Grózer Csaba: biokompozit asszír
2018. december 27. írta: ami.nem.mozog

Grózer Csaba: biokompozit asszír

Korábban már írtam egy megfelelő technológiával kivitelezett perzsa formájú fegyverről, ennek megfelelően a műszaki részt most hanyagolnám. Akit érdekel kattintson ide. Ráadásul akkortájt írtam egy másik gyártó asszír modelléről is, melynek információit később kiegészítettem egy hangsúlyos konklúzióval a trad-down szkítánál - szóval az asszír vonalvezetésű tradicionális íjakat sem szeretném bemutatni ismét: akit ez a rész érdekel az kattintson ide, majd kiegészítő információkért ide.

img_1101.JPG
Ami viszont a fentebbiek miatt nagyon érdekes: akár össze is hasonlíthatom a Grózer és Jackal modelleket, hiszen itt csüngenek a szekrényemben, egymás mellett. Ugyan az összemérés az almát a körtével tipikus esete (hiszen az előbbi préselt szaru-ín kombó technika, az utóbbi pedig laminált), de remélem nem lesz hasztalan.

img_1094.JPG
A Grózer-féle préselt szarus asszír súlya nagyságrendileg a Jackal-brand termékével egyező. Valamivel könnyebb annál, de csak a mérleg tudja megmutatni mennyivel: durván 22 gramm a diffi, ami egy lekönnyített vessző súlya. Én nehezebbnek vártam amúgy, hiszen a műgyantával összefogott szarumassza és a ragasztott ín is nyomja a mérleget. Formája természetesen majdnem ugyanaz mindkettőnek, méretük szintén. A Grózer markolata szűkebb, főleg ha letekered róla a -szerintem- méltatlan harántfonott gyártói bőrözést. Mivel ennek az íjnak nem takarja a külső héját bőrözés, meg lehet nézni az ínrétegét is, nagyon érdekes: a hagyományos technikával készült összetett íjakhoz hasonló a rajzolata.

img_1096.JPG
Használatuk érezhetően eltérő, így ezt a röp-bejegyzést erre fogom kihegyezni. A két modell ereje 5% eltéréssel azonos. A biokompozit felajzása jóval könnyebbnek tűnik Nándiék termékénél. Ez jó pont - főleg úgy, hogy mindez nem azért történik, mert a karok nem tárolnának annyi energiát. Lövést befejező rúgásuk azonos mértékű, tehát nem rúgnak :). Ebben a minőségben ez ismeretlen fogalom. A Grózer hangyányit talán rezgősebbnek tűnik rövid húzáson, teljesen kihúzva azonban a Jackal tűnik picit pengetősebbnek. Természetesen nem kell idétlen diiiiinnngekre gondolni: aki nincs hozzászokva a komolyabb íjakhoz az mindkettőre azt mondja majd, hogy teljesen rezgésmentesek. Ami majdnem igaz is, ettől a megfogalmazástól csak egy paraszthajszállal tér el mindkettő. Ha már a húzáshossznál tartunk, a Grózer a végén finoman falazni kezd. Nem baj, csak mint jelenséget írom. Vélhetően az összenyomódó szaruréteg az utolsó hosszokon már nem tud hatékonyan préselődni és végül beáll. Majd a szöveg végére teszem később a húzási diagramját, azt még nem mértem ki.

img_1098.JPG
A fent említett markolati eltérés nem válik előnyére. Nincs olyan jó és biztos fogása, mint a Jackalnak. Amúgy a bőr letekerése után teljes hosszon visszatekertem vegykezelt lenfonallal, mert sajnáltam összemarni a markolatot a kifutó vesszőkkel. Ez valamelyest segített közelebb hozni a nekem komfortos vastagságot, de teljes megoldást azért mégsem lehet várni egy gombolyag madzagtól. A biokompozitból kilőtt vessző sebessége valamivel a Jackal felett van. Mérni nem tudom, mivel nincsen műszerem, de a vesszőfogóba átlagosan 8-13mm hosszal bentebb csúsznak a nyilak. Az eddigi tapasztalataim szerint ez 20fps körüli eltérést jelenthet, ami ha így van akkor az nagyjából 10% körüli előny. De ennek ára van, ez az íj picit idegesebbnek tűnik és minden felületességet megbüntet. Azonnal. Megvan itt is a Forma-1 érzés, de ennek használatához már mindenképpen képzettség szükséges, mérhető képzettség - tehát az nem lesz elég, hogy egy-két hónapot lövöldözöl nulláról valami kezdőíjjal és átváltasz erre. Meg is lepett ez a tulajdonsága, de nem tudom nem leírni. Nagyon oda kell figyelni arra mit- és hogyan csinálok, sokkal jobban, mint arra számítottam.

