Barkácsrovat, első rész: céllövő gyakorlóvessző készítése
2018. június 06. írta: ami.nem.mozog

Barkácsrovat, első rész: céllövő gyakorlóvessző készítése

Pár gyors szabály, még az elején:
A vessző legfontosabb részei a vesszőtest és a hegy. Ezek sérülésekért felelnek. Ebből adódóan sérült vesszőtestet nem javítunk. A repedt, törött, feltépett vagy végletesen kilágyult vesszőt kettétörjük és kidobjuk. Akkor is, ha látható sérülések nélkül "csak" alapos gyanú merül fel, hogy probléma van vele. Nem tartjuk meg emlékbe, nem tartjuk meg dísznek sem, mert előbb-utóbb valaki ki fogja lőni. A hegyet a vesszőre egyenesen tesszük rá, a legkisebb ferdeség sem megtűrhető. Magát a hegyet ész nélkül nem alakítgatjuk, nem szedünk ki belőle súlyt tervek nélkül. A saját vesszőinket fokozatosan teszteljük be, nem tesszük ki azonnal maximális erőnek vagy húzáshossznak. Ha a vesszőt ellőttük valami keményebb célra, vagy ha ráléptünk miközben a fűben bujkált, akkor használat előtt tüzetesen megvizsgáljuk és ismét fokozatosan haladva vesszük használatba.

pardb.jpg
Ezeken túl sok rizsát és figyelmet elterelő képeket nem szeretnék bevezetésnek, azokat inkább a végére hagyom. Térjünk a lényegre: élő példából fogok kiindulni, amit Nándi produktumánál már említettem. Kizárólag csak akkor fogok elkanyarodni, ha több lehetőségem lenne egy adott dologra.

Az íj 28 collon 45 fontos. Én magam 31 coll környékén fogom kihúzni, picivel alatta. A fegyver ezen a hosszon 50 font körüli, egy hajszállal talán fentebb van. Tehát ha rákötnék az idegre egy 50 fontos súlyt, az íjat markolattal felfelé tartva elkezdeném emelni, akkor a markolat belső oldalától mérten 31 coll magasságba húzva emelkedne meg a súly a földről, ekkor épp az ~50 fontos súlynak megfelelő erővel emelném.

Előkészületek:
Szerzek pálcákat (hajtásvesszőkről és saját húzású anyagokról máskor), amelyek jellemzően 32-33 coll hosszúságúak szoktak lenni, inkább az utóbbi felé. Spin megadása helyett általában annyit tudok tenni, hogy 11/32-es átmérőben kérem, 45-50 font erejű íjakhoz, lehetőleg grammra és egyenességre válogatva. Mivel le fogok csapni a hosszából (ami által keményebb lesz) mindig a nagyobbik fonterőt nézem a pálcák esetén, rövidre vágva ehhez fog passzolni. Még így is majdnem kemény lesz amit csinálok, hiszen a test rövidülésével a teljes hosszra értett merevség nagyobbá válik. Igazából az is megfelelne, ha 40-45 fonthoz kérném az anyagot, de ehhez az íjhoz most csak masszív tesztvesszőket akarok. Átvizsgálom gyorsan mindet, ne legyen benne görcs és minél több egyenes kifutású eret ill. évgyűrűt lássak benne. Görcs esetén, vagy túl sok paláston kifutó ér esetén félreteszem az érintett pálcát, és lehetőleg nem is fogom felhasználni.

Alakítás:
Mivel hagyományos vesszőt szeretnék, most nem érdekel a dongásítás. Az előkészítést úgy csinálom, hogy befogom a pálcát egy fúrógépbe a tokmányt úgy állítva, hogy biztosan fogjon, de mégse roppantsa össze a fa szerkezetét. A fúrógépet hátlappal lefelé a barkácsasztalra teszem és bal kézzel tartom, a fapálca felfelé áll. A másik kezemben az ujjaim között finom (de nem a legfinomabb) csiszolópapírt tartok, több rétben összehajtva. Ráfogok a fára valahol középtájt a smirglivel. Megnyomom a fúró gombját. Az összeszorított ujjaimmal le-fel simogatom az anyagot, elég kétszer-háromszor eljátszani, nehogy sokat kivegyen az átmérőből. Így is eltűnik majdnem egy tized mm. Ez a csiszolós rész fontos: a testet szinte azonnal szeretnénk lekezelni, emiatt nem lehet lezárt pórusok tömkelege rajta, emiatt szórakozunk vele. Fontos, hogy csak akkor nyomd meg a fúrógép gombját amikor az ujjaid között van a fa. Ellenkező esetben összevissza fog csapkodni, ezt nem lehet teljesen centrálisan befogni illetve tökéletesen függőlegesen tartani. Szóval fontos, hogy óvatos légy: ki ne verje a szemed. Illetve lehetőleg ne a legnagyobb fordulaton hajtsd meg. Azzal is segítesz magadnak, ha elmész egy munkaruházati üzletbe, és vásárolsz egy egyszerű műanyag védőszemüveget (500Ft körül adják).

