Másfél hónapja dobtam fel témaként egy képekből álló bejegyzésben, hogy az íjak szállítása általában bonyolult meló. Persze nem arról van szó, hogy nehéz lenne odébb sétálni 500 métert a hátamra kötözött néhány grammos eszközökkel - sokkal inkább az a Feladat (nagybetűvel), ha más településre vezet az út és a családommal együtt viszem a felszerelésem is. Ez a helyzet ismerős lehet másnak is, hiszen hallottam autókon elvégzett mekkmester jellegű belső átalakításokról, hogy beférjen két-három íj, vagy csupán egy nagyobb íj a további felszerelésekkel. Szóval egy átlag-autó hátuljában nem túl komfortosan utaznak a hosszabb modellek - a kisebbek pedig általában olyan szögben hajlanak, hogy hely hiányában sokszor kívántam már azt mégis lennének inkább hosszabbak, mint ennyire ívesek vagy mereven törött alakúak.
Ennek ellenére nem akarlak a személyautóban megnyert harcom történetével untatni. Mesélek inkább arról, hogy egy szétszedhető modell mennyivel könnyebben tárolható otthon, vagy épp mennyivel célszerűbb egy kifejezetten ehhez varratott mérethelyes táskában tartani, ahol a nyílvesszők határozzák meg a legnagyobb dimenziót. Okés-okés, befejeztem, rövidre fogom: nagyon sok helyzetben meg fogod látni a szétszedhető megoldás előnyét, melyekből kettőt le is fotóztam, ezekkel fogom zárni a bejegyzésem. De mivel nyereség szerintem nincsen veszteség nélkül, kíváncsian vártam mit kell feláldozni a praktikumért. Hölgyeim és uraim, íme a Jackal Archery szétszedhető, tradicionális, laminált szkíta íja, 28 collon mért 47-48 font erősségben. Szépen és figyelmesen csomagolt eszköz, még a hozzá adott tok is két kígyóra van osztva, hogy a karok (vagy a csapolás) ne tegyenek kárt a párjukban.
Egy rövid kitérőt azért még teszek, remélem nem látsz benne tölteléktartalmat és lentebb majd összeáll a kép. Szóval van egy Jackal asszírom is, mely talán az egyik legjobb tradicionális sportfegyver, ami valaha a saját tulajdonomban volt. Imádom. Gyors, kíméletlen, erős, rezgésmentes, könnyű, pontos. Felénk úgy mondják, hogy "nem sokat kérdez". Imádom. Használata viszont valamennyi képzettséget feltételez, hiszen a felajzása nem túl komfortos, robbanékony működése pedig azáltal válik teljesen kiaknázhatóvá, ha speciálisan hozzá hangolt vesszőket és ideget használsz. Persze mindezt úgy, hogy a stílusodon már kell sokat finomítani - és nem olyan íjon doktorálsz, ami esetleg büntethet. Röviden összefoglalva nem lenne túl életszerű az, hogy valaki vásárol egy erős asszírt első eszközként, majd a tapasztalatlan felajzástól kérdőjel alakúra merevedett gerinccel kezd lövöldözni a kert végében 40 grammos 6+-os Szalóky vesszőkkel, várva a nagy élményt. Ami természetszerűleg el fog maradni a benne rejlő lehetőségektől, hiszen nemigen tudja még miképpen csavarhatja ki a legtöbbet a fegyveréből. Meglesz az élménye persze - amiről azt is gondolhatná az a csúcs, holott még messze nem az. Később fog benne tudatosulni mindez, akkor elkerülhetetlen lesz a felismerés: elég hülye érzés lehet hibát érezni már a néhai első lépéseknél is.