img_1099.JPG
Fura volt, hogy a karok elsőre mennyire nem úgy működnek, ahogyan az pár perc után tapasztalható. Be kell melegíteni 15-20 lövéssel és finoman igazgatni rajtuk. Majdnem úgy, mint a rendes szaruíjaknál. Nem tudom miért van így, a perzsánál ilyet nem láttam, bár az nem ezzel játszik egy pályán: a perzsa ehhez képest játékszer. Talán az okozhatja amit leírtam, hogy az asszír modellek karjai végül is majdnem teljes hosszon deformálódnak, akár egy sportíjnál. Hiszen nincsenek méretes betonmerev szarvai. A teljes hosszon deformálódó karoknál viszont nagyon nehéz lehet elérni a teljes deformációs egyezőséget. Itt több, mint 2x60cm hosszon teljesen szimmetrikusan kell viselkedni minden centiméteren a karoknak alul és felül. Szóval bemelegítés után (és kerülve a felületességeket) teljesen okés: könyörtelen fegyver válik belőle.

img_1100.JPG
Fontos, hogy nem tudtam pontosan meghatározni milyen vesszőt szeret igazán. Meglehet, hogy ez a saját defektem - bár annyira nem örülnék ilyesmi fogyatékosságomnak. Kipróbáltam nagyon sok fajtával: borovi, hárs, cédrus, gyertyán, karbon, könnyű, nehéz, vékony, vastag, parabola, pajzs, egyenes tollvonal, ferde tollvonal, terephegy, bullethegy, orrsúlyos, középsúlyos. Talán a vékony, picit túltervezett keménységű, életszerű határokon belüli legkisebb súlyú vesszővel jóbarátok, aminek a súlypontja pár százalékkal hátrébb van, mint amire számít a magamfajta. De majd visszajelzek, ha megvan. Pont úgy, mint a Jackal esetén. A picit túltervezett keménység megválaszolható amúgy a nagy kezdősebességgel, bár a hátrébb lévő súlypont meg épp ellene dolgozna. Megint egy anomália, manapság kijut belőle... Na mindegy, majd kerítek szabadidőt és csinálok még pár nyilat, nem szokásom feladni.

A végére kellene valamilyen konklúzió, ha már összehasonlításra adtam a fejemet. A Grózer gyorsabb és egyszerűbb felajzani. Cserébe a nekem fontos használati kényelmében és szabadosságában (úgy értem álmomból felköltve is laza használhatóságában) a laminált Jackal érezhetően összeszedettebb. Saját használatomban ez annyit jelent, hogy az előbbi jön velem távot lőni tavasszal, utóbbi pedig céllövésre és örömködő íjászatra lesz a kíséretem. Ez az örömködő használat nálam 10 érintett órából 9-et simán elvisz, szóval a Jackal megmarad első számú asszíromnak. Az, hogy ez melyik gyártónak és milyen kritika azt nem tudom megmondani, de szerintem egyiknél sincs helye semmilyen lehúzó jellemzésnek. Hülye hasonlat, de olyasmi mintha kimennél egy Lambóval meg egy Ferrarival a pályára. A Lambónál általában minden paraméter és trükközés a teljesítmény alá van rendelve, a Ferrariban viszont még az ülés is kényelmes a tomporodnak és valamivel bolondbiztosabb műszer. Kergethetitek egymást, hol az egyik lesz jobb, hol a másik. Az, hogy mit áldoznál be a másik megkívánt paraméterének ellenében, az eléggé szubjektív. Ahogyan a Lambó-Ferrari kérdés sem annyira műszaki-, mint inkább hitbéli kérdés :)

Én abban hiszek, hogy az ördög a részletekben rejlik. Ezért hát minden részlet érdekel a húrakasztótól a markolatig, és a teljesítmény mellett nekem nagyon fontos a kényelem amit használat közben kapok. Ilyen pl. a Jackal modellje. A Grózer biokompozit asszír pedig egy célszerszámnak tűnik, egy kalapácsnak. Minden idegrostja azon van, hogy egy picit közelebb legyél a sebességi rekordokhoz, és amit ezek a számok a gyakorlatban hoznak a konyhára bármilyen célú használattal. Meglehetősen jól csinálja, kétség nem fér hozzá. De ehhez nyilván neked is idomulnod kell valamennyit. Azt gondolom, hogy aki célzottan keresi ezt az íjat, annak nem lesz probléma ez az idomulás.

Kiegészítés, 2019.04.10: Az íj lekönnyített távlövő vesszőkkel d-í-í-í-n-g-g-geket ad, akár 8 másodperc hosszan. Azt hiszem talán a tizedik combos lövés után figyeltem fel rá. Akármilyen finom oldásnál rendesen penget, ha a 20 grammos vesszősúlyt megközelítem, vagy azalatt lövök. Márpedig 16-17 gramm körüliekkel játszanék, szóval inkább nem teszem tönkre ezt a szép fegyvert. A friss távlövési próbámban amúgy nem lő nagyobbat a Jackal asszírnál. A kettőt íjat váltogatva olyan eltéréseket számolok, melyek a mérési hibatartományon belül vannak (az első tavaszi bevetésen 290 méter körüli eredményeket produkáltam - ebben a kétméteres eltérések a GPS pontatlanságának hibahatárán bőven belül vannak: ezek alapján lehetetlen megítélni). Utóbbi megfigyelés elképzelhető, hogy valamilyen saját hiányosságomból ered, hiszen a korábban csak feltételezett 10% FPS eltérés valós differencia. Nyilván a biokompozit javára. Ami amúgy el is törte a gyertyánvesszőmet, annyira robbanékony - ahogyan az látható a képekből álló nyolcadik bejegyzésben.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr9314517034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.