Kérdések szülte néhány gondolat
2019. március 12. írta: ami.nem.mozog

Kérdések szülte néhány gondolat

Néhány levélváltás random "sporttársakkal" ismét érdekes témákat és öreg bölcsességeket hozott felszínre. Kezdeni az utóbbival akartam, nagy alapossággal. De inkább összefoglalom az egészet. Egy ideje már gyűjtöttem a bekezdéseket, azt hiszem itt lesz jó lezárni. Fogyasszátok egészséggel, a lelkes kezdők pedig jól figyeljenek: mankó-bejegyzés következik.

img_01007.jpg
 
-Nincsen legjobb tradis íj, nincsen legjobb reflexíj, nincs legeslegjobb csigás íj. Ezek nem létező kategóriák. Olyan, mint a legjobb pálinka, amivel talán büszkén kínál elkövetője - majd amikor belekóstolsz, a következő korty gondolatától is felfordul a gyomrod. Ez velejéig szubjektív dolog, de még azon belül is nagyon sok mindennek függvénye. Indulva a paramétereitől, folytatva a fizimiskájával, egészen a saját megszokásokig és kényelemig. Nem beszélve a kitűzött célokról és anyagi lehetőségekről.

-A legjobb nyílvessző azonban létező dolog. Ez a felhasználási céljaidtól függetlenül mindig a megfelelő anyagú, hosszúságú, súlyú, súlypontú, formájú és tollazású egyenes lövedék. Emiatt ha nyílvesszőkkel foglalkozó szakemberhez fordulsz, ő le tudja neked gyártani azt, ami hasonló felhasználási paraméterek mellett a legjobbak között van mindenkinél. Itt jóval kevesebb a szubjektív szempont.

monoglianchild.jpg
-Az előbb említett [fegyver és lövedék] együttes ugyan a technikai apparátusod legfőbb alkotói - de az eredményes használatnak legfeljebb csak 20%-ban részesei. Ezt nem én találtam ki, hanem komolyan jegyzett emberek és akik mögöttük állnak, akár szakirányú végzettséggel. Kezdve akár sportpszichológusoktól, a versenyzőkön keresztül, a trénereken át egészen a sportszerek gyártójáig. Hogy mást ne mondjak, ez a 20% bőven van becsülve, a legtöbb helyen csak 10-15%-ot említenek, és ez inkább hihető. A két megelőző gondolattal összekapcsolva már látható is, hogy csupán a világ legjobb nyílvesszőjével kevés vagy. Aztán a legjobb íj pedig ugye nem létezik, ezért azt már nem is említem: ide végül megfelelhet akár egy botíj vagy egy korszerű sporteszköz is - a lényeg, hogy jól tudd kezelni és hozzá legyél szokva. Ha ezek megvannak, akkor már meg is van a 10-20%-od. Puff neki, hát ez nem sok. Igaz?

-A maradék 80% a fejedben, a kezeidben, a hátadban, a vállaidban és szemeidben van. Vagy épp nincs. Nyilván nem a szél fogja odafújni, tehát nincs más dolgod, mint gyakorolni és megint gyakorolni. Korábban már leírtam, hogy az íjászatot jó régen kitalálták, miközben az életük múlt a hatékonyságon. A jól megfogalmazott módszereket érdemes követni: ekkor előbb-utóbb el fogsz jutni egy szintre, ahol talán már nem is hobbiként fogsz gondolni az íjászatra - még akkor sem, ha hobbinak indult a műsor. Lesz ami nehézséget fog jelenteni, hazugság lenne azt mondani, hogy nem rögös az út. Nekem például máig nagyon zavaróak az egyébként nem túl zavaró körülmények is. Jól megmondtam, igaz? Arra gondoltam, hogy csoportos edzések híján nagyon zavar, ha valaki beszél hozzám lövés közben - vagy akár az is, ha néznek. És ha ez nem lenne elég, egészségtelen mértékben függ a gyakorlásba szívesen ölt energiám attól, hogy milyen lábbal keltem. Én ezeken szeretnék dolgozni az idén.

