. A leajzása viszont már lassított felvételként kell működjön, máskülönben a préselt szaruanyag elrepedhet. Akár rövid lövöldözés során is préselődhet annyit a belső oldal hossza, hogy hirtelen kiengedve megsérül, mert a gyors ellenállás nélküli negatív változást (kvázi húzást) nem fogja elviselni. Tehát a leajzás lassított felvétel kell legyen, ezt még egyszer leírom. Leakasztod és nem engeded vissza azonnal, hanem szépen laaasssaaaaaann kell visszatérjen nyugalmi helyzetébe. Ebből már ki is derült, hogyha nem jól ajzod fel, és lövés közben mondjuk leakad az ideg, vagy lősz egy komolyabb üreset akkor a belső oldal borítékolhatóan meg fog sérülni és mehet vissza javításra. Tehát érdemes vigyázni rá, bár az újabb modellek elviekben egy ellenállóbb technikát kaptak a szarus íven. Felajzáskor a lábszáradat vágni fogja, mert a külső íven van egy hosszanti váll a szarvak felé haladva. Tehát ha erős modelled vad, akkor legyen nálad egy bármilyen szivacs vagy textil, amit a kar és a lábszárad közé teszel. A képek közé belöktem egy tépőzáras lábszárvédőt. Nekem ez sokszor jól jön.

zhumfvi.jpg

Érdekes, különleges íj. A belső oldalán nagyon szép a szaru textúrája, a külső oldalt általában többszínű bőrözés borítja, ami a szarvaknál elfogy. Így lesz látható a szépen pácolt faanyag, a rém egyszerű húrakasztó alatt ínrostokkal megkötve és erősítve. A Grózer márkajelzés és a bemérési húzáshosszon értendő fonterő egyértelműen fel van tüntetve. Nagyobb összeget tennék rá, hogy az új gazdája is nagyon fogja szeretni és öröme lesz benne.

http://nomadbows.com/stk/index.php?id_lang=2
https://www.facebook.com/grozercsaba/
http://www.grozerarchery.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr7314010292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.