Farkas Nándiék palettája acélosra hízott az elmúlt hónapokban: ember legyen a talpán, aki nem talál magának valót helyben, tradicionális vonalon. Ezen a ponton nem is szaporítom a szót: íme, a Jackal Archery friss-ropogós perzsa íja - elsősorban talajíjászathoz igazodva.
A prémium minőségű íjak nálam potenciális helyzeti hátrányból indulnak: mindenféle megelőző okoskodás nélkül a "legfelső polcra" teszem őket, ebből adódóan ütött az órájuk, ha valami hibájukat találom. Szóval igazságtalanul baljós érzés lehet egy íjnak komoly műhelyből hozzám költözni: biztosan félnék a helyükben már a felajzás előtt.
Valaha lőttem perzsa íjjal (Grózer), erről felemás tapasztalatokat gyűjtöttem: semmi kirívót nem találtam rajta akkor, de az íjászattal történő ismerkedésem kezdetén meglehet, hogy nem jól ítéltem - ráadásul abból a példányból az egész perzsa ágat véleményeztem néhány tollvonással. Nos, ilyen szerencsétlen előzményekkel futok neki az újabb körnek, de más gyártóval, célirányos- és immár jóval komolyabb elvárásokkal. Részben adni akartam egy második esélyt ennek a vonalnak *, hiszen íjászati érettségemmel (vagy mivel) együtt az igényeim is megváltoztak idővel. Ez több paraméterben ölt testet: már nem agresszíven lépkedek a fonterőben.. s nem felfelé, hanem patikamérlegen, lefelé. A sebesség hajszolásáról is letettem: teljesen kielégítő a 180-190 FPS tartomány, cserébe a legkisebb rúgást sem tűröm el. Ugyanígy 5-6 másodpercen túl érezhető rezonancia felett nem használok semmilyen sportfegyvert. Ezek mellett pedig rettenetesen meg kell bízzak egy íjban, hogy versenyre vihessem magammal: össze kell szokjak vele. Az összeszokásra fordított időből is ítélek, elég türelmetlenül: nem várok már heteket egy új rutinra. Lássuk tehát!

* A másik indok az, hogy a szétszedhető laminált szkítám egyszerűen megfáradt: korábban megtippeltem itt helyben, hogy mennyire borzasztóan sok lövés került bele. A leglehetetlenebb dolgokat próbáltam vele, miközben eleve a garanciálisan vállalható fonterőn kívül kértem akkor, saját felelősségemre. Minden alkalommal feszegettem a határait, s brutális terhelést viselt el az évek alatt, de lassacskán kellett valami helyette, ami ráadásul ugyanígy szétszerelhető.
A ma említett perzsa íjászat részben a médek íjászatát jelenti, itt az adott haderő gerincét adták. A médek úgy kerültek a perzsa hadseregbe, hogy II. Kurus előbb legyőzte őket, majd egyenjogú félként integrálta őket a birodalmába - így az ármádiába is. Harcosaik komolyan képzett és komoly tudású katonák voltak, a birodalom hadászati sikereiért feleltek. Az íjaik a szkíta íjak "testvérei" oly módon, hogy a szkíta íjászat bölcsőjét részben Médiában ringatták valaha. A szkíta és perzsa íjak ennek megfelelően néhány vonalukban emlékeztetnek egymásra. A két fegyver legfeltűnőbb eltérése, ahogy amíg a szkíták íjain nincsen merev szarv, a médek/perzsák felismerték a jelentőségét.
Íme, a száraz adatok: az ideghossza 128cm, maximum húzáshossza 32" - ebből a kettőből már látszik, hogy nem fogja préselni az ujjaid 3 ujjas húrfogásnál. Közepes méretű fegyvernek számít a laminált pusztai/nomád íjak között. Súlya éppen 500 gramm feletti, a masszív csap és a hüvely ebből ránézésre 100-150 grammot tesz ki. Kifutási ponton mérve a markolata 24.5 mm szélességű. Az én példányom 39 fontos 28"-on bemérve *, ennek oka a fent írt mind' lentebb és lentebb lépkedés: nekem az a legkomfortosabb, ha a sajátságos 30.5-31" húzáshosszomon 43-45 font közötti erővel megtartható. Ezt jól bírom reggel 9 órai kürtszó-kezdéstől egészen a du. 2 órás leintésig, mindenféle fájdalom nélkül **. Ajzásmagassága 20 cm, ezt az ideg oda-vissza csavarásával szerény határok között állíthatod - a húrzsámoly szerepét azért ne feledd! Eme perzsa alakja is szkíta utánérzésű, ami egy tök jó ajánlólevél, hiszen a működésükben valami hasonlóságot tudok remélni, a szkítákat pedig imádom a higgadtságuk miatt.