Ennyi kitérő után vissza is térek a címbéli modellre: a szkíta vonalvezetés szinte minden produktum esetén nyugodt működésű, könnyen használatba vehető íjat jelent bárki számára. Ez hangsúlyos paramétereiben tér el az összes agresszív társától. Akadnak távlövő-, vagy épp művészi megjelenésre kihegyezett kivételek is, de általában igaz amit leírtam. Én pedig szeretnék 20-25 méterről pontosan lőni reggeltől estig, ezzel kapcsolatban más nem érdekel. Tehát nem kell attól tartani, hogy a gyermeki örömömet keserédesen fogom közvetíteni - miközben csendben rágom a kefét, hogy a többi íjam közt van gyorsabb is, vagy meredekebb karakterisztikájú meg ilyesmi. Szkítákhoz szeretném viszonyítani. Volt már a kezemben jó adag ilyen vonalvezetésű fegyver. Tudom, hogy mire vállalkoztam, mit rendeltem és mit várhatok el tőle. Amúgy sokat várok persze, de nem keresem benne a világ legagresszívabb íját. Ahogyan azt hangsúlyoztam az előbb.
A fa-munka látványát tekintve gyönyörű munka. Nagyítóval sem találni elnagyolt felületeket vagy kényszerű megoldásokat. Szép, szimmetrikus, lágyan ívelt (fél)karjai vannak, mogyoróhoz közeli színben. A két fél-íjat összeilleszteni gyerekjáték, akár egy óvodásnak is a kezébe adhatnám, simán megoldaná a feladatot. A matéria viszonylag könnyű (összesen 600 gramm körüli), a mágneses illesztése megbízhatónak tűnik - ez felajzáskor fontos. A csapolással kapcsolatban egyre figyelj: mivel használat közben valamennyi csavaró és ennél jelentősebb hajlító erőnek is ki van téve, emiatt ne számíts pontos illesztésre: felajzás nélkül van egy pici játéka - ami nyilván megszűnik, ahogy az ideg egymásnak feszíti a két felet. Felajzása gyerekjáték, akár teljesen kezdő is elvégezné fél perces gyorstalpaló után. 
Bőrözött markolata izzadva is csúszásmentes és elég igényes kidolgozású, egyelőre letekertem szigszalaggal a kifutás helyén: nagyon sajnálnám összemarni bármilyen tesztvesszővel. Egy-két hét múlva le fogom tekerni róla, addigra csinálok kifejezetten ehhez illő nyilakat. Húúde' nagyon jó kézben tartani! Kecses, mégis masszív produktum. Jó fogása van. Kihúzni tök-egyenletesen nehezedő érzést ad, pirospont - bár ezt el is vártam, hiszen nincsen szó méretes merev szarvakról, agresszív vonalvezetésről vagy épp hirtelen erősödő harci húzóerőről. Erejére vonatkozó jelzése egy öntapadós matricára van felírva: a kényelmes húzáshosszomhoz igazított húzóerőt kértem úgy, hogy még maradjon bennem kraft, hiszen ez céllövő íj: elvárás, hogy simán ki tudjam tartani pár másodpercre. Kevés mozgatás után meg is mértem, telitalálat: 31 collon 54 font. Ahogyan az egyenletes húzóerőt sem hiába érzem, nézzétek:
Mintha vasalóval simították volna a görbét. A picivel több erő mérése amúgy nem véletlen, az ideggel variáltam egy hangyányit. A céltól 15 méterre álltam be először, az elmúlt héten legyártott 30 grammos cédrusvesszőimmel. Ezeket egy közelgő örömíjász versenyre csináltam, még nem voltak belőve - most legalább az is megtörtént. A vesszőkre egy későbbi témában visszatérek majd. Tehát 30 gramm, 11/32, parabola pulykatollal, Arizona nockkal. Minden nyíl +/-1 grammos tűrésen belüli, azonos merevséggel és súlyponttal, 30.7" hosszúságban. Nos, a fegyver következetesen pontos, bár ehhez a vesszők is hozzátesznek, mivel szórásukhoz képest a szokásos fa gyakorlóvesszők már nagyon messze kullognak (valahol hátul). Nagyon jó élmény lőni vele, szó nincs rúgásról, rezgése elhanyagolható. Lágyan lő, de elég határozott: nem szívesen állnék elé, nem lenne pardon. Igen tudom, ezt el lehetne mondani a világ íjainak 99%-ról - dehát azonnal érezhető úgy is, hogy a lágy húzása is feltűnik már elsőre. Jó párosítás, fogamra való.
