Ha tudnátok, milyen régóta szemezgettem a címbéli puskával... De mielőtt bármit is írnék hadd okoskodjak jó (vagy rossz) szokásomhoz híven. Tehát beszéljünk általánosan a számszeríjról, népiesebb nevén "nyílpuskáról". Időszámításunk előtti időkből erednek az első téma-azonos feljegyzései, az egész romantikája pedig az angolszász történelemben teljesedett ki. Hadászati értelemben egy meglehetősen hatékony-, velejéig halálos támadófegyver, korabeli megközelítéssel viszont sokszor a gyávaság és a rátermetlenség mutatója volt.
Kvázi egy merev szárra felszerelt íjként született, ennek középlövő jellegére törekedve. A kifeszített karokat húzó ideget az elsütőszerkezettel oldották el, az oldásig nyilván a szerkezet tartotta maximális húzáshosszon. Emiatt bármeddig célon lehetett tartani, nem kellett hozzá erő, nem kellett hozzá semmilyen íjászati képzettség, de akár a felhúzását is áttételes csörlővel segítették már egészen régen. Tehát a képzett, bátor és páncélos (vagy lovas) közelharcost ezzel jó eséllyel meg tudta ölni akár egy 50 kilós, ügyetlen, alamuszi, alkalmi katona is. Amikor a harcászathoz a mainál nagyobb bátorság és képzettség kellett, akkor a fentebbi lista [hogy is mondjam] nem emelte a legmagasztosabb eszközök közé. No persze mint mindenhol, a hatékonyságnak itt is ára van: kezdettől fogva nehéz fegyvernek számítottak, újratöltésük pedig akár még ma is körülményes és időigényes. Tehát egy hagyományos török janicsár íjász (szarus török íjával a kezében) a néhai háromlövéses célzott sorozatából akár még ma is ellőne legalább két szériát, amíg egy modern számszeríj újra fel lesz húzva és be lesz töltve. Végtére egy elhibázott lövés után a számszeríjjal gépészkedő lövész fedezék nélkül jó ideig szabad préda lehetett. Emiatt a hadászatban a taktikai fegyver jellege tette értékessé, legtöbbször páncéltörő céllal. Itt nem volt elérhetetlen akár az 1000 fontos (nem elírás, egyezer) erősség sem, és bár nagyon rövid úton gyorsította a lövedéket, a majd' féltonnányi súlyhoz mérhető erő mégis említésre méltó.
A számszeríj mára leginkább sportfegyverként éli reneszánszát. Mechanikai értelemben nem sokat változott, persze modernebb anyagokból épített korszerű szerkezetté fejlődött. Akár reflex-, akár csigás megoldással találkozol: vadászeszközként-, sporteszközként-, vagy épp hobbieszközként értelmezhető, tekintsen rá mindenki ahogyan csak szeretné. Magyarországon tiltott a számszeríjjal űzött vadászat, emiatt hazai viszonyok között úgyis sport-hobbifegyver lesz a történet vége. Más kultúrkörökben a modern nyílpuska akár életszerű hadászati használatban van, nehezen meghatározható helyzete miatt - hiszen a lőfegyverekhez mérten némán dolgozik mind. Szóval általában életveszélyes produktumok, kezelésükkor nincs helye figyelmetlenségnek, felületességnek, és úgy általában nem való gyerekek kezébe. Az íjakkal ellentétben most még csak gondolatban sem gyakoroltam a lányommal együtt, pedig szeretett volna lőni velem. Talán majd tíz év múlva...
Azért is néztem ki ezt a modellt, mert mentes mindenféle művi finomkodásoktól és pengeélen táncoló technikától. Masszív, tényleg nagyon masszív produktum, hangsúlyos fa testtel/tussal. Tartósnak várható acélideg húzza össze a karokat az excenteres csigákon keresztül. Húzóereje 160 font, ezt a vesszőnek 12" hosszú és folyamatos kontaktussal adja át: mára ez átlagos hossznak számít. Nagyjából tehát egy 70 fontos csigás íjnak felelhet meg, már ha attól 28"-os húzáshosszt feltételezünk.
Amúgy a csigás felépítést nem a sebesség hajszolása miatt preferáltam (a sebességről lentebb van két mondat), hanem a derekam végett: felhúzáskor itt 17-18cm emelés után a letoff simán kisegít. Reflexkarok esetén akár 5-6 felhúzás után sem lenne túl daliás a másnap reggeli tartásom - csigás esetén nem kell ilyesmire számítanom.