* Kicsit viccesen hadd meséljem el: amikor Nándinak említettem, hogy valahol 38-40 font között mért íjat szeretnék.. stílusosan 39-est kaptam. Igazán jópofa geg, bár épp ennyire technológiai erődemonstráció.

** Mivel valaha eszetlenül hajszoltam a fonterőket és a sebességet, először valahol a 85 font környéki-, majd az idegességükben rugdosó íjakkal sikerült a bal vállamba rövid idő alatt beletekerni 2-3 évtizedet. Nem panaszkodásból írom, mert én még tudok lőni - de a hozzám hasonló sporttársak (pontosabban sorstársak) többségének el kellett köszönnie az íjászattól. Intő jel, ahogy ma is a sérülés a második legfőbb indoka annak, amikor az íjászaprón valaki eladja a teljes arzenálját (az első ok az érdeklődés elveszítése). Fogadjátok meg: nem attól lesztek kemény legények, hogy harci fonterőben feszítetek. Semmilyen versenyen nem fog eredményre vezetni az 50 font feletti fonterő, nem beszélve a 70-80 fontos rettenetekről. Ezt barátsággal írom. Sőt, én magam talán már le is nézem az ilyesmit, ha fizikai erősítésen túl bármilyen mondvacsinált célt szolgál. Igazából attól lesztek "kemények", hogy ugyanazt a szekvenciát fel tudjátok építeni a 100. lövésre is, vagy a nyitó kürtszótól számított 5 óra múlva is. Ebben van a tudomány, nem az íjászat és erőemelés mixelésében. Íjászatban az egóra inkább pontossággal eddzetek, ne pedig izommunkával: így még az ízületeitek is egyben maradnak majd, hátha kellenek még valamire...
Szép ívei vannak az új fegyveremnek, az előfeszítettsége pedig kiemelkedő - ez a képekről talán le fog jönni, még ha csak ismerkedsz is a sportággal. Utóbbi miatt a szkíta higgadtságát az első lövéseknél még feltételesen kerestem benne. A sebességét apró -és igen szemrevaló- húrzsámolyokkal fokozták tovább, emiatt a vessző leválásakor * valójában 170mm-el megrövidült húr végzi a munkát, komoly kinetikus energiát közvetítve. A húrzsámoly nem vesz részt az idegnek az íj hosszanti síkjára állításában, hiszen nagyon apró (nem a szarvak belépő síkjával egyező a szélessége). Felesleges lenne ezzel állítgatni, tök profin van belőve az eszköz egésze, a szarvak úgy állnak vigyázzállásban és megfelelő síkot tartva, mint "Katiban a gyerek". Nézd meg az utolsó előtti képet a cikk alján, az ideg síkja mértani pontossággal szeli ketté az íjtestet, miközben egy középen "kettéfűrészelt" és zsámolyos fegyverről beszélünk. Jól és igényesen van összepakolva az egész termék, fogamra való. 