Rövid szárítás:
Ezután hagyom picit száradni a biztonság kedvéért, száraz helyen. Ha nem kaptál nedves anyagot vásárláskor, egy éjszaka elég lesz. Tételezzük fel, hogy nem toltak ki veled. Sugárzó hő környékén természetesen ne szárítsd, mert elgörbülhet.

Felületkezelés:
A kezelését tekintve 3 lehetőségből választok: lenolaj, vízüveg, (jellemzően ukrán) lazúr. Ezt a felületkezelést úgy kell elképzelni, hogy egy hosszú sátorcsövet ledugózok alul vastag parafadugóval, és nyitott szájjal felfelé függőlegesen befogom egy satuba. Felöntöm a kívánt anyaggal, kb. egy deciliter híján. Ebbe lógatom bele a faanyagot úgy, hogy a felső egy coll maradjon száraz. Itt kikötöm egy fonallal, vagy megfogom egy méretes ruhacsipesszel és véletlenül sem fog elsüllyedni. Az lesz a felső száraz rész, amit a tokmányba fogtam tegnap. A lenolajról: büdös, sötét növényi olaj, nekem undorító, utána sokáig olyan szagú a kezem akármivel mosom. A csiszolt-szárított fát be szoktam áztatni legalább egy éjszakára, majd hagyom közel függőleges állapotban lecsurogni. 2-3 óra múlva száraznak tűnik, de egyáltalán nem az. Papírtörlővel törölve látható, hogy van még ott olaj bőven. Rendesen megtörölgetem, és mehet hosszan száradni. Sugárzó hőt ismételten nem használok. Ebben az állapotában a fa semmire sem jó, minden festéket és ragasztót azonnal visszalök, ráadásul a súlya sem végleges. A "teljes" száradás hetekbe is belekerül, sőt ideális esetben hónapos nagyságrendeket is írhatok. Kicsit gyorsítható a dolog, ha az eddigi tiltások ellenére pár nap múlva tűző napra teszem, és mondjuk 20 percenként forgatom. Közben magamat mindenképp hűtöm, de kizárólag belsőleg, hideg sörrel :). A 20 perces periódusok végén alaposan áttörölgetem, így látható: az anyag olajat "izzad". Ekkor sem lehet azonnal tovább használni, a többhetes nagyságrendet lehetetlen megspórolni. Mondok egy gyorsabb módot: íme, a vízüveg. A csiszolt-szárított anyagot belógatom pár percre vízüvegbe, mondjuk fél órára. Kiveszem és egy ronggyal lehúzom róla a felesleget. Közel függőlegesen tartva kb fél óra múlva száraznak tűnik. Nem dőlök be neki, hagyom még 1-2 órán át állni. Végül befogom a fúróba ismét és nagyon finom csiszolópapírral egy-két menetben meghúzom. Voálá, szép sárgás vesszőm van, impregnálva. Mivel a vízüveg hő hatására vízzel válaszol, emiatt hagyom pihenni egy éjszakát hiszen ez a kevés polírozás is hőt termelt. Harmadik az ukrán lazúr. Azért ez, mert fényes, rettenetesen rugalmas és mindennek ellenáll. A piacon aprópénzért adják. Nem mellékesen nem vizes bázisú, hanem lakkbenzines. Bemártom a csiszolt-szárított vesszőt pár másodpercre. Majd függőlegeshez közel a felesleg nagy részét lecsurgatom róla. Maximum 10 perc elteltével le kell csapkodni róla immár az összes felesleget (ez eléggé körülményes, tiszta festék lesz minden, te magad is). Szóval inkább fúróba kell fogni és most lefelé tartva megforgatni egy mély dobozba lógatva. Nagy fordulatot véletlenül sem kérek, mert a vessző azonnal ki fog lengeni, összevissza van a súlya. Ha megvan, fellógatva érdemes szárítani, egy zsinegre kötve. A lazúr 4 napon belül csontszáraz. Lassú működésű vagy erős oldószeres lakkal ill. ragasztóval csak óvatosan játszok rajta innentől, nehogy megmarja. Tehát a leggyorsabb a vízüveg. Legtartósabb a lazúr. Leglustább ráérős tagoknak ott a gusztustalan lenolaj. Nekem általában van lenolajos vesszőanyagom ami hónapok óta szárad, az élő példához hozzátartozik: ezek a szép barna pálcák hónapok óta álltak a levegőn: száradtak és száradtak és száradtak és száradtak. Hosszú hónapokig.