-Nem baj, ha a lövés öröme miatt fogsz fegyvert és ilyen indíttatásból gyakorolsz. Amúgy is, miért lenne baj? Ez az örömíjászat veleje, mindenki innen indul, van aki itt is marad. Nagyon kevesen vannak úgy, hogy márpedig ma azért lövöldöznek délelőtt, hogy finomítsanak a technikájukon. Aki mégis így gondolkodik, az inkább a sportolók- végül akár az élsportolók irányába tolódik. Néhány kivétellel. Egyébként én magam is azért ragadok íjat, mert imádom fogni, feszíteni, imádok lőni - szóval önmagammal versenyezni, saját szórakoztatásromra. Az elmúlt hétvégén összesen 3x 1.5 óra tradis gyakorlást nyomtam le egyedül. Tök jól esett, és általában eszembe sem jutott közben a technikámat figyelni. Sajnos. Pedig a két-három hónapos téli szünetben általában sikerül méretes visszalépést elszenvedni: alig volt a kezemben tradicionális íj.

-Igen, sokkal jobb nem egyedül edzeni. Nekem sajnos (technikai okokból) egyelőre csak egyszemélyes a hobbira fordítható szabadidőm: mivel munkahelyem és családom van, nem túl egyszerű máshoz hangolni a karórát - illetve aki(k)hez hangolnám, azok ugyanebben a cipőben járnak. De ha a lányom picikét nagyobb lesz, egymás mellett fogunk lőni. Neki most még sok akár a fél óra is egyhuzamban.

-Az első íjat amit megveszel nagyon jó, ha segítséggel veszed, mivel rengeteg sületlenséget és ellentétes véleményt hallani arról, hogy az milyen legyen. Van aki azt mondja, hogy tartsd kihúzva remegés nélkül fél percig. Van aki meg azt mondja, hogy egy paraszthajszállal tervezd túl az erejét. Van aki azonnal megmondaná mekkora a kényelmes vagy hatékony húzáshosszod, van aki azt mondja, hogy ez nagyjából fél év múlva lesz meg. Van aki terebélyes íjat javasol a nyugodtsága miatt, van aki olyat adna a kezedbe, ami megmutatja ha hibázol. Van, akit semmi nem érdekel és azt tanácsolja, hogy vedd meg azt, ami tetszik. Szóval jó eséllyel mellényúlsz, ha segítség nélkül veszed meg az elsőt, hiszen még hozzáértővel is buktatós lehet a dolog. Ha van a környékeden íjászbolt, vagy egy működő íjászegyesület, akkor kérj segítséget ott. Egyáltalán nem szégyen, sőt inkább erény segítséget kérni.

-Ha valakinek első íjat szeretnél vásárolni meglepetésként, akkor az szerintem általában nem a legjobb ötlet. Viszont én sem tudok tuti módszert arra, hogy mégis miképpen tudsz megajándékozni valakit ilyesmivel. Olyan ez, mintha cipőt szeretnél valakinek vásárolni anélkül, hogy pontosan tudnád mekkora a lába, melyik talpbetét a kényelmes és egyáltalán mi tetszik neki. Ha erre készülsz, legalább ne webshopból vagy ne bárhogyan interneten keresztül vásárolj, hanem kérj segítséget egy valódi hús-vér hozzáértőtől egy valódi üzletben.

-Ha a csigás íjak- vagy olimpiai reflexek érdekelnek, akkor sem tudod megúszni a tradicionális íjak használatát. Azokkal szerzett tapasztalatok nélkül nem lesz túl sok esélyed örömteli csigás- ill egyéb reflex használathoz. Sőt, nagyjából az esélytelenek nyugalmával fogsz indulni mindkettővel.