* A gyors íjak egyik gyakori és technológiai rákfenéje, ahogyan a robbanékonyságuk okán sokszor úgy viselkednek, mintha ráütnének egy nagyot a vessző fenekére és ezzel kész is a kilövés. Ez egy nagyon rossz dolog, ennél sokkal okosabb, ha az íj a teljes húzáshosszán tolja és gyorsítja a vesszőt. Amellett, hogy az oldás művelete így nyugodtabb érzésű fegyverrel történik, a nyíl sebessége legalább akkora lesz, mint az ideges típusoknál. Emiatt csak a teljes hosszán toló verziót érdemes húrzsámolyozni, hiszen a primitívebb izom-íjaknál amikor a zsámolyon csapódik az ideg, a vessző már rég nincs is kapcsolatban vele. Ez a perzsa itt a végigtolós verziókat gyarapítja, a lineáris húzóerő-görbéje miatt. Könnyebb vesszőkkel is teszteltem, akár 7 grain per font terheléssel is fennáll amit írok. Szóval ennél a megoldásnál van igazán értelme zsámolyt szerelni a húr útjába. Pöpec.
Az építés minősége elsőrendű, ilyen munkára Magyarországon szerintem mindössze 2-3 mesterember képes. Ez egy azonnal felismerhető védjegye az érintetteknek. Ha minőséget látsz, akkor elsőre behatárolhatod ki lehet az elkövető.. a vonalakból pedig bedobhatod a végső tippet. Nézd meg jól a képeket, ez olyan, mintha gépek alkották volna - pedig nem. Szoktam mondani, hogy imádom a kézműves alkotásokat, mert a tökéletlenségük gyönyörködtet - nos, itt épp a tökéletlenség hiánya simogatja a szemem, mert tudom, hogy ennek elérésében irgalmatlan mennyiségű kézi meló és tudás van. Nem akarok nagyon ömlengeni, nagyítsatok a képekre, beszéljenek azok helyettem.
A kényes elvárásaimról fentebb írtam néhány megjegyzést, de a perzsa íj ehhez mérten is jobban teljesít. Leginkább azért, mert az előfeszítettsége nem befolyásolja a kiszámíthatóságát - ezt pedig hozzáadott értékként élem meg. Hiába indul a húzóerő-diagramja olyan magasról, mint a teljesítménybajnok fegyvereké, ugyanolyan kiszámítható marad, mint pl. az alacsonyabban kezdő szkíta. Nem tudom megmondani az okát, egy ideje nem is érdekel az ilyesmi, nyilván valami technikai trükk is van benne, mert pusztán a lineáris erőgörbe ehhez nem lenne elég. A lövésélmény amúgy is lényegesebb, ennek elsőrendűsége már inkább foglalkoztat. 15 perc alatt hozzá lehet szokni, azonnal versenyre fogható 3D-ben, nem kell a távokkal napokig ismerkedni. 15 perc gyerekek, ennyi.. és lehet menni terepre. A kifeszítés minden egyes húzott millimétere kiszámítható és megjegyezhető. Elég komoly, nem sokszor van benne része az embernek.. főleg nem percek elteltével. Csak azért nem rohangálok hurrázva körbe-körbe mint egy hülye, mert említettem az elején: magas polcról szedtem le, a magam csendességében valójában elvártam ezt a jelleget. A negyed óra mondjuk engem is meglepett, többnek vártam.A becsapolt középrésznek hála ez egy szétszedhető íj. A Jackal Archery ezt a Take Down után Trad Down-nak nevezi, hosszú évek óta. Semmilyen módon nem befolyásolja a pontosságot és kényelmet, bár ezt a szkítánál is leírtam már. Praktikus és legtöbb ízében hasznos megoldás, tartósnak várom. A csapolás egyébként itt is erősen magnetizált.
Rúgása nincs, szó szerint nincs. Rezgése 5 másodpercen belül elhal magától. Ajzásmagassága miatt nem veri az alkarom, a markolata is tök jól el van találva. Szimeiszter Pista tatárjánál írtam, hogy "a kicsi tenyeremhez mérten épp nem nagy a fogása, de ha nagy tenyerem lenne, épp nem lenne kicsi". Itt ugyanez a helyzet, univerzális markolatméretnek számíthat mindenütt. A sebességét illetően 26 grammos-, hozzá hangolt vesszővel 187-188 FPS-t lő még úgy is, hogy feszítés után kitartom pár másodpercre.. ráadásul ez még 9-10 grain per fontok zónája, amit simán lentebb nyomhatnék, hogy túlfussa akár a 200 FPS-t (de nem akarom a sebességet kergetni, ahogyan azt fent leírtam). Sokat nem akarok hozzáfűzni, ebben az erőtartományban ez a felső szint belépője - haláli nyugodtságával párosulva ez az érték komoly fegyvertény. Az ideg komoly anyagból készül, a középbandázs színtelen damil - tök jópofa, ahogy átlátszik alatta az ideg. Mivel viszonylag tág nyílvéget használok, rá kellett bandázsolnom középen, szóval az a fekete csúfság ott az én próbamunkám, majd megcsinálom szebbre. 
S a lényeg: ez lesz a fő 3D-s versenyíjam, belövés után azonnal leesett. Bűn lenne kihagyni. A jövő évet már ezzel fogom megkezdeni, éles versenyhelyzetben. Nem találok hibát rajta, semmiért nem tudok keseregni. Egyetlen dologra nem praktikus, mégpedig a hüvelyk/torba (khatra) kombinációra. Az oldással nyilván nem lesz bajod, sőt.. viszont amennyiben túl ínyenc vagy, akkor nem fogod tudni hatékonyan befordítani hüvelykes oldás után, mivel markolata nem szaracén. De perzsa íjról beszélünk, nem pedig törökről.. szóval nem lehet cél a torba-kompatibilitás (én sem vagyok értintett benne, nem húzok hüvelykkel, de főleg nem "torbázok" - az ilyesmi úri huncutságokra nem vagyok vevő).
Majd' elfelejtettem, a kezdőkről egy gondolat, zárásként.. Nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy kezdőknek odaadnám-e vagy sem. A gyártó instrukciói alapján inkább az ismerkedésen túl érdekes. Én ennél megengedőbbnek éreztem, bár az ajzására valóban oda kell figyelni. Oda fogom adni néhány lövésre az egyesületünk kezdőinek (nyilván a felügyeletemmel), ezek után pedig majd visszanézek és leírom a látottakat. Szerintem nem halott ötlet ilyesmivel szocializálódni nekik sem, mert a., a vesszők esésével biztosan nem kell kalkulálni 30 méterig sem b., tényleg nyugodt és kiszámítható íj. Nagyon szerethető.

Nándi, köszönöm!

Jackal Archery: laminált perzsa