Hosszra vágás:
Levágom a pálcát 31+ collra (éppcsak 31 fölé). A tokmányban gyötört és kezelésből kimaradt végét csapom le. Az elkészült termékkel nem egészen fogok 31-et húzni, de a hegy gallérjától a nock ajkáig picivel úgyis kevesebb lesz a hossz, mint 31 coll. A finom fogazású fűrész megfelelő lehet, de én ilyet sem használok, mert az alsó szálakat sokszor eltépi. Praktikeres, sárga színű kb 2000 forintos apró csővágóval a mélységet mindig bentebb állítva megtekerem rajta egyszer-kétszer. A legmélyebb elérése után simán eltöröm. Teljesen merőleges és sérülésmentes vágást ad. Tehát épp úgy vágom, mint a karbont szokás.

Nock:
A műanyag Arizona nockot kitakarítom alkoholos fültisztítóval. Gyógyszertári sebbenzinnel pl. teljesen okés, viszont az aceton és egyéb szeszek általában nem jók, mert oldják a műanyagot. A nocknak kúpos felülete van belülről, ehhez a pálcát ki kell faragni. Ehhez egyszerű 11/32 vesszőfaragót használok, kb 2000 forintos tétel ez is. Két része van, egyik a hegyhez (ez a laposabb, kisebb szög), másik a nockhoz (ez a nagyobb, terebélyesebben nyíló szög). Addig faragok, amíg az anyag le nem ér a faragó alsó vállához. Innen úgysincs tovább, nagy óvatosság nem kell. Azon az oldalon faragok, ami ellentétes az előbb vágott véggel. A lefaragott véget durvább papírral megcsiszolom kézben tartva, de nem úgy mint az őrült: nem akarok anyagot veszíteni, csak érdessé tenni. Ha a faragott rész ránézésre nedves (lenolaj..) akkor pihenő jön, szárítás, majd egy újabb csiszolás. Egyébként a nockot kétkomponensű epoxival finoman bekenem belülről, majd az épp most faragott pálcavégre is teszek egy kövér cseppet belőle. Rátolom a nockot, cserébe tolja maga alól a ragasztót. Jó erősen, pár fokot megforgatva a legnagyobb erővel nyomom rá. Letörlöm az ujjammal a ragasztót, nem baj egy egy vékony filmréteg marad a nockon és a fán. Szemre alaposan átvizsgálom, hogy egyenesen áll amit felragasztottam vagy sem. Ha nem, azonnal igazítok, amíg az epoxi ki nem keményedik. Két óra múlva folytatom a munkámat, addig csinálom a többi vesszőt. Ferde vagy bármilyen módon rosszul álló nockkal nem fogsz tudni lőni, összevissza fog hordani. Jah, hiába kemény az epoxi, várd ki a két órát, ne siesd el. És még egy: ha itt pillanatragacsot használsz az nem nagy baj. Amúgy sérült nockot sose javíts. Inkább tépd le vagy fejtsd le, és pici csiszolás után ragassz újat. Jól jön, ha van nálad mindig 1-2 darab tartalék.

