Néhány gondolat.. újra, avagy okoskodás kérdések- és eszmecserék alapján
2019. május 21. írta: ami.nem.mozog

Néhány gondolat.. újra, avagy okoskodás kérdések- és eszmecserék alapján

Az előző okoskodás folytatódik, egy részük korábbi keltezésű téma. Elsősorban a tradis sport/gyakorlónyilas dolgokat fogtam csokorba, ezzel kapcsolatban merem venni a bátorságot egy újabb adag segítséghez. Jah, el is felejtettem mondani: az oldal épp ma lett egy éves, szóval nem is tudom mivel lepjem meg magam. Most azt gondolod, hogy nem véletlen a jumival lövő harcosok képe? Ki tudja.. még finomítom az elképzeléseimet :)
1538070728_maxresdefault.jpgHiába olvastad végig többször is a vesszőkészítős bejegyzéseket, ez nyilván nem ad garanciát arra, hogy ennek alapján első nekifutásra jól használható lövedéket tudj előállítani. Először meg kellene próbálnod kiismerni az általad választott alapanyagokat, eközben törvényszerűen bénázva a részletek körül. Így tudsz majd szépet alkotni később. Valahol e kezdeti fázisból eredhet az az igazság, hogy aki vesszőgyártásra adja a fejét, az sokáig osztogatja majd a produktumait a környezetének. Hiszen egy ideig biztosan eladhatatlanok lesznek. Nem beszélve a kísérleti példányokról, amelyeket nem árt ha többen is használják tesztidő alatt szívességből, mintsem a készítője egyedül. Én magam több tucat nyilat szétosztottam tavaly - sőt, az otthoni virágkarók miatt sem törtem sokat a fejem, bár kétségtelenül hülyén nézett ki a háztáji flóra mindenféle elfuserált nyilakhoz kötözve. Amúgy felteszem, hogy amíg ezzel foglalkozol, folyamatosan tudsz finomítani a nyilaidon. Mind újabb apró lehetőségeket lehet felfedezni, ha figyelmes vagy - ha máshol nem, hát az előállítás hatékonyságában. Szóval ha visszanézel akár pár hónappal korábbra, simán láthatsz kezdetlegesebb műsort. Jól van ez így.

Fontos, hogy különbséget láss a történelmi és a random tradis nyílvessző között. Amiket én mutogattam az elmúlt időkben, azoknak egyike sem történelmi. Akármilyen homogén paraméterekre is törekszem, a saját "baglyocskáim" sportcélú tradis lövedékek: gyakorláshoz vagy megfelelő versenyhez okésak, de ettől még nem történelmiek. A történelmi vesszők hangsúlyos dolgokban térnek el tőlük, hiszen a korabeli harci vesszők replikái: példaként a hegyük kovácsolt acél. Nockjuk fa vagy szaru, semmiképpen nem műanyag. Tollazatuk sem mindenféle színre festett kínai pulykatoll. Összeállításukban legtöbbször kerülik a szintetikus ragasztókat, és az inakkal kötözött-erősített területeket praktikusan enyvek tartják össze. Megalkotásuk során az alacsonyan tartott súly általában sokadik paraméter, így egészen váratlan faanyagra is épülhetnek - jobb verzióban pedig közel érzéketlenek a keményfelületi belövésre. Természetesen árukban is különböznek az egyszerű tradis produktumoktól: utóbbiaktól sokszor már egy kovácsolt történelmi nyílhegy is drágább. Nem véletlenül.

De bármire is készülsz ezen a téren, a jó szerszámok általában csak az azonnali beugró szintet jelentik, nem többet. Bármerre is járok látom, hogy mennyire nem divatos ezt elfogadni, de rosszabb vagy kezdetlegesebb eszközökkel mégis lehet szép dolgokat csinálni. Nézz csak körül a lakóhelyeden figyelmesen: a néhai műemlékeket, vagy a múzeumokban pihenő értékeket sem ipari/profi körülmények között alkották. Szóval a [szerszám], valamit a [hozzáértés+gyakorlat] kettőséből ismét az utóbbiak a lényegesebbek. Pont úgy, ahogyan az [íjad+vesszőid] valamint a [mentális készséged+gyakorlatod] kettősénél a kézzel nem fogható dolgok határozzák meg az eredményeket. Végső esetben csupán egy késsel is lehetne néhány szép nyilat készíteni, de ahhoz persze elég jól kellene bánni a szükséges matériákkal.

