Barkácsrovat, harmadik rész: karbonvessző házilag
2018. július 02. írta: ami.nem.mozog

Barkácsrovat, harmadik rész: karbonvessző házilag

Bevezetésként kérlek olvasd el újra az első, céllövő vesszős bejegyzésben írt figyelmeztetéseket. Azzal a további nehezítéssel, hogy a karbonvesszőket időnként akkor is ellenőrizned kell, ha hibátlannak tűnnek. Amúgy ezekkel az intelmekkel lassan úgy érzem magam, mint az őrült orosz hacker barátunk a rettenetes akcentusával felkonferált "Safety is number one priority" védjegyével. Mégis jobb így, hiszen az ördög nem alszik: a medve - akarom mondani az íjászat nem játék, a barkácsolt lövedék pedig hozzáadott veszélyforrás.

img_0050a.JPG

Igazából most annak a résznek kellene jönnie, hogy mihez és miért készül karbonvessző. Ezt a felesleges tölteléktartalmat hadd ugorjam át, ha itt olvasgatsz akkor ezzel tisztában vagy. Tehát adott ez a modern, könnyen hangolható és általában moduláris vessző, melynek teste az a karboncső, ami akár életszerűtlenül kemény produktum, akár patikamérlegen adagolt merevséggel vagy lágysággal bír. Szerencsére már az alapminőségű csöveknek is megvan az a jó tulajdonságuk, hogy a merevségük a forgatással nem változik - sőt, még súlyuk tekintetében is erősen homogén anyagok. Mindezekből adódóan a karbon nyílvesszők lőképe természetszerűleg szűkebb, mint a favesszőké.

Két jó minőségű cső logója itt, ezek prémium márkák, sokat fogsz találkozni velük. Sokat bírnak, azonos modelleken belül minden darab összes paramétere tökugyanaz. Versenyvesszők készíthetők belőlük (feltéve, hogy eredetit vásároltál). Az alsó Carbon Expressen nem hosszanti repedést látsz, hanem a geotextil vesszőfogóm egyik szálát húzta magával és nem vettem észre fényképezés előtt:
img_0513.jpg
Itt pedig egy olcsó, minőségében a fentebbiek alá pozicionált kínai cső. Az én szintemen teljesen megfelelő, tapasztalatom szerint biztonsággal használható. Hosszanti irányú ellenállása viszont sajnos olyan, hogyha a vessző keményebb helyre csapódik (pl. átmegy a vesszőfogón és a támasztékra támad) akkor biztosan szétnyílik, mint a tubarózsa. Teljesen biztos. Tehát használatához megelőző óvatosságra van szükség, különben pazarlás lesz a vége:
img_0514.jpg
Figyelj rá, hogy teljesen noname és címkézetlen anyagot ne vásárolj. Mint ahogyan az autódra sem veszel teljesen ismeretlen, jelöletlen abroncsot. Balesetveszélyes mutatvány lenne. Ha ez a figyelmeztetés nem elég, akkor tekerj lentebb egy beszédes képért. No, de kanyarodjunk vissza a témához: a karbonvessző méretezésével sokkal könnyebb helyzetben vagy, mint azt a favesszőknél már megszokhattad. Itt több táblázat is segíti a munkád, miszerint milyen erősségű, sebességű, és milyen típusú íjadhoz mely vesszőtestet érdemes használnod. Az alábbi Easton táblázat egy sűrűn használt kiindulópont, jól bejáratott értékekkel csigás íjakhoz. A bal oldali értékek medium csigára vagy sima wheelre vonatkoznak, négy eltérő súlyú heggyel. A jobb oldaliak agresszív csigákhoz ugyanígy. Íme:
easton2.jpg
Ez a táblázat pedig a reflex- vagy hosszúíj vonalhoz megfelelő kiindulópont:
easton1.jpg
Ne vedd szentírásnak az értékeket, a csövek merevsége brandenként minimálisan eltérhet. Gyártónként és modellenként eltérően mért súlyuk viszont már köszönő viszonyban sincs egymással, illetve az íjak erejénél és technikájánál is csupán sávok vannak megadva. A hegyek súlyának differenciájáról nem beszélve. Tehát a két táblázatot mankóként használd, így viszont akár még tradis vonalon is segítségedre lehet.