Tollazás:
A vesszőtestet a nocknál beszúrom a tollazóba, és a vezértollnak megfelelő helyzetbe állítom. Ezzel a tollal kezdek, mert a huszadik vesszőnél kissé unni fogom a műsort és el fogom rontani a színsorrendet. Nagytestű madár evezőtollait használom, pajzs formára vágva. Szinte mindig pulykatollat ragasztok fel. A tollat felülnézetből a gerincvonal elején picit ferdére vágom. Mintha kihegyezném írószerszámnak. Itt az első kettő-három apró tollhúrt ki is tépem. A tollat befogom a csipeszbe, és alul a gerincet csiszolópapíron közel egyenesre csiszolom. Szinte mindig szögben van és göcsörtös. Legyen közel egyenes és sík. Majd a száraz papírtörlővel pormentesre törölt gerincet végigkenem rugalmas Loctite Power Flex zselés pillanatragaccsal és ezt a trutyis tollgerincet rányomom a csipesznél fogva a vesszőtestre. Ha nagyon sok ragacsot nyomott ki maga alól, akkor azt az ujjammal végighúzom hátrafelé. Kihúzni a felesleget jó lehet alkoholos fültisztító is, gyors mozdulattal. A sokadik vesszőnél már tudod mennyi pillanatragacs kell, éppcsak nyomjon ki maga alól egy milliméternél kisebb sávot. Pár perc múlva a csipeszt leveszem, fordítom a 120 fokot és jön a két egyező színű toll ugyanilyen módon. A megszáradt tollazást vastag, erre a célra tartott téphetetlen cérnával bandázsolom a toll elején. Ott ahol a gerinc felülről vékonyítva van ferde vágással, ott ahol hiányzik az alsó néhány tollhúr. Ezért vágtuk meg és téptük ki belőle amit kellett, hogy jó alacsony lehessen a kötés. Próbálok majd' egy centiméter hosszú bandázst tenni rá. Így véletlenül sem fognak feljönni a tollak. A kész bandázskötést sima körömlakkal meg is szoktam kenegetni vékonyan, így ha valami baleset folytán megsérül a cérna, nem bomlik le. Terepen hasznos dolog. Ráadásul itt használhatsz neked megfelelően feltűnő színű lakkot. Ragasztóként használhatsz akár PalmaTexet is vagy kifejezetten erre a célra alkotott tollragasztót, de általában még jövőre is tollazni fogsz: ezeknél a teljes száradás hosszabb idő, ennek egy részét meg kell várni és csak akkor levenni a csipeszt. Itt ez hosszú idő lenne, én pedig nem akarok tíz-húsz perceket várni a forgatáshoz.

Hegy:
A pálcát ismét faragom, most a faragó hegyesebb szögű, laposabb végével. Ugyanúgy, mint nock esetén. A hegyet belülről szintén kitakarítom, ez szinte biztosan szennyezett belül - én még tisztát nem láttam. Fekete olajsáros mind. Szóval jó alaposan kitakarítom. Menetes hegyet használok, ezt próbából feltekerem a vesszőre. Fogóval, ésszel húzva, már majdnem teljes erővel. Aztán visszatekerem, belülről bekenem 2 komponensű epoxival, és a kihegyezett fa végére is teszek egy cseppet. Most izomból feltekerem rá a hegyet, majd erősen rá is nyomom, valami kemény felületet használva. A kinyomott ragasztót letörlöm, nem baj ha filmréteg marad a testen és a fémen. Még egy-két percig ellenőrizhetem a hegy egyenességét, megnézem alaposan nehogy ferdén álljon. Ha ferde, még nyomkodással és óvatos feszegetéssel igazítható. Itt nincs helye más ragasztónak, itt lehetőleg ne használj pillanatragacsot. Ha a hegy mégsem jó, száradás után óvatosan nyílt lángon melegítve az acélt, visszatekerhetővé válik. Ha nagyon megmelegíted, akkor a fa megég alatta, a hegyet ledobja magáról a tűzforró ragasztóanyag és még lángolni is fog. Legyél óvatos. A felragasztott és felcsavart hegyet egy egész álló napig nem kínozzuk. Ha a súlyából ki kell szedj, azt óvatosan csináld majd. Köszörűhöz nyomva sűrűn hűtsd, mert az epoxi a hőre elenged.

Nagyjából ennyi egy homemade nyílvessző.

** No és akkor most jön az elején említett rizsa **
Miből készül a vesszőtest: tradis íjakhoz általában fából. Ha önmagad szórakoztatása a cél, akkor mehet karbonból is: ekkor legkevésbé lesz authentikus a végeredmény, versenyen sem indulhatsz nagyjából sehol, de a szórásképed nagyon egyenletes lesz. Majd csinálok karbonvessző-howtot. Az ehhez képest két mondattal elintézhető.