Aki íjakat vagy vesszőket készít, sokszor megragad az íjászat amatőr szintjén, vagy visszaáll oda. Részben azért, mert ezeknek az embereknek az alkotási késztetése elveszi az időt és energiát magától az íjászattól. Nyilván nem arra a kiesett időre gondolok, amit a sebtében és alkalomadtán összelökött 10 nyílvessződ barkácsmunkája rabol el tőled. Szóval lőhetsz akár örömködve, akár komolyan gondolva, ha az alkotó munka mégis jobban érdekel, szerintem azzal semmi gond sincs. A fent írtaktól eltérően akadnak kivételek is: Kassai Lajos, Mónus Józsi, Dodesz és még egy-két emberke - dehát ők szabályt erősítenek. Ezek a kiváló emberek a produktumok előállításában és magában az íjászatban is profi szinten edzettek. De amint a munkásságuknak mindkét terep szerves részévé válik, cserébe az életük már ezek körül forog. Ez utóbbi feláldozás pedig a mai világban nem kis mutatvány, általában nem is szokott sikerülni. Talán az lehet az első lépcsőfok felfelé, amikor megteheted, hogy ne áldozatot láss benne. Nekem pedig csak annyi adatik, hogy megemeljem a kalapom az érintettek előtt.

Kaptam pár képet közismert felségjelzésű tradis favesszőkről, ahol "érdekességeket" látni. A teljesség igénye nélkül el tudom mondani, hogy végül is egyértelmű dolgok láthatóak az erezet kifutásának környékéről. Ha ott nincs előzetesen kezelve akkor törni fog: leírtam már párszor, szerintem túlzásba is vittem az ismételgetést. Ha valahol vastag lakkozás takarja a fa felületét, ott a repedő lakkréteg alakjából lehet következtetni: ha a repedés vonalában akár a legszerényebb kosárgörbe alakot is meglátod, akkor *biztosan* az alatta rosszul kifutó erezet íves mentén történt ugyanez. Egy kártevős fotót pedig már az előző, kilences számú képes bejegyzésben mellékeltem.

Ennél jóval érdekesebb téma-azonos felvetés, amikor szintén márkás lövedékeket rendelve a hajlékonyságuk több példánynál eltér a várttól. Miközben ugyanolyan erősségű fegyverhez érkeztek. Tehát 10 vesszőt kézzel ellenőrizve akár kettő is puhábbnak vagy erősebbnek tűnik a társainál. Ennek két oka lehet, persze a legalapvetőbb tévedést [idegen csomagba keveredést] kizárva: az egyik az, ha a vessző készítője a hegyek súlyával játszik: a *picit* merevebb test valójában nehezebb heggyel van szerelve, a *picit* lágyabb anyag pedig könnyebbel. A súlyuk ezeknek nehezebben tartható a középérték körül (nagyjából sehogy), de teljes gyakorlati merevségükben még simán megfelelőek lehetnek. Határok között ugyan, de én is el szoktam követni ilyen merényletet, ha nem kell súlyazonosságra törekedni. A másik ok viszont hanyagság, ahol a pálcákat nem egyenesítik osztályozás előtt. Ekkor hamis spine értékekkel kerülnek feldolgozásra: példaként a hosszú görbületek hasával lefelé mérve akár két osztállyal is puhábbnak tűnhet a faanyag, holott nem az. Szerencsére a hajlékonysági eltérések annyira azért nem jellemzőek egy csapaton belül - de mint írtam, ez még nem jelent automatikusan felületes munkát. A vessző röpte úgyis el fogja árulni, melyik forgatókönyvről van szó.