Méretre vágjuk a csövet:
A megfelelő spine értékű csövet méretre vágjuk. A kívánt hosszúság a húzáshossz alapján fog kialakulni úgy, hogy a húzáshosszból elvesszük a nock (széncsőből kiálló) hosszának felét, majd a kapott értékhez visszaadunk másfél collt. Meg is van tehát a táblázatban keresendő vessző hossza: a húzáshossztól bő másfél collal kapsz nagyobbat. Reflex íjak esetén erre szükségünk is lesz, hiszen akár pengés hegy is lehet a produktum elején, ami nem ütközhet a markolatnak a kihúzás során. Ha megvan a hosszúság, csővágóval folyamatosan mélyebb nyírással forgatva vágjuk el az anyagot. Fontos, hogy a fokozatosságot úgy állítsd, hogy a vékonyodó csőfal ne rogyjon be véletlenül sem. Ha megvan a vágás, de még valahol kapaszkodik az anyag, a végén pattintsd le a felesleget a nem elvágott résztől az elvágott perem felé feszítve a hüvelykujjaddal. Így szépen fog elpattanni. A kész felületet 1-2 apró kört leírva sorjázd le finom csiszolópapíron. Ezen az oldalon lesz a vessző hegye. Szándékosan kerülöm a fűrészt: mint ahogy a többi vesszőnél, itt sem használom. Itt már kifejezetten hátrányos lenne a használata, hiszen a vágásnak a legtisztábbnak és teljesen merőlegesnek kell lennie. Mindjárt megérted miért.

karbonhoz_2.jpg

Bekerül az inzert és a hegy, könnyen szerelhető és cserélhető verzióban:
Első megoldásként a menetes inzertet gyantával fogjuk beragasztani. Az inzert egy alumínium hüvely, paláston redőzött, belül menetes. Egyik végén olyan átmérőjű váll van, amilyen a karboncső külső átmérője. Ezt óvatosan megtartod egy fogóval, és megmelegíted tiszta láng felett (ne kormoljon!). Nem izzásig, nem tűzforróra, mert a kemény hő meg fogja égetni a karbont is. Annyi meleg kell neki, hogy a ragasztónak használt gyantát biztonsággal megolvassza. A gyanta a melegragasztópisztolyok párszáz forintos ragasztórúdja: nem kell nagy dolgokra gondolni, akár még nagyobb élelmiszerboltokban is kapható. Szóval megkened vele a felmelegített aluhüvely redőzött külső palástját, majd határozottan a csőbe nyomod, egészen addig, ameddig a válla engedi. A vállnak és a cső peremének mindenütt kontaktosan érintkeznie kell, rá kell feküdnie a teljes átmérőjén. Ha nem sikerül, akkor a vessző sérülékenyebb lesz az elején. Az is fontos, hogy ne menjen ragasztóanyag a belső, menetes részbe. Ha kinyomott maga alól némi felesleget, akkor azt letörlöd. Hagyod kihűlni, ami pár másodperc pihenőt jelent, de maximum egy-két percet. Ennek letelte után már bele is tekerheted a hegyet. Ha később bármi okból kifolyólag ki kell szedned az inzertet, a hegyet az inzertben benne hagyva magát a hegyet kezded óvatosan melegíteni, majd az aluval együtt kihúzod a csőből (hiszen a hő megolvasztotta a ragasztóanyagot). Második megoldásként az inzertet nem melegíted, hanem a csőbe dugod 5mm mélyen. Most a kilógó 15+ mm alumíniumot kívülről bekened rugalmasan száradó zselés pillanatragaccsal, körben, két gyűrűben egymás felett. Egyik gyűrű közel legyen a csőhöz, a másik gyűrű közel a vállhoz, kb 4-5mm távra. Végül az inzertet egy rém gyors mozdulattal belenyomod a csőbe, tövig. Érdemes nekinyomni valaminek az egészet, természetesen a fém résznél feltámasztva. A felesleges ragasztót gyorsan töröld le. Pár másodperc múlva betekerhető a hegy. Ez utóbbi jóval egyszerűbben alkalmazható megoldás hátránya, hogy ha ki kell szedned az inzertet a csőből akkor az majdnem lehetetlen feladat lesz. Illetve ha alábecsülted a szükséges ragasztó mennyiségét, akkor a hegy a hüvellyel együtt a vesszőfogóban maradhat egy combosabb lövés után, ami a következőleg oda csapódó vesszőt borítékolhatóan szét fogja roncsolni.

