Még mielőtt belevágnék, gyorsan elmondom, hogy nekem több ilyen íjam is van. Nyilván nem véletlenül.. de mielőtt marketinggel vádolna bárki, le kell szögezzem: nincs részem bennük semmilyen értelemben, kapcsolatom az alkotójával kimerül barátias levélváltásokban és néhány telefonos beszélgetésben.
Lássuk, mit találtak ki Pincehelyen. Egy olcsó íjat. Nagyon, nagyon olcsót. Ezáltal értelmezhetővé válik az a gondolat, miszerint az íjászat az egyik legolcsóbb sporthobbi lehet - igényektől és elvárt szinttől függően. De méltatlan lenne csupán azon lovagolni, hogy ez mennyire olcsó, és "jajjdejó', szaladjunk, vegyünk néhányat" - úgy értem igazságtalan lenne gagyizást belemagyarázni. Mindjárt leírom miért, de előtte hadd ejtsek néhány szót a műgyantáról.
Annak ellenére, hogy a hazai íjgyártás jelenleg az összes fázisában világszínvonalú és eredményeiben is elöljáró, az elmúlt 20-25 évtől eltekintve ez nem volt ennyire egyértelmű. Hiába volt a készítő kreatív, elhivatott és esetleges még tehetséges is, nálunk egy elérhető árú íj sokáig műgyantából készült, húrakasztótól-húrakasztóig. Akarom mondani üvegszálból, amit az alapanyag műgyantamassza rugalmasságának megadására használtak. Sokan még akkor is ilyenekkel lőttek, amikor a külföldi versenyzők már azzal a bejáratott technikával örömködtek, amit ma laminált íjaknak hívunk. Ez utóbbi technika tömeges elterjedésével a minden porcikájában műgyanta íj háttérbe szorult - illetve megmaradt azon a módon, ahol az íj markolata és szarvai keményfából vannak, a munkát végző karok pedig továbbra is üvegszálas szelvények, akár bőrözéssel esztétikussá téve. Általában ezt a technikát kapod meg a neves íjkészítőktől is, amikor alapmodellt rendelsz tőlük. Nem véletlenül.
Egy minden porcikájában műgyanta íjat ilyen módon lehet jellemezni a laminált vagy kompozit modellekhez képest: lomhább és nehezebb. Mármint általában. Cserébe viszont többszörösen tartós, töredék árú, hibatűrő. Tehát ezeket mérlegre téve el lehet dönteni, kinek mi éri meg, mi a fontos. A szarvtól-szarvig műgyanta produktum jobbára a belépőszintet képviseli, ennek megfelelően tanuláshoz és ismerkedéshez elsőrendű, de örömködő hobbicélokhoz is jó választás, hiszen nehéz költséghatékonyabb eszközt keresni. Versenyezni vagy versenyre készülni, esetleg különleges élményeket keresni nem ezzel kell.
Tehát ott tartottunk, hogy ez a modell biztosan lomha és nehéz. Ha így is van, nem mindegy mihez képest, hiszen ez a két fogalom szubjektív. A lomhaságról: nem lenne fair a laminált asszíromhoz mérni, de azt el kell mondjam, hogy tartottam már sok lomhább íjat a kezemben. Mégpedig lamináltat, ami papíron osztálybéli sebességkülönbséggel kellett volna bírjon. Súlybéli nehézsége kevésbé viszonylagos, a mérleg nem hazudik: az erősebb fekete közel 700 grammot nyom, ellenben a hétéves kislányom sem panaszkodik nagy súlyra, tök kényelmesen kezeli a saját fehér íját. Amikor majd kinövi, más gyermeke fog neki nagyon örülni: mi nemsoká elajándékozzuk az övét, aztán a következő gazdája is kinövi majd. Ő is elajándékozza és így tovább. Meg sem fog kottyanni neki: egy ilyen íj simán elél 15-20 évig is anélkül, hogy bármilyen karbantartást kérne. Mindössze ezek a játékszabályok: ne húzd túl, ne tedd ki erős sugárzó hőnek.
