2024. december 30. írta: ami.nem.mozog

BUÉK, helyzetjelentés

Az eddigiektől eltérően nem készítek statisztikát az idei évről: értelmetlen lenne számokat lökni a szándékosan fékezett tempóról. Ehelyett az esztendő lényeges részeinek összefoglalása következik. Meglehet, hogy neked is tanulságos lesz egyszer.
Íme, a cimborám, ki minden tréningre elkísér: KAP-brandelt sportfegyverem van. Minden porcikáját gépek készítették, emiatt a pusztai íjakhoz mérten kissé "lélektelen" eszköz. Ennek ellenére nagyon hozzám nőtt.
Immár nyolcadik hónapja lövök olimpiai íjjal - kizárólag ezzel a modellel. 5-6 évnyi íjászattal a hátam mögött nyilván számítottam a kihívásra, mégis váratlanul rontott rám amit megfigyeltem: ha tényleg komoly eredményeket szeretnék, ennek a kezelése olyan összepontosítást igényel a műveletek több területén, hogy a tradicionális szakosztály ehhez képest bemelegítésként dereng. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire nyersen fogom megfogalmazni amit tapasztaltam. Véletlenül sem lesajnálásból írom, hiszen a PBHB létforma mindig a szívem csücske fog maradni - viszont mára más szemmel nézem a tradis íjászokat, s az eredményekben gazdag ösztönös megoldásaikra sem tudok már csettinteni: a legtöbb sportolónál komoly hibákat látok a lövések kivitelezésében.

Ami megkönnyítette az átállásom az, hogy 1+ éve szisztematikusan készültem erre, s a nomád-móditól eltérően kezdtem lőni. Ekkor még valójában csak a kíváncsiság hajtott, nomeg' egy ölembe hullott Yamaha Ex. A korai és "céltalan" érdeklődés szerencsémre vált, hiszen a hasfali műtétem után nem tudok versenyhosszig férfi-fonterőben pusztai íjakat feszíteni - kellett valami gyengébb sportfegyver. A más élményt nyújtó OL szakágra váltás tulajdonképpen szükségszerűvé vált, mert nem akartam letenni a lövöldözős addikciómról. Tényleg mázli, hogy nem OL-nulláról kellett kezdenem, mert a teljes átállás még így sem egyszerű feladat. Nagyon köszönöm a belém ölt energiát, minek hatására 5 év után végre elkezdtem feszültségmentes oldásra törekedni, s az íjat szokatlanul lazán tartani. Azt a szakedzői segítséget is köszönöm, amely nem engedte kedvemet szegni az eredmények brutális romlásában. Nem könnyű műsor, pedig az ideiglenes visszaesés a lövéstechnikai váltásoknál köztudott és nagy biztonsággal prognosztizálható.
De a törpök élete nem csak játék és mese! Hallottál már a gonoszról, a csúf kopasz Hókuszpókról? Ami megnehezítette a dolgom, az az ijesztően sok hibás berögződés. Ha valaki otthon egyedül gyakorolna, azt erről a szokásáról mihamarabb le szeretném beszélni. Ha komolyabb szakággal kacérkodnál a későbbiekben, akkor az egyedüli (pontosabban a visszajelzések nélküli) tréningek exponenciálisan fogják megnövelni az átálláshoz szükséges időt. Ha tradis vagy, akkor is törekedni kell a helyes lövéstechnikára, s ezt egyedül kb. lehetetlen elérni! Ezek miatt az általánosan megfogalmazott 2-3 hónapos átállás helyett csupán a 7-8. hónapban tudott olyan eredményt hozni a ténykedésem, ahol nem kell szégyellenem beállni a nagyok közé egy kis gyakorlásra. Jelenleg két dologgal foglalatoskodom, a., 20 méteren még véletlenül se lőjek ki 60mm átmérőjű célterületről b., ezt álmomból ébresztve is meg tudjam csinálni erőlködés nélkül. Nálam (unortodox módon) az egyik értelmes módja ennek az üdítős kupakra lövöldözés.
Általános megfigyeléseim az olimpiai oldalról visszafelé tekintve:
-OL szakágban eredményesnek lenni szakértői segítség nélkül lehetetlen.
-Értékelhető eredményekért nem elegendő csupán az edzésszámot növelni. Az itt önmagában nem sokat jelent.
-3D-ben a távolságbecslés készségének nyilván komoly szintűvé kell fejlődnie, habár ilyen sportfegyverrel 3D-zni kissé khhm.. fura látvány.
-A felszerelésedet kívülről kell fújd, álmodból keltve annak minden beállításával.
-A felszerelésedet össze kell tudnod hangolni segítség nélkül, egyedül.
-Itt nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy "nincs legjobb íj". Egy adott közegben, egy adott halmazban igenis van legjobb és legrosszabb is.
-OL és PBHB között lépkedni zavaró: nem túlzás kijelenteni, hogy amíg nem tudod egyértelműen eldönteni mely szakághoz akarsz tartozni, addig mindkét területen hátráltatva leszel a másik által. Nem csak a lövéstechnikai oldal fog recsegni-ropogni, hanem maga a felszerelésed is keresztbe tesz az ugrálásnak: egy felszerelt céllövő sportíj 2000 gramm feletti súlyú, ami 5db tradis íj összes súlya. Szóval eszedbe ne jusson oda-vissza lépkedni, mert önmagad büntetnéd vele.

Ezeket szerettem volna az év zárásaként feljegyezni magamnak, s mindenkinek - aki valaha is érintett lehet ezen a téren. Lehet, hogy a megfigyeléseimet és az áttérés mikéntjét majd nyomtatásra készre szedem egyszer, szerintem 20-25 oldal megtölthető vele.

Köszönöm az idei figyelmeteket is!