Szépen kidolgozott fegyver, látszik, hogy foglalkoztak vele. Az acél íjszerkezet szemből monstrumként hat, épp beleillik a frissében felismert megalomániámba. A karok agresszív fizimiskával vannak bandázsolva viaszos bőrfonallal, a pácolt fatus eközben úgy marad kecses, hogy nem kevés zombiölő jelleget is bele lehet látni. Apropó fatus: immár nincsen rajta pofadék, aminek személy szerint kissé örültem is. Felesleges művészkedésnek látom a legtöbb puskán.
A produktum egészét finom-, de határozott "műszerként" tudnám jellemezni: üvölt róla, hogy nem játék. Fröccsöntött részeket nem kell keresni rajta, még a távcsősín is szépen kidolgozott. Távcsöve amúgy mind horizontálisan, mind vertikálisan sávolt, 5 méteres (horizont)beosztásokkal - nem az ebayes 3000 forintos gagyi műanyag kínai vacak. Több fokozatban és több színre állítható fénnyel rendelkezik, de ennél fontosabb: a fő lencseállításon kívül ott a szokásos X/Y finombeállító, melyek kattintva tekerhetők a következő fokozatba, sűrű osztású skálával jelölve. Nekem picit jobbra kellett hozni, de nagyjából 2 perc alatt meg is volt az érték, amit kerestem. Elöl-hátul leemelhető védőlencséje van, a lövész felől a nagy fényerőt is megszűri.
Elsütőszerkezete automatikus biztosítású, lövés előtt *mindig* ki kell reteszelni az elsütőbillentyű feletti karral. Ez a kar a tus mindként oldalán elérhető természetesen. Üres-, és véletlen ellövés általi balesetektől emiatt védett. Akarom mondani a balesetek kockázata ezáltal van átadva a lövésznek. Ha valakinek mégis problémás lenne átérezni a felelősségét, hadd adjak egy-két további fontos tippet: akárhogyan is van biztosítva, felfelé mutató ívben még véletlenül se tartsa sosem, hiszen az ördög ha fegyvert lát, végképp nem alszik.. Ha véletlenül elsülne bármi módon, akkor a 80 méterre dolgozó harmadik szomszédot is simán leszedi a (kerítést vagy házakat átrepülő) lövedék. A másik az, hogy csupán a környezetre vigyázni nem elegendő, nem árt ha a lövész önmagát is óvja. Ha rossz fogás miatt ujjak kerülnek az ideg útjába akkor az szerencsés esetben szilánkosra töri, rosszabb esetben amputálja mind. Amikor megalkotnak egy ilyen produktumot, átgondolt és hozzáértő használatot feltételeznek, ehhez tartsa magát mindenki. Vagy inkább kézbe se vegye, végül is az sem rossz megoldás egy balesethez mérten. Aki kézbe veszi legalább a következő képen látható tartást vegye fel, és ha csak teheti derékmagasságban lévő célra irányítsa. Alul a tartó kéz lényeges, a másik kéz hüvelykujja a célra tartva épp kireteszel. Tudom-tudom, nem vagyok túl fotogén - dehát nézzétek el nekem. Legközelebb majd patika állapotú leszek. Vagyis mégsem, mert annyira nem érdekel a dolog :)
Felhúzása férfimunka, de szerencsére nincs eltúlozva: ha biztosan bent állsz a taposóvasban, az első araszon 70-73kg körüli értéket kell emelni előrehajolva két kézzel *szimmetrikusan*, majd fentebb és fentebb húzva az áttétel átveszi a súlyt. Derékproblémák esetére ajánlanám a házilag pár perc alatt összelökhető felhúzókábelt (így nem kell mélyre hajolni), vagy egy életszerű trükköt: jobbkezesként/jobbszemesként jobb lábbal lépj a taposóvasba és a tust nyomd a jobb vállgödrödbe, mintha lőnél. Most fogd meg az ideget, és az ellenhatást oszd meg a lábad (végtére a derekad) és a vállad között, így próbáld meg egyenesen felhúzni. Tisztán a válladdal ellenhatva ne próbálkozz, mert ekkor a markolat és a távcsősín hátsó része úgy válik teherhordó elemmé, hogy a teljes ellenerő itt fog összpontosulni. Baloldali orientációval nyilván azon az oldalon kell dolgozni - csak annyi a lényeg, hogy az ideget egyenletesen emeld mindkét oldalon.