-Az első nyílvesszők majdnem mindegy, hogy milyenek. Kicsit pontatlanul mondtam, így hát helyesbítek: nyilván nagyon alultervezetteknek nem szabad lenniük, mert az balesetveszélyes, ráadásul az első (bűn)rossz lövésekkel szemben nincsen toleranciájuk és költségessé válik az ismerkedésed. Túltervezettség irányában bizonyos keretek között nincs baj, az első időszakban úgysem fogsz ellépni a vesszőfogótól 10 méternél messzebbre. Ezen a távon pedig az erősebb nyílvesszők is viszonylag pontosak: a merevségi problémák okozta pontatlanság csak 15-20 méteren kezd érezhetővé válni. Én első tradis nyílvesszőnek talán olcsó és könnyű karbonvesszőt vásárolnék valahol 5-600-as jelölés környékén kezdve - nyilván a fegyver erejétől függően.

-Az első saját vesszőfogód legyen egy szalmahenger. Egy dedikált szalma vesszőfogó beszerezhető 5000 Ft környékén. Már az első nyáron megkeresi az árát, mert ebben kisebb eséllyel fogod eltörni a nyílvesszőket, vagy ugyanígy kisebb eséllyel fogja letépni a vesszőid tollazatát. A vesszőfogó mögé próbálj tenni méretes geotextilt, lazán és lehetőleg két rétegben. Én valamikor 2 réteg 130cm x 130 cm geotextil elé tettem 60cm-es szalma vesszőfogót. A vesszőfogóval együtt sem került 7000 Forintba a mutatvány. Az okokat látni fogod magadtól is.

-Fontos, hogy védd az ujjaidat. Anélkül, hogy a húzó ujjaidra vigyáznál nem sokat fogsz lövöldözni. Képtelen leszel rá. Ha kell, az ideg letolja a bőröd már a huszadik lövésre. Kezdetnek megfelel, ha az ujjaidat betekered ducttape ragszalaggal. Ennél azért tartósabb, kényelmesebb és mobilabb egy pl. decathlonos húzókesztyű 1000 Ft körül. Később pedig egy tab, amit valószínűleg már te magad fogsz elkészíteni.

-Ha lehet, kezdetben ne használj alkarvédőt. Elég kegyetlen tanács, mert többször lesz kék-zöld-sárga és lila az íjat tartó kezed alkar környékén. Nekem is az volt valamikor. Ennél hatékonyabb módot azonban nem tudok ajánlani arra, hogy megtanuld helyesen tartani a fegyvered. Vannak speciális esetek, amikor kelleni fog a védőelem -  de az jóval később és más szinten lesz a felszereléseid között.

-A mai, modern kori hobbi- és sportíjászat egyáltalán nem férfias tevékenység. Igazából még a harci vagy vadászíjászatnak is csak egy része mondható annak. Tehát ha azt az élményt keresed, ami a 130 kilós mongóliai harcosnak adatott, amikor kifeszítette az általa készített 150 fontos szaruíjat - majd egy (1) nyílvesszővel ütött át két bőrpáncélos harcost is 120 méterről - nos ilyet ne keress. Javarészt 20-30 méterről lövünk gyakorlóheggyel, patikamérlegen mért technikával, a legkomfortosabb megoldásokra törekedve.

-Nem, nem korai gyereknek íjat adni a kezébe. Én magam a kislányomnak 5 évesen adtam először egy botíjat. Pár hónapra rá egy gyantaíjat, majd tavaly egy sportreflexet. Heti egy alkalommal leköti, tavaly már jött velem távot is lőni, ki a pusztába. Viszont mindez nyilván felelősséggel jár: gyermekíjnál is felmerül a balesetveszély - az ördög pedig nem alszik. Emellett más felelősséged is van, hiszen ha már sportfegyvert adtál a gyerek kezébe, akkor ne hagyd hibásan rögzülni annak kezelését, tehát foglalkozz vele nagy figyelemmel. Hálás feladat, azt a fél-háromnegyed órát megéri alkalmanként. A hibásan berögzült mozdulatokat pedig valami oknál fogva döbbenetes munka korrigálni, és szerintem nem is mindig sikerül.

https://hu.pinterest.com/pin/353391901982281373/
(A mongol kisfiús kép forrásának linkje)

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr3814653053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.