Milyen fából:
Ha a sarj- és hajtásvesszőket nem számoljuk, akkor szerintem célszerűen borovi fenyőből vagy cédrusból, ezek könnyen beszerezhetőek. A többi faanyag túlzottan nem érdekel, mert körülményes és méltatlan, vagy épp tökismeretlen, vagy baromi drága és nehezen elérhető. Kísérletezni amúgy sem szeretnék nekem teljesen ismeretlen matériával. Sem időm, sem türelmem nincs azt keresgetni mi az ami nem törik, miközben még nem is görbül. A borovi fenyő filléres cucc, bárhol hozzájuthatsz bagóért. Érzésre kicsit ugyan puhának tűnhet, de ne tévesszen meg: erős és közepesen egyenletes anyag. Sajnos én rugalmasnak nem tapasztaltam, emiatt patikamérlegen adagolt méretezésnél hamar reped vagy törik - bár meglehet, hogy csak a tökéletlen egyenletessége a problémák kiindulópontja. Elég valami rossz helyre lőni, vagy túl erős íjjal megküldeni, esetleg egy semmirekellő vesszőfogóból kihúzva feszegetni. Amúgy fogtam már a kezemben 11/32-es dongás testet is, ami 85 fontra volt spinelve. Hát az pl. minden csak nem puha. Tömegesen gyártott gyakorlóvesszőknél nagyon gyakori alapanyag. Ha szeretnél vesszőt készíteni, borítékolhatóan te magad is ki fogod próbálni. Szerintem örömíjász versenyeknél komolyabb helyen nincsen keresnivalója, egyenletesnek még viccből sem mondanám. A másodikként írt cédrus már khmm annyira nem filléres kategória. Határozott belső erezetű, a vonalak távolsága olyan, mintha precízen kimérve tették le volna őket egymástól. A borovinál jóval egyenletesebb, valamivel könnyebb, annál sajnos hamarabb fárad. Nagyon jó illata van. Ez az illat-dolog kissé röhejes, de akár emiatt is szeretek vele mókolni. Komolyabb vesszők esetén ez lesz ami legtöbbször szembejön majd veled, legyen szó akár jófajta ifi-vesszőről, akár 50-60 fontra méretezett versenyvesszőről. A hárs a személyes kedvencem. Kedvező tulajdonságaiban nagyon leegyszerűsítve valahol a borovi és a cédrus között székel. Rém sűrű és jól egyenesíthető, emellett nehezen törhető puhafa. Felületkezelése nagyon könnyű, gyk. megissza amivel bevonod. Felhasználása nagy figyelmet igényel, egyenesítése több lépcsős. Kedvezőtlen tulajdonságaiból kettővel számolni kell: fáradása alapesetben valamivel cédrus alatti; súlya pedig a borovihoz képest akár 25%-al több. Unikális faanyag a tekintetben, hogy gyakorló és versenyvesszőnek egyaránt prímán megfelel. Az ára a borovinál magasabb, de nagyságrendi eltérés általában nincs közöttük. Bambusz: ez csak azért kap két sort, mert ki akarom majd próbálni óvatosan. Kínából úton van pár pálca, bár sokat nem várok tőle elsőre. Előbb, vagy utóbb ide pár mondatnyi tapasztalat jön.

Ha megvan az anyag: fontos paraméterek és teendők
Elsőként természetesen a spine érték határozza meg a produktumot: azt fogja megmondani, hogy adott erőhatásra a vessző mennyit képes hajlani. Végeredményben a repülés első pillanataiban mennyire képes hullámozni - ami által kilövéskor túlzások nélkül egy hullámmal kikerüli a tradis íj markolatát, hogy feloldódjon az "íjász-paradoxon". Adott fonterőhöz vannak meghatározva ajánlások, melyek ezt az értéket számszerűsítik. Fontos, hogy a hajlás mértéke lehetőleg a vessző elforgatására ne térjen el jelentősen. Ami egyébként törvényszerűen eltér valamennyit, hiszen a fa nem homogén anyag semmilyen értelemben. Ha 90 fokokat tekersz a testen és úgy méred, vagy arrébb tolod mérés közben látni fogsz eltéréseket. Általában nem is a spine van megadva, hanem az adott pálcához értendő kompatibilis fonterő.