Lőképe pontosnak tűnik, nagyon pontosnak. Ezt az én szerény amatőr szintemen tudom elmondani, hiszen 20 perce kézben tartva olyan eredményekkel lövök, mint csigással másfél év után. Okés, ez nyilván a csigás-tudományomat is leírja, dehát ez a puska tényleg pontos. Ez egyrészt a zsonglőrködéstől mentes kidolgozottságának hála, másrészt annak, ahogyan kimondva sem törekszik sebességi rekordokra: 280-290 FPS körüli, gyári ajánlású vesszők esetén. Ez az ajánlás (telefonos tájékoztatás szerint) 400+ graint jelent, tehát 26-27 grammos lövedékekről beszélünk. Dokumentációja szerint 25-30gramm az elvárt, ami teljesen kényelmes intevallum. A 27 grammos vesszők agresszív csigák nélkül is simán átütik a 25mm vastag préselt bútorlapot 25 méterről, szóval ismételten óvatosságra intek mindenkit. Még a száraz akácdeszkán is átszaladhatnak. A vesszők eszetlen könnyítésétől óva intek mindenkit, így is éppcsak 2.5 grain súly jut egy fontnyi húzóerőre, ez pedig elég komoly munkát ad az idegnek és a csigáknak egyaránt. Van még egy oka a pontosságnak: a kínai oldószerkezetektől és biztosítóktól eltérően itt már a lövésre készenállva is hozzáér az acélideg a vesszőhöz. Emiatt az első pillanattól 12 coll hasznos hosszon tudja gyorsítani, mivel nem úgy indul a kontakt, hogy ráver egy bazinagyot robbanáskor. Vissza a témához: próbáltam rosszalkodni keveset, lementem egészen 22 grammos nyílig: ott már jelentős hangnövekedést tapasztaltam, szóval inkább visszaálltam 26-27 grammra - nem akarom leamortizálni idő előtt. Kipróbáltam több vesszőt több súlyra osztályozva, a teljesség igénye nélkül ezek így festettek (alul kettő az én favesszőimet képviseli, felette a gyári gyakorlóvessző, végül a camós gyári karbon félhold-nockkal).
Gyorsan ide is lökök még egy képet a bőséges dokumentációról. Számla és garjegy szintén a csomagban. Ahol kell, ott részletes leírást kapsz.
Ez a fegyver viszonylag hangos. Trükkökkel csendesíthető lenne, raádásul nulladik lépcsőben eleve kérhettem volna szintetikus, modern anyagú ideggel. Nekem ez nem túl lényeges paraméter, csak tényként írom - a következő megállapítások jóval fontosabbak. Rúgása, rezgése, bármi zavaró ellenhatása erősen a nulla felé van, ha jól tartod. Szuperlassításon is megfigyeltük, semmi. Az én modellem agyára amúgy gyárilag oda van csavarva két apró rezgéscsillapító bumper is. Mivel a lelke az orrán lévő öntvény- és acélszerkezet, emiatt orrsúlyos: ez fontos dolog, előre tisztázandó. A masszív jelleget nem a szél fújta oda, ebben szerencsére van anyag. Női kézbe csak feltételekkel passzol, egyrészt orrsúlya miatt (ami által érezhető nyomatékkal szeretne bólintani, ha hagynám), másrészről a felhúzása végett. Érdekességként mondom, hogy hallottam már panaszt a vaskos markolatára, ehhez képest az én viszonylag kicsi tenyeremben kényelmesen elfér, a reteszelő is simán elérhető hüvelykkel, átfogás nélkül. Szóval vaskos markolatra én nem tudok panaszkodni - ettől függetlenül legkevésbé sem nőies fegyver.

Illetve még egy dolog, amit az elején tisztázni kell: komoly vesszőfogó kell hozzá, ígyhát a szalmahengerek és bálák felejtősek. A szalmahengeren úgy szalad át, mintha ott sem lenne - a bálában pedig egyszerűen elvész a nyíl. Én azt csináltam, hogy a bálát puha háttámasznak használva elé tettem 12 réteg geotextilt. Ez a 12 réteg biztosan megfogja, általában a 9-10. réteg körül lassul álló helyzetbe. Az alulról második gyertyánlövedék kúpos heggyel már éppen átszúrja, de 1-2cm áthatolás után megáll - közben persze jól átmelegszik a hegye.  Egy megfelelő méretű geotextil alapanyag nemigen van 1000 Ft sem, utána már csak méretre kell vagdalni és egymás mögé tenni őket. Tényleg ez legyen az első dolog, mert vesszőfogó híján nem lesz mire lőni... ami elég hülye érzés :))
Tervezem kimenni vele a távlövő mezőre, ahol 70 méterre felállított célon is ki szeretném próbálni saját gyertánvesszőimmel - ezek éppen születőben vannak a fentebbi tapasztalatoknak hála. Mivel a szántóföld ill. legelő általában vadászterület is, még engedélyt kell kérjek a helyi vadászoktól, különben bünti lesz a vége: számszerre az íjaktól eltérő szabályozás vonatkozik.  Addig marad a szokásos 25-30 méteres lőtáv, a hozzáadott karbon lövedékekkel, melyek amúgy elég jók, meg kell hagyni. Az elvárt súlyhoz vannak igazítva, pontosságuk részben az itt elérhető viszonylag nagy hossznak hála. Jah, az alaptartozék gyakorlóvesszők is laminált favesszők - csak érdekességképpen mondom. Ez is pirospont, szó nincs olcsó borovi-rettenetekről.
