A 2020-as esztendő első röp-bejegyzése egy prémium tradis íjról szól: íme, az 57 fontos Fekete Bég. 2019-es modell, abból is egy jól kiforrott darab: december végén lett finiselve, néhány példánnyal később már 2020 lett volna a nyomott oldalra írva.
A korábban körbeírt-, régebbi vonalvezetésű testvéréről (akarom mondani nagyapjáról) ide kattintva olvashatsz szubjektív információkat. Ha nem akarsz kattintani, akkor mondom: jól eltalált produktum, erős unikum utánérzéssel. Amit most a képen látsz csupán részletekben-, mégis hangsúlyos részletekben tér el ettől. Avatatlan szemek azt mondhatnák a mögötte álló szürkeállománynak, hogy csupán a felírt erejében tűnik másnak.. mégis akadnak különbségek, és az ördög a részletekben rejlik. Ez utóbbi kijelentést amatőrként is megtapasztalhattad általánosságában, tehát ha van valamennyi gyakorlatod, akkor már szemre kiszúrtad amiről írni fogok pár sort - és a Bajnok munkáját megelőlegezve sejteni is fogod mi a vers vége.
Markolatában azonos a sok generációval előbb született elődjével. Leajzva egy hangyányit jobban C jellegű, felajzva a karok máshogyan állnak. Utóbbi köszönhető a húrzsámolyoknak, és a kissé eltérő szarvaknak. Márpedig ezek a működésében észrevehető eltéréseket okoznak.
Rövidre fogom, leírom az azonosságokat: kifeszíteni és oldani ugyanolyan "asszíros" érzés, mint az elődjét: tisztességes erővel kezd, majd nem túl meredek egyenes pályán ábrázolható az ellen-erejének és húzáshosszának kapcsolata. Emiatt kényelmes és kiszámítható: a húzáshossz változásával együtt változó nyílvessző-röppálya könnyen tanulhatónak tűnik. A szerényen "tisztességesnek" mondott erőhöz tartozik, hogy tényleg komoly előfeszítettségű: a kezdő ellenhatás értéke más gyártó modelljénél akár a húzáshossz harmadánál mérhető - hasonló erősségű fegyveren. Ez meg már ajzásmagasságon izmozik. Felajzása emiatt (és 57 fontos bemérés mellett) már kicsit sem hasonlít a női és ifi íjakéhoz.
Pici különbséget tudok elmondani rúgás és rezgés tekintetében a nagyapjához képest...jó irányban. Ezek kis híján változatlanok, mégis megélhetőek változásként: a majd' másfélszeres húzóerő és a gyorsító szerepet betöltő húrzsámoly mellett mindez attrakció. Ezt az idősebb fegyverbe nem éreztem bele, és nagyobb összeget tennék rá, hogy annál ilyen erősség mellett nem lenne egyszerű elérni ilyesmi nyugodtságot. Tehát itt egy íj, amit saját hosszomon 63 font körülre húzok, majd ott kioldva nem érzem rúgását. Az oldás utáni rezgése is elhal 4-5 másodpercen belül, magától. Emiatt nagyon kényelmes.
A Bég súlya 445 gramm, s minden értelemben combosabb a 41# rokonánál. Amikor a Bajnok a kezembe adta, ezt mondta: "ezekhez már kelleni fognak a nyílvesszőid". Azokra a gyertyán-nyilakra gondolt, melyeket pár héttel korábban mutattam neki. Azok pusztítóak. Ennek ellenére mégis másik gyertyánvesszőkkel próbáltam először, melyek ugyan nem szépek, nem autentikusak, s talán túlgondoltak is - tesztverziósnak mégsem mondanám őket. Ez utóbbi fontos kitétel volt, nem most akartam vesszőkkel doktorálni. Szóval az 52-53 gramm körüli Fekete Özvegyeket lőttem ki belőle 25-30 méterről elsőként. Döbbenetes eredménnyel: a szalmabála még vizesen-, nyirkosan-, átfagyva is alig bírja megfogni a hosszú nyilakat (melyek hegycsúcstól ajakig 34 hüvelykesek - ezt csak a következő kép arányainak szemléltetéséhez kell hozzáfűznöm). Belövéskor épphogy megállnak a tollvonal elején, szóval a komolyabb nyilakhoz kelleni fog valamilyen alternatív vesszőfogó. Kisebb súlyú cédrus sportvesszővel viszont nem mérek eltérést a behatolás mélységében a #41-hoz képest. A fagy-közeli környezet is becsaphat ezen a ponton, ám még ennek ellenére is érdekesek a fejlemények. Elsőre nem is tudom tisztán értelmezni: 30 grammal nincsen diffi, 52 grammon viszont borzalmasan nagy. Végtére is elfogadható gondolatnak tűnik, ahogy a gyengébb-öregebb családtag kifutja magát valahol a sportvesszők környékén, miközben az erősebb-újabb modellnél ez jóval később következik be.
A sebességét nem tudom megítélni, elsősorban a fenti ?anomáliák? miatt. Mégis írok valamit: a sebessége jó, de nem érzem jobbnak a gyengébb és korosabb elődjéhez képest, semelyik vesszővel. Ez összecseng az előbbi "kifutja magát" gondolattal, de műszer nélkül ez mégis csak okoskodás. Annyit tudok leszűrni az eddigiekből, hogy pókerarccal lövi a rettentő súlyú nyilakat, mindenféle erőlködés nélkül úgy, hogy a röppályában ilyen távon még nem látni számottevő eltérést a könnyebb nyilakhoz képest.
A díszítése fogamra való: a csodaszarvas piktogramja szemet gyönyörködtető, mint ahogyan a többi rajzolat is. A hozzá adott szövet-tok is szép anyagból van, s az egésze igényes. Nem is tudom tovább ragozni a dolgot, mindez csupán kiegészítése a fentebb linkelt és korábban belőtt Bég ismérveinek. Ez amolyan v2.0 verzió, ahol már csak a tartó bal karom teljes apparátusának fájdalmas részeit kellene kikupálnom, és kiváló lenne távolsági céllövések gyakorlásához. Erre fogok rágyúrni, ez volt a célom. Nagyon biztató a produktum egésze, éppen az elvárásaimnak megfelelően - pedig magas elvárásokkal könnyen beleszaladhattam volna a késbe. Nos, szó nincsen ilyesmiről.
A markolati bőrözése még hátravan, a képen a képlékeny magasságú kifutási pont miatt van felragasztva egy vékony filcréteg. Bólintásra fogom állítani azt hiszem: az idegre merőleges pálcákhoz mérten 5mm-rel magasabbra tett nyílajakkal, nekem ez az otthonos. Még egy fontos dolog: a bajnok szűk nockhoz tervez, szóval az arizona-nyílvégekkel felragasztott vesszőkhöz és a DIY kialakított 3mm közeli ajak-szélességhez a húron szükséges lesz egy újabb bandázs-réteg.

Visszatérek még.

Előzmények: Fekete Bég 41#
Egyéb Bég: Fekete Bég #44 (2021)

Elérhetőség: Mónus Archery / Mónus József

Kiegészítés, 2021.03.15: Ezzel az íj a jelenlegi legjobb íjam. Erős, feszes, határozott. Jobb napjaimon majd' reggeltől estig ropom vele a táncomat. 3000-3500 lövésem lehet benne, az állapota ehhez képest teljesen új. Tartós eszköznek tűnik.