A képeken látható fekete Léda 77->110 fontos, erős modell. Ezért ilyen vaskos. 75-80 erősségben kértem, 77-es erősségben kaptam, ami 28-as húzáshosszon mérhető. Két darab pirospont: 75-höz képest a 2 font eltérés a kívánalmakhoz képest ebben a tartományban semmi. 75-80 közé téve egyből telitalálat, bárcsak ilyen pontossággal rendelhetnél részedre gyártott íjat akárhol. 30"-os hosszig húzom, ott 100 font körüli - valamivel alatta. A 110 font erősség 31-re húzva értendő. 100 font körüli húzóerőn már rendelkezned kell némi tapasztalattal, ráadásul a produktum itt komolyan átgondolt vesszőket kíván, legfőképp a balesetek elkerülése végett. Ha már a gondolkodásnál tartunk: ne tévesszen meg a hirtelen húzóerő növekedés 28 és 30-31 coll között: a nagy erősségű hideg lőfegyverekre általában nem igaz a szokásos 2-5 font per hüvelyk ökölszabály, ráadásul a Léda előfeszítettsége átlagos - a végső erejét egy húzóerő-parabola felívelő szakaszában éri el. Apropó, egyéb igényeim is voltak megrendeléskor, a formájával kapcsolatban. Ehhez mérten személyre szabott lett az eredmény, prototípust kaptam, a parabola részben az én idétlen igényeimnek köszönhető. Haláli amúgy, ilyen rugalmasságot sem sűrűn látni: próbálj egy íjkészítőt azzal zaklatni, hogy milyen vastag markolatot szeretnél, ilyen meg olyan karokkal. Szerintem el is küld a pitébe. Nos, itt bizonyos keretek között megoldható volt, amit kértem. 
Szép íj, szerintem jó vonalai vannak, hangsúlyos markolati résszel (úgy látom, hogy a markolat vastagsága a modell erejétől is függ). A húrakasztó rész haláli, végre nem az unalmas "bevágunk két hornyot" megoldást kell bámulni. Dacron ideg jár hozzá, szóval kicsit nyúlós - bár ezzel a jelleggel biztosan tisztában vagy. Mint ahogyan azzal is, hogy ehhez az íjhoz épp ez a célszerű. Jó vastagon fonott húr, sokáig bírni fogja. Felajzani elég könnyű, mármint az erejéhez képest - hiszen ajzásmagasság környékén még nem tárol kiugróan sok erőt: semmi agresszív forma nem nehezíti a dolgodat. Valamint az előbb említett parabola sokáig eléggé "lapos": 26 collig éppen csak erősebbnek tűnik egy átlagos 40-50 fontos modellnél - onnantól jön az izmozás. Viszonylag könnyű vele lőni, jó társad lehet könnyed és szórakoztató íjászatban. Ebben része van annak, hogy természetesen nem egy kapkodós és nem is ideges produktum. Eleve egy rezgést jól elnyelő anyagból van, eleve nyugodt az ideg miatt is, ill. eleve szkíta-jellegű alakot használunk. Ahogyan fentebb már bevezettem, a gyengébb verziókkal tökre hatékonyan lehet alapokat tanulni - sőt.. ezesetben át is lehet esni a ló túloldalára, hiszen a rossz oldást vagy egyéb bénázásokat nem igazán bünteti. Így a szó szerint nulla szintről indulóknak érdemes minden mozdulatot fejben jól átpörgetniük és előzetesen rendet tenni közöttük, mert a lövéseikről nem fognak olyan látványos és (sokszor) fájdalmas visszajelzéseket kapni, mint mondjuk egy patikamérlegen született laminált produktum esetén. Erősebb húzásra méretezve pedig éppen úgy fog működni az egész, ahogyan az várható (némi tapasztalattal, persze). Tehát a Léda szerintem könnyen meg tudja találni a célközönségét. A markolaton a kifutás helyét a festés sérülése ellen érdemes leragasztani valamivel, vagy feltekerni bőrrel. Kérhető lett volna bőrözve is, de én magam akarok majd művészkedni vele. Ehhez mérten lesz itt pár új kép idővel.