img_0170.JPG
Fontos, hogy a fa lehetőleg megfelelő szárazságú legyen már a használatba vétel elején. De ezen túl is hagyd száradni amikor csak teheted (néhány kivételtől eltekintve - erről majd később). Lehetőleg vízszintesen, időnként forgatva, sugárzó hőnek nem kitéve. Én lusta vagyok a hatékony egyengetéshez, emiatt válogatva kérem a pálcákat, és igyekszem nem engedni görbülni - sem méretezés, sem alakítás és száradás során. Impregnálás vagy egyéb felületkezelés után már nemigen fog görbülni amúgy.

img_0153.JPG

Szerszámokat a lehető legegyszerűbb és legolcsóbb verziókból választok. Olcsó csővágó, házi készítésű vagy már valakinek felesleges tollazó, házi készítésű vesszőágy a további alakításokhoz. A legjobb tollazóm egy ütött-kopott mágneses tartóval szerelt kisipari megoldás, Nagy Viktortól vásárolva aprópénzért.

img_0250.jpg
Lényeges az is, hogy patikamérlegen adagolt spine értékkel túrót sem érsz, ha nem jól választod meg a vessző hegyét. Kilövéskor egy 70 graines terepheggyel nyilván kevésbé fog megrogyni, mint egy 150-es kovácsolt acélheggyel. Viszont amellett, hogy óvatosságra intenélek, bizonyos keretek között ez egy nagyon jó dologra is használható jelenség: akár a heggyel finomhangolni tudod majd a vessződ. Csinálhatsz belőle viszonylag lágy és kemény viselkedésűt is anélkül, hogy hozzányúlnál a testhez. Az persze bonyolítja a helyzetet, hogy a vessző súlypontja természetesen vándorol eltérő súlyú hegyeket használva. Én előzetesen meg szoktam tippelni a vessző súlyát, és a keménységhez igazítva 100 graines hegyről indulok. Ezt le szoktam szedni akár 70 grain köré. Ha nagyon mellényúlnék akkor megmelegítem, leszedem a testről és kezdem elölről egy másikkal, vagy teszek rá eleve nehezebbet. Mondjuk ilyet bénázni már nemigen szoktam.

img_0013.JPG

A céllövő gyakorlóvesszőknél általános gyakorlat a pulykatollak használata. 3-5" hosszúságú, megfelelő formára vágott tollakkal fogsz találkozni, a leglehetetlenebb színűre festve. Én nagyon szerettem a pirosat és fehéret, ezek eléggé feltűnőek. Hiszen bénázás esetén nehezebben bújtak el a vesszők, mint egy zöld vagy barna tollas akármi. Lásd a mellékelt képet. Újabban kerülöm a túl rikító színeket, egy átlagos összejövetelen vagy hobbiversenyen is bohócnak lehet vele tűnni. Egy bizonyos szint után szerintem te is kerülni fogod a feltűnő tollazatot.

img_0208.JPG
Pajzs, parabola, indián és angol formák a leggyakoribbak, én a pajzsot szeretem legjobban 4" hosszban, újabban a parabola irányában tapogatózok, az halkabban repül. Ritkán szoktam céllövő vesszőnél formára vágással bajlódni, általában lekérem a tollakat méretre vágva. Ha más madár tollát használnád, akkor azt preparátoroktól tudsz szerezni. Vagy az állatkertből elkoldulod a személyzet segítségével. Védett madár esetén óvatosságra intelek és kizárólagosan preparátorok felé terellek - de bővebben majd a távlövő-vessző későbbi barkácsrovatában.

untitled.jpg
Vissza a témához: ragasztás előtt alul a tollat a gerinc vonalán meg szoktam csiszolni, mert szinte mind nagyon rücskös. Befogom a tollazó csipeszébe, és párszor (vagy sokszor) végigtolom egy puha csiszolópapíron. Általában egyenes vonalban ragasztom a vesszőre, ritkán eltérek 5 fokot a minimális forgó mozgás eléréséhez. Ezt majd kifejtem később. A tollak hegy felé eső "startpontját" mindig lekötöm bandázskötéssel, nehogy felváljon és 200km/h sebességgel álljon a kezembe. Ha bármilyen hülye megérzésem van a tollakkal kapcsolatban, inkább fűzött bandázzsal végigmegyek a teljes hosszán. A biztonság érzése nagyon fontos, enélkül nem lehet jól lőni. Az is fontos, hogy a vesszőket ne kelljen félteni, szóval mindig törekedj ezekre.

