Réges-rég megálmodtam már, hogy két részre szerelhető nyilat fogok előállítani. A malmaim köztudottan lassan őrölnek, így nagyjából egy éven át voltak fiókban az ötleteim. Ennek letelte után is pilot-projekt szagú a műsor... Semmi komolyat nem vártam a produktumoktól: egyszerűen a bulifaktort néztem, illetve a tradis szétszedhető Jackal szkíta mellett (az annak fenntartott 40-50cm zárt helyen) szerettem volna szállítani őket.
Nem ragozom tovább, a képen lévő prototípusok hozzávalói: jó minőségű és minden értelemben homogén terhelhetőségű karboncsövek. Egy átlagos csővágó, hosszú és könnyű alu-inzertek, egy megfelelő csavarszár, némi zsugorcső. Menetmetsző készlet, ragasztógyanta.

1., Le kell gyártanod a szükséges karbonvesszőket, hangyányit kisebb dinamikus merevséggel a kelleténél. Tehát úgy kell vesszőt építs, mintha nem is akarnád kettévágni őket - miközben picit lágyabbnak hagyod őket. Utóbbi annyit tesz, hogy ha normális esetben 340-es csövekből építkezel, akkor itt a 400-as cső lesz a kiszemelt áldozat. Vagy ha 75-80 graines hegyekkel lősz, akkor most jobb, ha szokod a 100-asokat. Ha egyik sem megfelelő módszer, akkor könnyebb nockot kell használnod, pl. pinnockok helyett célszűren rövid G nockot. Akár kombinálhatod is ezeket, de természetesen óvatosságra intelek a szélsőségek esetére. Mint mindig.

2., Második lépésben le kell ellenőrizned a *kész* vesszők súlyát és súlypontját. Nem lehet bennük eltérés, mindnek azonosnak kell lennie - miközben feltollazva, betekert hegyekkel szerelt, lövésre kész vesszőket kell megmérj.

3., Milliméteres pontossággal meg kell határozni a szerelt vessző súlypontját. Itt csővágóval kell kettévágni, a "legderekabb" derékszögre törekedve.

4., A hosszú inzertek collos rendszerű belső menetét megfelelő metrikus verzióra kell alakítani (mivel collos csavarszárat nemigen fogsz kapni). Az inzertbe ízlés szerint kerülhet menet - már amit a falvastagsága biztonsággal elbír. Én tesztként M4-es menetet gondoltam bele, amit a magmérettel természetesen elő kell fúrni. Ha kész, kéziszerszámmal gyorsan belevágható a kért méret. A már új, metrikus menettel ellátott inzertet a szokásos módon kell beragasztani mindkét csőfélbe.

5., Ezek után a két részt összehúzó menetes szárat kell előállítani. Ennek hossza a két inzert hoszzának összege + 3-4mm. Utóbbi értéknek jelentősége lesz. Általában 1000mm hosszú szárat tudsz könnyedén vásárolni, esetemben ebből 83-84mm hosszú szakaszokat kellett kivágnom (2x 40mm + 4mm). Az általam legkönnyebben elérhető M4 x 1000 szár a Praktikerből való: filléres acélmenet. Nehéz, de cserébe a 80+ milliméteres hosszon elég merev.

6., Ezekkel valójában már kivitelezhető lenne az összeszerelési művelet, de az inzert szájánál a menetes szár még "kóvályog", hiszen a menetes rész kb 15mm mélységben kezdődik mindnél. Addig a mélységig a hüvely átmérője jóval nagyobb, mint az M4 külső átmérője. Mivel pilot-projektről beszélünk, a szár középtáján zsugorcsövekkel növeltem az átmérőt két lépcsővel, hogy az inzertek belépő átmérőjénél megszoruljon. Ahogy azt a fenti, első képen látod.

7., Jöhet az összeszerelés: mivel a vessző a súlypontjánál lett vágva, eme rémisztő ötlet adja a legkevésbé kacsázó vagy bénázó lövedéket. Viszont ha az előzőleg 3-4mm-el hosszabbra vágott szár segítség lehet, az betekerhető olyan mélyen, hogy ez a "felesleges" hosszeltérés (valójában fölös súly) a hegy felé nyúljon túl az inzerten: a cső belsejében vigye előrébb a produktum súlypontját egy picivel. Magyarán finomhangolásra használható a fölös acél. Ha az egyik inzertben, a végső helyzetében szeretnéd rögzíteni a menetes szárat, akkor a betekerendő menetes részt (zsírtalanítás után) kend fel körömlakkal, és száradás előtt így csavard pontosan a helyére, gyors mozdulatokkal.
A végeredmény összes súlya majdnem 2.5-3.0 grammal több, mint vessző a vágatlan verziója volt. Mivel a teljes hosszán értelmezve szakaszokban eltérő a merevsége, ráadásul a súlyelosztása is jelentősen megváltozott így a röptét khmm.. csak feltételekkel lehet elvárni. Az egész produktum dinamikus spine értéke természetszerűleg magasabb, mint eredetileg volt.

Konklúziók: három prototípusból kettő vállalható-, egy viszont vállalhatatlan röptű (jobbkezes 3 ujjas technikával balra-felfelé hord és kilövés után elég csúnyán táncol a feneke). Bár az alapgondolat bőven kompromisszumos, a szétszedhető vessző ötlete annyira nem rossz, mint elsőre hangzik. Kettő egyenessége amúgy az eredeti vesszőével vetekedik - mindössze azért érdekes, mert egyikük épp a pontatlan darab. Ez azt is jelenti, hogy a 0.5mm-es "görbeséggel" megáldott próbapéldány az egyik szépen használható cucc. Erre varrjak gombot! Mindazonáltal a produkció utánzását, vagy bármely hasonló kivitelezését csak a saját felelősségedre kövesd el kérlek, hiszen nem egy atombiztos megoldás. Én szóltam..
További tervek, teendők: az oldható kötés szerepét betöltő menetes szár méretét kellene növelnem M4-ről M4.5-re, valamint a középső zsugorcsöves mókolást kellene átgondolnom. A menetes rögzítést az előbbi gányolás helyett ki kellene húzni esztergán valami könnyű anyagból. Sőt, talán az inzert is megoldható lenne "nulláról" és nem egy meglévő inzert felhasználásával.

Folyt köv.