hegy.jpg
Bekerülhet a hegy fixen, beragasztva is:
Nem minden hegy menetes. Van, amelynek szára néhány tizeddel kisebb, mint a karboncső belső átmérője és közvetlenül kell a csőbe dugni, inzert nélkül. Itt magát a hegyet kell melegítened, majd a száránál fogva beragasztani a fent említett gyantás módon. Sajnos ebben az esetben gyors hegy-cserét nem tudsz majd alkalmazni, hiszen nincsen mit kicsavarj, szó nincs menetes kapcsolódásról. Szóval itt vesszőhangolás esetében, vagy bármi más okból csak nyílt láng segítségével, nomeg némi mókolással tudsz másik hegyet behelyezni, ahelyett, hogy egyszerűen kicsavarnád egy hüvelyből és tekernél be másikat. Ebből már ki is derült, hogy szerintem a menetes-inzertes megoldás barátibb. Ragasztós hegynél még véletlenül se használj pillanatragasztót, mert a szétszerelhetetlenség itt egyben azt is jelenti, hogy ha mégis bontanod kellene, akkor ezesetben már a hegynek is régen harangoztak!

Felkerül a nock:
Egyik típusú nock közvetlenül a karboncsőbe helyezendő, a másik egy alumínium hüvelybe szúrandó (amelyet először a csőbe kell ragasztani). A karboncsőbe helyezendőről túl sokat nem érdemes írni, belenyomod és kész. Hacsak annyit nem érdemes mondanom, hogy az a nock kerülendő, melyet be kell ragasztani a csőbe. Olyat érdemes venni, amely komolyan nekiszorul a belső falnak, de egy fogóval óvatosan elcsavarható másik pozícióba. Tehát ha kifutót váltasz, pár másodperc alatt áttekerhető a megfelelő szögbe.

nock.jpg
A tekergetést amúgy üzemszerűen nem szabad csinálni, mert a nock anyaga a cső belsejében kopik, és az egyik lövésnél ott fog maradni az ideg bandázsolt részén az elkopott szárú nock. A nock beszúrása előtt érdemes a cső végére egy "súlytalan" alugyűrűt ragasztani akár zselés-rugalmas pillanatragasztóval, ami arra jó, hogy az esetlegesen széttörő nock miatt oldáskor ne menjen tönkre a vesszőtest és a karbon ne vágja el az ideget. Sajnos nem ritka jelenség, erre találták ki ezeket az explosion proof ring-eket. Azt gondolom nem kell leírnom, hogy oldás közben a szétnyíló széncső simán elvágja az ideget, ekkor pedig a csigás íjad meg fogja mutatni miből készítették: csigásíj-atomokból. Merthogy kis túlzással atomjaira hullik. Ha meg szeretnéd előzni a várható történéseket és azonnal látni szeretnéd hogyan néz ki a spórolós vessző ilyen sérülés után, akkor tessék (Charle's Archery Blogján vannak egész mutatós esetek, ez is onnan van):
p1020815.jpg
Itt el is érkeztünk a másik, a pin-nock verzióhoz ami az előbbi gondolat mentén érdekes. Itt egy aluhüvelyt ragasztasz a cső végébe, melynek furatába fogod beszúrni a külső átmérőben picit vékonyabb műanyag nockot szárát -  illetve a beragasztott alu elem felső részéből fog kiállni egy fémtüske, melyre rá kell húzni a nockot. Az összes közül talán ez utóbbi a legmegbízhatóbb megoldás.