Vásárlása előtt az utolsó lökés az volt amikor felhívtam Jánost és két perc után levettem, hogy elég komoly ismeretekkel játszik a saját térfelén. Negyed órát beszélgettünk, felüdülés volt ahogyan a vesszők témájában is teljesen képben volt, végül egészen kellemes eszmecsere kerekedett a dologból.
Végszó.. Amikor autót vásároltunk és megkérdezték, hogy "na milyen a szekér?" - akkor pöpec autó esetén általában kaján vigyorral mondtam, hogy simán megvenném ismét. Az ilyesmi dícséret manapság nagy szó. Nos, a Szigeti-féle számszeríj ugyanez a kategória: simán, bármikor és becsukott szemmel megvenném újra. Komoly darab, alacsonyan árazva. Szerintem "háromnegyed-gőzzel" teljesíti még a versenyigényeket is. Biztosan kipróbálom majd távlövésre is - persze nagyon lekönnyített vesszővel nem fogok operálni, nem akarom tönkretenni. Időszakosan nagyon jól fogok szórakozni vele és biztosan megbecsült helye lesz a szekrényemben. Nem mellékesen végre tudok a feleségemmel együtt lőni: őt az íjak nemigen érdeklik, a puska-tussal szerelt fegyverek viszont annál jobban :)

S hogy ne csak ömlengés legyen a bejegyzés, két "negatívum": ez egyik az említett súly, ami a lövészeket behatárolja fizikumuk alapján. Pontosabban a gyengébb és kis termetű emberek esetleg nem fogják kényelmesnek találni. A másik pedig ez elsütőszerkezet, ami nekem ugyan tetszik, de objektíven nézve keményebb az elsütése a szokásosnál - úgy értem nem lehet finomkodni vele. Utóbbihoz annyit még hozzátennék, hogy a fegyver fizimiskája azért gondolom előre vetítette mindenkinek: nem finomkodásra való. Inkább fegyver, mint sporteszköz. A negatívumot fentebb azért is tettem idézőjelek közé, mert nem is negatívumok ezek, hanem  inkább sajátosságok.
Azonnali kiegészítés: mire ideért a csomag, csináltam én is 9db hozzáillő nyilat, a fentebb említett súly-játékra készülve. Ezt úgy félig-meddig már írtam fentebb. A lényeg: érdekes dolog ez a számszer-vessző téma: azt hittem egyszerű dolog lesz, hiszen van elég selejt-pálcám, melyből azért kinyerhetőek 20" hosszúságú részek, elsőosztályú minőségben. Van akár súlyra osztályozott toll-hármasom is (tudom, nem kicsit beteg dolog súlyra is leválogatni), nomeg század-grammra belőtt nyílhegyem. Nagyon szerencsés vagyok ezek miatt, hiszen mégsem egyszerű a műsor: a számszer kulcsa e téren az előre elvárt vesszősúly. Sakk-matt, ezzel aztán meg lehet izzadni. Példaként íme egy elvárás: "Csinálj hegytől-végig ~18.5 coll hosszú lövedéket, tökazonos spinnel, 160 font kompatibilitással. De csak akkor kezdj hozzá, ha minden egyes produktumot 26 grammon tudsz tartani azonos súlypont pozícióval". Elég szép lecke :) de azért az ilyesmit szerencsére rutinból lenyomom már úgy is, hogy marad még egy kis mozgásterem kísérletezgetéshez is. Viszont ha számszer nyilat keresel, és gondolkodóba esel az árán, az a fentiek miatt van.
Azonnali kiegészítés/2: elfelejtettem megírni, hogy az összeszereléséhez "sima", metrikus rendszerben jelzett 5-ös imbuszkulcs kell. Az agyat a felkábelezett karjaival két hosszú csavarral kell határozottan a tushoz rögzíteni. A másik oldalon homorú alátét és egy-egy anyacsavar lesz az ellendarab. A segédkábeleket eltartó műanyag idom a tus elején kiképzett sínbe csúsztatandó - egy négy éves gyerek kézügyessége is elegendő lenne hozzá. A távcső rögzítése már whitworth rendszerű imbuszkulccsal történik, ami a csomagba tett nylonzsacskóban van (az acélideg bandázsolását védő tartalék ragszalaggal együtt). Magában a felszerelésben ne lássatok hibát, a sín elején lévő csavart (egyelőre) szándékosan nem használom!

http://nyilpuska.hu/