Mivel a 100 font körüli értéket nagyjából 20-30x ki tudom húzni a minőség romlása nélkül, így csak egy kérdés maradt: mit lőjek ki? 80-as erősségre méretezett cédrusból építkezzek? Nane' már! Eleve alá van méretezve annak amit akarok, most akkor kínlódjak a keményítéssel és köszörüljem ész nélkül az acélhegyeket? Ezekből a pálcákból amúgy is távlövő vesszőket akarok. Gyorsan legyártottam inkább 400-as nehéz karboncsőből négy darab-, éppcsak 30" hosszú prototípust, 80 grain súlyú menetes terepheggyel, 3" pulykatollakkal. Valamit félreérthettem a vesszőkben, nem dolgoztak megfelelően. Bizonytalannak tűntek hátulról nézve, a vesszőfogóban nem volt túl gyakori a teljesen párhuzamos nyíl. Szerintem 340 spine értékű csövekkel kellett volna kezdjek, mert a 400-asok lágyak voltak és jobban táncoltak a kelleténél. Szóval a tollazatot 4"-ra cseréltem, picit csavartam is rajtuk. A hosszból kiszedtem több, mint fél hüvelyket, végül hangyányit kicsaltam a terephegyekből is. Bingó, így nagyjából jól működik minden! Minden jó is lenne, ha a vége jó lenne: a műszaki hanyagságom és felkészületlenségem ugyan elég egyszerűen ellensúlyoztam, de a húzáshossz bánta - ahol a vessző dinamikus merevsége kissé nagyobb, az íj pedig picit gyengébb. Szóval széria-vesszőket nem csinálnék belőlük magamnak, a viszonylag rövid hosszuk már-már a török íjaknál megszokottakra hajaz. Ha rövidet akarok húzni, akkor lövök inkább erre kihegyezett törökkel. Szóval 340-es csövekből készítek majd kifejezetten ideillőt. 
A 77 fontos Léda combos sporteszköz-, vagy fegyver.. mindegy minek nevezem. Nincs értelme túl sok egyebet írnom róla, jól működik. A paraméterét tovább jellemezve csak ismételném azt, amit már írtam fentebb: a sebessége több, mint megfelelő. Idegességét nem érzem, ilyen nagy fonterőben sem. A hülyeségeimért nem büntet. Amúgy ki tudnám húzni 31" körülre is, csak nem akarok néhány lövésért cserébe napokat pihenni. Ellenben távlövésre biztosan ki fogom vinni, mert a sebessége érzésre valamivel jobb annál, mint amit vártam. Az erejéből adódóan érezhetően rúg, de nem zavaró mértékben. A képen látható módon a szalma vesszőfogó természetesen nem állítja meg a nyilat 20 méterről, mögé kell tenni a csigáshoz való zsákot is. Két réteg geotextil híján azt is átlövi.
Mind a gyermek-, mind a "női" 38 fontos verziót, akár ezt a "harci" erejű modellt bátran tudom ajánlani. Ha ízlésesen fel lenne tekerve bőrrel és kivennénk az előítéleteket, akkor szerintem a legtöbb íjászegyesületben vagy tradis klubban megtalálnád őket. Ez egy becsületesen működő nyugodt íj, ami nem akar semmiben sem kitűnni, főleg nem erőltetett módon. Megmarad igáslónak: így aki először tart ilyet a kezében, az rossz irányban biztosan nem fog csalódni - erre nagyobb összeget tehetsz.
Valamikor a bejegyzés elején írtam, hogy eme mesterséges matéria kiválasztására ill. felhasználhatóságára visszatérek pár mondat erejéig, íme: ne legyenek illúzióid, ha az őseink rendelkeztek volna ilyen anyaggal, felhasználták volna. Ügyesen építkezve elég jó hatásfokú fegyver kreálható belőle, sokkal gyorsabban és hatékonyabban megalkotva a produktumot, mint az a tradis szaru-fa-ín íjak esetén történhetett. Az sem mellékes, hogy ez hosszú évekig kiválóan megőrzi a paramétereit beavatkozások nélkül. Nem hiába van üvegszálas műanyagból sok komoly sportíj karja.
http://ijaszharc.hu/
http://pontmi.com/