Bárkitől rendelsz nyílvesszőket, érdemes már viszonylag korán arra törekedni, hogy közel személyedre szabott vesszőkkel gyakorolhass. Lehetőleg úgy, hogy súlyuk eltérése se legyen kirívó. A szükséges paraméterek megtalálásában kérj bátran segítséget hozzáértőtől. Ha már túl vagy azon, hogy gondolkodnod kell a feszítés és oldás módján, és túl vagy azon is ahogyan a félrelövéseid okát keresned kelljen, akkor fogadd meg amit írok. Eddig a pontig kb. bármi jó lehet, onnantól viszont érdemes igényesebbnek lenni. Nem arról van szó, hogy már az első tapasztalatok után versenyvesszőket tukmálok rád, mégis érdemes azokkal a vesszőkkel folytatni a szocializálódást, melyek jó ideig el tudnak kísérni a teljes kezdőszinttől ellépve. Nem kell versenyparamétereket tudjanak, de 10-15%-on belüli legnagyobb spine eltéréssel és maximum 2 grammos tűréssel már meg is tetted amit lehetett. A 15% tényleg maximum legyen, mert alkalomadtán már a 10 is meredek. Úgy sincs sok értelme úgy próbálkozni, ha két random nyíl között akár 5-6 gramm súlykülönbség is lenne, márpedig kazalból vásárolva még brand produktumoknál is előfordul ilyesmi. Ha megfogadod a fentebbieket, akkor azt kiegészítendő érdemes átgondolni a darabszámokat is, tehát felejtsd el az ötdarabos igényeket és hasonlókat. Amikor pótolni kellene az eltört-, elveszett-, és főleg elfáradt darabokat ezekkel egyezőkkel, ott általában megáll a tudomány. Szóval verd ki a fejedből és inkább tizesével kérd őket, ha teheted. Nota bene: később bőven tucat feletti darabszámokat fogsz keresni, hiszen több szezonra tervezel. Tényleg emlékezze majd erre, amit most írtam: hasznos felismerés lehet.

kudo01.jpg
Ha mégsem tudnál személyes segítséget kérni sportcélú tradis nyílvesszők terén, néhány szót fogadj meg: a neked való nyíl a hozzád igazított hosszúságú, íjadhoz mérten megfelelő súlyú és merevségű lövedék. Túl sok újat nem mondtam igaz? Szóval kicsit bővebben, kezdjük a hosszal: [1] ha a már megtalált fixponton meghatározva mondjuk 29" a húzáshosszod, akkor az praktikusan egy hajszállal 30" alatti vesszőt fog jelenteni - átlagos markolatnál 30"-nál véletlenül sem többet. A vessző pontos hossza mindig a nock ajkának mélyéről van mérve, egészen a hegy gallérjáig. Magyarul a hegy nincsen belemérve, csakúgy ahogyan a nockajak magassága sem. Még magyarabbul, ha a lövedék *teljes* hosszúságát nézed (aminek egyébként sok értelme nincs, legfeljebb a tárolóhengered befogadó méretei miatt) az nagyobb lesz akár két collal, mint amit az imént írtam. Márpedig bárhonnan is rendelsz, ez a méret van megadva, tehát a hegyhossz nélküli. [2] A nyíl ideális súlya íratlan szabály szerint fontonként 10 grain, 0.65 gramm. Eszerint egy 40 fontos íjhoz 400 grain, tehát 26 gramm lenne nyerő. De csak lenne, hiszen az íjak erősségét legtöbbször 28 collon adják meg, te pedig a példámban 29" hosszan húzol. Az egy collos húzáshosszváltozás ebben az erőtartományban általában 2-4 font eltérést ad. Ha 4-el számolunk, a 44 fontra módosult húzóerőhöz majdnem 29 gramm súlyú lövedék dukál. Persze ettől el lehet térni agresszíven lefelé például távlövés esetére, de ez veszélyeket rejt magában. Mind a fegyveredre nézve, mind az egészségedre. Én azt tanultam, hogy fontonként 8 graint, tehát 0.51 grammot indokolatlanul nem szerencsés lentebb vinni. Valamikor ezt Szimeiszter Pista tanácsolta nekem, és szerintem elég jól mondta. A szűk határok között tartott eltérés a kisebb irányban amúgy akkor lehet érdekes, ha a lövéseidnél a céltávolságot becsülnöd kell. Ekkor a könnyebb lövedék egy hangyányit a tévedések ellen dolgozik. No, de el lehet térni persze a nagyobb súlyok irányába is: mind fentebb lépve sok értelme ugyan nem lesz a dolognak, de legalább ez veszélymentes verzió. Amúgy lőttem már 700 graines, tehát 43 gramm körüli vesszővel is 40 font erővel, és annyira nem volt rossz, mint ahogy hangzik. Valószínűleg az íj sebessége próbálta elfedni az erőlködését, szóval gyakorlati következtetéseket nem tudtam levonni semelyik irányban. [3] A merevség már ennél keményebb dió, mert hiába jól ellenőrzött egy pálca, a hegy súlyával simán el is lehet rontani. Én általában hangyányival kisebb súlyú heggyel szerelek a megszokottnál, így a teljes merevség épp ebben a mértékben haladja meg az elvártat. De volt olyan gyakorló favesszőm is valamikor régen, amelyen 60 graines, tehát egy szerény 4 gramm alatti kúpos hegy volt. Én meg csak lestem, hiszen a fatest merevsége ekkor érezhetően kisebb lehet, mégis biztonságosan lehetett használni. Bátor ember készítette nekem, az én bátorságom viszont vegyítve volt egy kis hülyeséggel is. [4] Végül az eddig leírtakat meg kell bolondítanom azzal az esettel, amikor a kazalból vásárolt (közel) egyforma vesszőidet te magad fogod adott hosszra vágni: egyszer erre is sor fog kerülni. Az általában elérhető 32" hosszú nyilakat 30"-ra hozva a teljes gyakorlati merevségük nyilván megnő. Szóval a 40 fontos íjhoz nehogy épp erre a fonterőre méretezett terméket kezdj el alakítani, mert két collal rövidebbre alakítva már közel 50 fontos működési tartományhoz fog passzolni, miközben a súlya is kisebbé válik. Ilyen esetekben az eltérés anyagonként változó, de vesszőhossz-collonként általában 2-5 fontot kell korrigálj a kiinduló értékeken, ennyit "erősödik" a lövedék. A példa alapján én 32-34 fonthoz tervezett 32" hosszúságú vesszőből válogatnék 30-31 grammosokat és azt vágnám 30"-ra. A finombeállítást pedig a gyakorlóhegy alakításával végezném el - így állna elő a 40 fonthoz méretezett, rám szabott nyílvessző. [5] Kegyesen megfeledkezem arról, hogy a vesszőtestnek milyen átmérője legyen, esetleg lehet-e dongateste, picit csavarjunk-e a tollvonalon.. Mint láthatod, annyira nem egyszerű a történet, szóval próbálj személyes segítséget kérni valamely klubban vagy üzletben, ha már túl vagy a vesszőgyilkos belépő időszakon. Írtam már korábban: bénázások helyett segítséget kérni erény, főleg ha picit komolyabban gondolod a kertfari' és havi egyalkalmas szórakozásoknál amit művelsz.

