Sérülések ellen, első rész: törött nyílvessző
2018. július 09. írta: ami.nem.mozog

Sérülések ellen, első rész: törött nyílvessző

Néhányszor már leírtam, hogy az íjászat nem játék. Sérülések és balesetek rizikóját hordozza magában a technikai apparátus és az íjász (gyakorlatlansága) is. Mindezek minimalizálhatóak, de teljesen nem lehet kizárni őket. Eközben a minimalizáláshoz együttesen nélkülözhetetlen a figyelem és fegyelem: mint azt látni fogod, ez a helyzet két kulcsa, ezeket mindig tartsd magadnál. Egy aktuális-, és amúgy nagyon jellemző eset adja a bejegyzés apropóját. Szánj rá öt percet kérlek.

vesszo_a.jpg
Azért kell újra és újra elővennem a (most épp önálló) témát, mert néhány ezer-tízezer lövés után is bele lehet szaladni a késbe: a figyelem és fegyelem kettőséből csak az egyiknek kell hiányoznia, a rizikót azonnal mérni lehet. Annak idején elmondták, amit én magam sem győzök továbbadni: vesszőt nem javítunk, időnként át is vizsgáljuk őket balesetveszélyes sérülések után kutatva. Némely sérülésre pedig akár a viselkedéséből is következtethetünk.

Másfél hónapja épp nem volt időm nyilakat csinálni, így hát gyorsan rendeltem egy tucat tömegterméket, prémium gyártótól, jó minőségben. Úgyis régen vásároltam már készen. Meg is érkeztek rendben, gyorsan átvizsgáltam hát mindet. Én magam nagyon jól tudom, hogy kizárólag egyenes rajzolatokkal kifutó pálcákat szabad felhasználnom. Céllövéshez kizárólag csak hibátlan testet szerelek fel, a távlövésnél pedig tudatosan vállalok extra veszélyt a dongásítással - amikor is az egyenesen kifutó szálakat nemes egyszerűséggel elcsiszolom, így a vékonyodó testen (már a paláston) kifutnak az évgyűrűk: nem is bírnak sok lövést, ahogyan lágyulnak máris mennek gyújtósnak. Szóval átvizsgáltam a frissen vásárolt vesszőket használatuk előtt: három esetében nem teljesen egyenesen futottak ki - pontosabban fogalmazva volt a vesszőtestnek olyan szelete, ahogy már a paláston véget ért az rajzolat. Nos, gondoltam "mégis megpróbálom valahogy" - holott ezeknek a törése csak időnek kérdése. Törvényszerűen törik mind, a szükséges idő pedig az íj erejétől-, sebességétől-, az oldás tisztaságától-, a becsapódást elnyelő vesszőfogó keménységétől függ.

Kanyarodjunk is vissza a történethez: lövöldözni kezdtem, de talán a negyedik vagy ötödik kör után két vessző másképpen viselkedett, mint a többi. Annyira jobbra hordtak (jobbkezes mediterrán húzással), hogy durván alulméretezett merevségűnek nézhette volna aki nem figyel eléggé. Vagy talán a saját alkalmi bénázását kereste volna a történtekben. Az egyik még a vesszőfogót sem találta el: ezért is jó, ahogyan betartom a magamnak megfogalmazott szabályt, miszerint előttem 100-150 fokban 100-150 méterre nem lehet senki amikor lövök. Én balga pedig egy percre még gondolkodtam rajta, hogy ki kellene venni a hegyek súlyából, 180 fokot tekerve újra kellene tollazni, meg rövidebbre szedni egy collal, hátha jók lesznek. Szerencsére nem voltam felelőtlen, másodpercek alatt meg is találtam a marhaságot lefékező erőt: figyeljétek a képet fent, majd ezt itt. A megelőző szemrevétes vizsgálat hiába eredménytelen: ugyanaz a helyzet mindkettő esetén, a viselkedése miatt meghajlítgattam őket, nem is nagy erővel. Az eredmény tisztán látható.

vesszo_b.jpg
A harmadik test törését nem is vártam meg: azt találtam ki helyette, hogy a kukázás előtt a fa belső szerkezetével megpróbálok valamit mókolni. Szerencsére kezeletlen vesszőket kértem, mert nem szeretem ahogyan a lakkozott (legfőképp színes lakkal bevont) idegen anyagon a bevonat eltakarja a pálca minőségét és hibáit. Szóval a kezeletlen vesszőt egész éjszakán keresztül itattam lenolajjal, majd egy hétig állni hagytam. Pihi után nyílt láng felett felmelegítettem. Erős melegítéssel a fahenger palástján látni, ahogyan buborékosan forr az olaj a fából folyva, ezt gyorsan le kell törölgetni. Párszor megismételhető a melegítés művelete - sajnos én túlbuzgó voltam és feketére égettem a fa felületét a rossz irányú kifutás helyén. Ez most mindegy is, le is csiszolhattam volna, csak azért írom, mert eddig ez a pálca még nem törött el, holott ugyanúgy és ugyanannyit lőttem vele, mint a szemre egészséges társaival. Ha jól sejtem, köze volt hozzá annak amit csináltam vele. Majd még próbálgatom és megírom. Keresek rosszul kifutó vesszőtesteket, hogy legyen értelmezhető mennyiségű mintám.

img_0041_1.JPG
Szóval támpontként érdekes lehet az olajos - forralós kezelés, mégis inkább ezt ajánlom: csak olyan vesszőket vegyél, ahol nem takarja festék vagy lakk a faanyagot. Ha idétlen szálkifutású vesszőt találsz a tucatban, azt szerintem inkább használd gyújtósnak, abból nagy baj nem lehet. Erős íjaknál gondolkodás nélkül, azonnal kukázd. A legjobbaknál is becsúszhat hiba, lehet akár 150 oka annak, ha ilyen keveredett a lövedékeid közé. Szóval dobd ki, a hegyet azért előtte szedd le róla óvatos melegítéssel, az még jól jöhet.

Halál a rossz nyílvesszőkre!

A bejegyzés trackback címe:

https://nemmozog.blog.hu/api/trackback/id/tr6114102233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.