A könyököm teljes napos bevetésen sem panaszkodott, szóval kíméli a felhasználót. Nekem ez nagyon fontos manapság, mert az augusztusi távlövési napjaim többször meghiúsultak könyékfájdalmak miatt. Magamnak köszönhetem, kell nekem mindennel lövöldözni ami a kezem ügyébe kerül... Ezzel durván 2-300-at lőhettem 4 etapban, mindenféle utólagos probléma nélkül. Természetesen lementem 25 grammos d7.6mm sp400-as karbonnyilakig is, ott sem rúg, viszont itt a hangja eléggé erőssé válik. 23 gramm körül már pukkanás irányában erősödő hanggal jelzi: a 9-10 grain per font ökölszabályt ennyire azért mégsem kellene figyelmen kívül hagyni. 
Szóval 25 gramm alá többé nem megyek: nem távlövő íj és nem is hurkapálcákhoz alkotott ifimodell. 20 méterről indítva a két eltérő fizikájú (30 gramm cédrus vs. 25 gramm vékony karbon) vesszőtípus számottevően eltérő viselkedést nem mutat, bár a könnyebb-vékonyabb lövedék nyilván rövidebb idő alatt ér célt.
30 méter körülre lépve kevesebbet kell emelni rajta, mint amennyit vártam. Ennek okát csak sebességmérő műszerrel ellátva tudnám pontosítani. Mivel olyanom nincs, megnéztem mennyire szalad bele (értsd: rajta át) egy hátulról jól megtámogatott vesszőfogóba ugyanaz a vessző ebből-, majd az asszírból kilőve. A különbség természetesen látható, de több nagyságrendi eltérés nincs. Nyilván ez az oka annak, hogy kevésbé kell emelni a vártnál, aminek amúgy nagyon örülök. Szóval a Jackal honlapon ígértektől szerintem gyorsabb eszköz: a húrzsámolyok elég jól teszik a dolgukat, valamint az apró szarvak is a nagyobb sebességet szolgálják. Immár csak annyit kellene tennem, hogy masszívan gyakorolok 30 méterről a bénázásaimat csökkentendő, dehát amatőrként ez nem érdekel igazán. Maradok 20 méter körül, vagy az asszírral lövök távot, ha messziről/messzire akarok lőni. 
Szóval nagyon örülök neki. Jó helye lesz nálam, meg fogom becsülni - ami annyit tesz, hogy nem sokat lesz pihenőn, mert nagyon szerethető darab. A legnagyobb erénye nem is a hordozhatóságában és praktikumában rejlik, hanem abban, hogy minden fent írt élményét és erényeit rutintalan "lövöldözőként" is megkapnám - és ez az a pont amikor remélem összeáll, hogy miért írtam le az asszír modell jellemzőit. Jah, még egy, ki ne maradjon: mint azt mondtam, nincsen nyereség veszteség nélkül. Meglehet, hogy tévedtem, hiszen nem érzek benne említhető negatívumot. A végletesség irányába könnyülő nyilaknál adott mind erősebb hang nem negatívum, hanem egyfajta jelzés - számítottam is rá: a zsámolynak mind gyorsabban nekicsapódó ideg okozza. A súlya is csak minimálisan tér el egy szét nem szedhető fegyvertől, egy ennél kisebb műgyanta íj súlya alatt van több, mint 100 grammal.
Szóval a Jackal Archerynél ismét profin dolgoztak, ez eddig majdnem 10/10-es értékelés. Nem számítok rá, hogy változni fog, szerintem nem kerülte el a figyelmem semmi. Azért majdnem, mert a telitalálatot azért mégiscsak meghagynám az asszírnak. Őszintén szólva valami kis apróságban azért reménykedtem - na nem szemétségből, hanem azért, hogy nehogy valaki marketing tevékenységgel vádoljon egy újabb kiváló értékelés miatt. Azért majd még visszanézek egy-két hónap múlva, mint azt az asszír esetén is tettem. Apropó, annyit ezért leírnék a végére, hogy a gyártó honlapja indokolatlanul szűkszavú ennél a modellnél, így ha valaki odalátogat nem kap túl sok információt. Miközben mint azt látjátok, van mit írni róla.
Nándi, köszi!
http://jackalarchery.hu/hu/content/jackal-szkita-trad-down