mechanika.jpg

A korábbi, laminált, reflex-deflex íj előállítására elejtett megjegyzésemhez hozzáfűzném: amikor valaki jól csinálja, nyilván nem érzésre csinálja... Ha nem hinnéd el, a fentebbi képen láthatsz egy *apró* szösszenetet "Horváth Sándor, Körtvélyesi Géza, Legeza László" esszéjéből. Remélem érthető, mármint a nehézsége érthető. Holott ez egy merev szarvú fegyver viszonylag egyszerű matematikája - szó sincs még arról, amit felskicceltem más vonalon. Nem olyan egyszerű ez, emiatt még mindig rajzolgatok, érdemi munka nélkül. A próba-ragasztót [saját részemre] előállító kombinát is felhívott, hogy "na mi a pálya?". Nem tudtam mit mondani, inkább végiggondolom százszor amit akarok, mintsem szemetet csináljak, főleg tervezetten. Ez kicsit ellentmond a fentebbi nyílvesszőgyáros bénázós-okoskodásnak, dehát ez egy nagyon más pálya. Meglepő, de fogadd el kérlek: ha itt ha nem másokat majmolnék, mentesülnék minden hibát okozó hagyatéktól. Ezen a téren "könnyű" dolgom van, hiszen a titkokat mindenki sajnálja. Ráadásul az első íj előállítása szerintem veri a 30e Forintot. Svartnik, üveglaminátok, ragasztók, sablon, ideg... 30-at pedig ha lehet, nem dobnék a kukába, mert harmadik nekifutásra az egy százas. Az ötödikre 150e Forint és két hónap áldozat. Okés, nagyvonalúan kerekítettem a sokadik verzióra - de remélem a nagyságrendek megvannak.