Felkerül a tollazat:
A kész produktumot beteszed a tollazódba, és zselés-rugalmas pillanatragaccsal felragasztod a tollakat. Csigáshoz érdemes rövid (pl. 2.5" hosszú), de jó minőségű műanyag tollakat használni. A műanyag tollakat a természetes tollaktól eltérően nem kell alul megcsiszolni, viszont gyógyszertári sebbenzinnel teljesen zsírmentesre kell törölni, rögzítés előtt, mondjuk a szeszbe mártott fültisztító pálcával. Csak gyógyszertári alkoholt használj, mert a többi szesz marja a műanyagot - vagy ha mégsem, akkor borítékolhatóan zsíros, olajos, vagy cukormázas szesszel tornázol és pár lövés után egyszerűen elengedi a ragasztó. Ugyanezzel az anyaggal természetesen a csövet is törölgesd át a tollazás előtt a megfelelő magasságban, mondjuk az alkohollal átitatott konyhai papírtörlővel. Fontos, hogy minden zsírtalan és tiszta legyen. Természetes tollak esetén marad a 3-4" hosszú pulykaevező, lehetőleg csepp formájú tollazattal. Ennek gerincvonalon elvégzendő csiszolásáról és hegyesre vágásáról az első barkácsrovatban olvashatsz. Ebben az esetben csupán a karboncső zsírtalanítandó. Amennyiben bármely tollazat megsérülne, akkor egyszerűen vágd le óvatosan egy szikével. A csövön ragadt maradványokat és ragasztót folyó víz alatt fémdörzsivel óvatosan sikáld le. Szárítsd meg a csövet, zsírtalanítsd és mehet az újabb tollazás. Apropó, nem kötelező a tollakat közvetlenül a csőre ragasztani. Lehet akár a csőre tekert vékony öntapadós matricára is: szép, egyedi jelölésű vesszőket lehet így csinálni, ahol a tollazat eltávolítása nyilván jóval egyszerűbb. Hiszen csupán a matricát kell levakarni. A megfelelő vastagságú és állagú matricákat a helyi íjászboltban vagy akár ebay-en keresztül is beszerezheted.

Sérülések, sérülések, sérülések
A karbonvessző minden bénázást vagy tervezési felületességet megbüntet. Csupán idő kérdése. Először saját maga szerez sérülést, majd neked adja át a fájdalmát. A legrosszabb, ahogyan a saját sérülései nem túl feltűnőek. Egy jellemző képet teszek ide, egyszerű noname csőről - tehát amelytől fentebb óvtalak. Ez néhány tökszabályos kilövés után adta fel a harcot. Igazából szó nincs büntetésről, csupán életszerű használatra alkalmatlannak bizonyult. Az első apró repedés után jön a többi, nem bírja a hullámzást. Ha mákod van, nem a kézfejedet fogja szétroncsolni. Inkább ne is használj ilyet - sőt: bármilyen jó márkából építed a vesszőidet, alkalmanként feszegesd meg finoman (kézi erővel) a csöveket és keress sérüléseket. A pár másodperc kiesés, mielőtt a tárba vagy tegezbe teszed őket, az semmiség. A baleseti sebészeten töltött időhöz képest biztosan.

karbontor.jpg
Bandázs, vagy nem bandázs?
Kell-e bandázskötés a tollazat elejére? Általában nem. A csigás- vagy olimpiai íjaknál durva hiba lenne, ha akár egy millimétert is dobna a vesszőkön a tollazás eleji lekötözés - hiszen legtöbbször villás kifutóval találkozol. Bár amúgy ez sem számít, mert kefés vagy bármely más kifutón is gyilkos. Szóval a tollragasztást precízen kell elvégezni, ne jöjjön fel a tollazat a vonalának elején. Ha viszont tradicionális íjjal lősz, akkor jól fog jönni a tollazat eleji bandázskötés. Ez lesz a kivétel, ami erősíti a szabályt.

img_0550.jpg
A bulifaktor:
Nem érdemes túl sokat ideírom, a címszavakkal is elég jól el lehet szórakozni: világító nock, sípolós hegy, fluoreszkáló matrica, halászvessző.

img_0529.JPG
Jó szórakozást! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr3314077551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.