img_0113.JPG
A nockot alkalomadtán befaragom, alkalomadtán felépítem, illetve lustaság esetén párforintos Arizona nockot ragasztok a pálcára. Befaragott és épített nock esetén mindig teszek bandázskötést a kiképzés alá, nehogy az ideg szétvágja vagy ilyesmi. Esetleg erős festékbe mártom hátul, ami ugyanezt a szerepet fogja betölteni.

vadkacs.jpg
A faragott nock szakszerű elkészítése amúgy elég nagy türelmet igényel, mert nagyon könnyű szűk nockot, vagy épp használhatatlanul nyitottat csinálni - ami utóbbival semmit nem lehet kezdeni. Próbálkoztam csontból is felépíteni a vállakat, ezt nem is ecsetelem mennyire macerás dolog.

img_0251.jpg
Hegyként acélt vagy rezet használok: univerzális, boltban kapható egyen-hegyet. A formáját sokszor alakítom, ennek célja elsődlegesen a súlyvesztés. Kúpos belső furattal szeretem. Ha lehet, akkor pici menettel belülről, hogy a faragott helyre rá is tudjam csavarni, nem csak ragasztani. Néhány hegy ránézésre menetes, de csalnak vele, csak ívesen össze van karcolva belülről. Ezeket nem tudod tekerve húzni a hegyezett pálcára, csak nyomni. Annyira nem szeretem, mint az igazi menetes acélt. Fontos, hogy a kihegyezett pálcákat picit mindig sértsd fel durvább smirglivel, így a ragasztó nagyobb és érdesebb felületbe fog belekötni.

img_0252.jpg
Ragasztóként pedig Palmatex-et, kétkomponensű epoxit, zselés és rugalmasra száradó pillanatragacsot tartok. Ezekből majdnem minden kihozható.

Impregnáló, vagy felületkezelő anyagként vízüveget, lenolajat, lazúrt, vagy saját méhviasz kencét használok. A lenolajhoz kapcsolódóan akad, aki a vesszőt az utolsó munkafázisban kezeli le inkább, és nem kerülgeti a száradó pálcákat hónapokon át. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a száraz vesszőtesten felépíti amit akar: hegy, tollak, nock, minden. Majd másnap egészen a tollazás alsó magasságáig bekeni a vesszőt, mondjuk kicsi ecsettel. A tollak között is ecsettel fogja felvinni az anyagot. Felvitel után szárítja pár percet, majd letörli a felesleget. 1-2 nap múlva ismét megtörölgeti a produktumot és már lő is vele, jóformán a lövések alkalmával szárítva. Nekem ez a módi nem jött be annyira, néhányszor próbáltam csak, annyi pont elég volt belőle: büdös, nyálkás, nehéz és gusztustalan végeredményt ad. Még az ideg is olajos lesz a kezedtől.

img_0254.jpg
Ezt az egész regényt keretbe fogva fontos megemlíteni, hogy a hazai íjgyártáshoz hasonlatosan a vesszőgyártás manufaktúrái is profik, világszínvonalúak. Nekem is vannak Szalóky, Megyer, Nagy vesszőim. Ennek ellenére a sorozatban előre gyártott gyakorlóvesszők természetesen csak elvétve fognak a te íjadhoz és húzási paramétereidhez passzolni. Emiatt ha vesszőt rendelsz, akár hobbiíjászként is rendelj inkább személyre szabottan. Meg kell mondanod az íjad milyen erős bemérési hosszon, te magad mekkorát húzol, milyen formájú és szöget záró tollazást kérsz, és milyen legyen a nock (műanyag vagy befaragott). Ezek a vesszők sem kiugróan drágák amúgy, tehát ár tekintetében ne legyenek túl kemény előítéleteid. Bátran keresd bármelyik vesszőkészítő manufaktúrát, 2e Ft körül már elég jó vesszőt lehet kapni ami nem csak általános gyakorláshoz lesz megfelelő. Vagy kísérletezz a fentiekben írtak szerint, nagyon jó dolgokat lehet belőle tanulni. Finomíts a módszeren ahol csak szeretnéd. Prémium vesszők elkészítéséhez szükséged is lesz a finomításra, más esetre a fentiek elégségesek.

Remélem nem volt nagyon zavaros amit idelöktem. Soha ne felejtesd el, hogy a biztonság az első. Az elkészült produktumnál és az elkészítés műveleteinél is!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr1614017222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.