Nyílvesszőtől védett markolat: az íjak markolatán általában minimális kopás látszik a kifutó vesszőknek hála. Természetesen azokról a fegyverekről beszélek, melyeknek nincs ablaka, vagy épp dedikált kifutója. Az apróbb kopással nincs baj. A durva kopás viszont mindig rosszul megválasztott nyílvessző vagy rossz fogás eredménye. Túl kemény vessző, nem sima felületű vessző, durván bandázsolt vessző, túl ferdén tartott íj - ez mind szóba jöhet. Ha le szeretnéd tekerni a markolatot valamivel, akkor figyelj, hogy annak vastagsága érdemben ne változzon. Én újabban milliméternél is vékonyabb lenfonalat használok a markolat teljes hosszán, erősen bandázsolva - sőt, a fonal alatt egyszerű kétoldalas ragszalagcsíkokkal is besegítek. A fogása is jobb lesz ilyen módon az egésznek, nomeg a markolaton így aztán tényleg semmilyen használati nyom nem keletkezik. A szigetelőszalag és egyéb méltatlan megoldások maximum pár lövés erejéig fognak védelmet nyújtani. Szerintem erre a célra a len és a bőr a legpraktikusabbak.

A karton- és egyéb szakszerűtlen vesszőfogókat próbáld meg kiverni a fejedből. Elsősorban a házi tákolmányokra gondolok, amikor óva intelek. Legfőképpen azért, mert még megfelelő ellenállással is könnyedén elérik azt a lerongyolt állapotot, amikor majd a legjobb vessződ szalad bele a tollvonalán is túl. Egy átlagos dedikált vesszőfogó amúgy megvehető akár már 3-4 jó gyakorlóvessző áráért, szóval itt értelmetlen spórolni. Lehet szalma vagy polifoam: a lényeg, hogy becsapódáskor a nyíl ne kapjon sokkot a hirtelen megállástól - eközben mégse hatoljon túl mélyen az anyagba, majd ezeket ha kell ezerszer is meg tudd ismételni.A szalmahengert és hablapot is meg tudod vásárolni úgy, hogy adott fonterőhöz kéred őket, szóval nem írtam lehetetlen feladatot. Ezek természetesen vastagságukban fognak eltérni, de általában egy 20-25 cm vastag cél jóformán mindenhez elég (kivéve egyes csigásokhoz és harci íjakhoz). A polifoam hab a drágábbik mulatság, ennek ára 10e Forinttól indul, majd a határ a csillagos ég. A szalmahenger viszont tényleg megvehető 6e Forint körül. A szalma semmilyen ellenállással nem rendelkezik az időjárással szemben, így akár a csepegő eső-, vagy a nyirkos őszi éj is kárt tesz benne, ha kint felejted szabad levegőn. Emellett a 8mm-nél vékonyabb vesszők nagyon mélyen csúsznak bele. A habot nem jellemzik ilyen gyengeségek - sőt ezek némelyikének cserélhető betétje van középtájt. Akármelyiket is választod, hosszú távon pénzt keresnek neked. Én a szalmára esküszöm, még ha nagyobb figyelmet is követel a fentebbiek szerint.

Az ideget mindig a megfelelő anyaggal kell kezelni. Tradis vonalon általában tök jó a méhviasz, de vásárolhatsz e célra dedikált waxot is. Előbbit a piacon lelheted fel a mézet áruló termelőktől, utóbbit bármely íjászattal foglalkozó shopban. Mekkora hír, igaz? Aprópénz mindkettő. Én azért szavazok a waxra, mert lágyabb állaga miatt sokkal praktikusabban használható. Az ideget nyilván úgy kend bármelyikkel, hogy az még rajta van a felajzott íjon. Párszor húzogasd végig a húron, majd két ujjal összeszorítva az anyagot egészen meleg állapotáig simogasd le-fel gyors mozdulatokkal. A felesleges kenőanyagot piszok erősen összenyomott ujjbegyekkel lassan szorítsd ki a még meleg szálak közül, eközben told is le róla. Utóbbinál kicsit hatékonyabb, ha egy ~15-20 centiméteres ideg- vagy bandázsanyag szálat középen egy-kétszer gyorsan áttekersz az íjon lévő idegen, és a 15-20 centis darab két végét fogva lehúzod a felesleges kenőanyagot annak még langyos állapotában. Éppen így: https://youtu.be/ar10xvGpq7s. Az ideget kenni természetesen nem kell minden használat után, ám ha mégis sűrűn kened, azzal ártani nemigen fogsz neki. Ha viszont elhanyagolod a kezeléseket, akkor az ideg elkezd szőrösödni és már köttetheted is a következőt. Ami természetszerűleg jó sok lövés után lesz csak hasonló ahhoz, amilyen az előző volt.

"Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára!
De ha tetszett, nemsokára visszavárhatsz,
Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára.
S valahány név a naptárba'.
Eljövök még hozzátok,
Viszontlátásra pajtások!"

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr2714771700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.