Ezt a hétvégét már nem lehetett kihagyni, nagyon viszkettek az ujjaim. Szerencsére az időjárás is kegyesebb volt a múlt heti pihenőnapokhoz képest: csak rövid időre tűzött a nap. Ismét három vesszőt vittem magammal, ebből még kettő nem vett részt éles távlövésen, eddig csak tesztelgettem őket a biztonságos használatuk miatt. A fennmaradó egy lövedék pedig azért kellett, mert annak finomhangolt röppályája nagyon jó viszonyítási alap a kettő új versenyző megfigyeléséhez.
Az "új" vesszőkön csak a tollazatot javítottam a "bejáratott" vesszőhöz igazítva, illetve a hegyükkel mókoltam annak megfelelően, hogy miképpen kacsáztak a korábbi próbákon. Mint az látható lesz, nem rosszul variáltam. A tollazat alakítása természetesen minimális vagdalással is komolyan eltérő viselkedést okoz, ezért kell óvatosan (és komolyabb ollóval) nyesni: figyeld milyen kevés hulladék van az alátéten. Ez itt a két vesszőről leesett szemét, melyben a legnagyobb darab is 4mm hosszú apróság. Ezektől viszont teljesen más formájú a toll kilépő éle, tehát ahonnan leválik a levegő. Sokat dumálok tudom, szóval íme a szerény hulladék:
Az íjra még nem került fel a vékony és gyors ideg. Sajnos a bal könyököm komolyan sajog egy sérülés miatt, viszont az ennek tompítására szolgáló szerek fizikailag gyengítenek vagy lassítanak, ezt sajnos tavaly megtapasztaltam. Ezért nem élek velük. Szóval marad a komoly bemelegítés, és könyökvédő használata a bőridomok alatt. A túlhúzás a tartó kéz fájdalma és az óvatosság miatt kizárt, hiszen szeretnék jövő héten is lőni.
A mező amelyen ténykedhetek valójában egy privát, rendezett szántóföld - amely épp nincs használatban. Leghosszabb dimenziója 390 méter. Saját felkészültségemhez mérten 280 méter + 25 méter ráhagyással lövöldöztem. Nagyjából bejött. Sajnos a föld annyira durva volt az elmúlt hetek forróságától és a szárazságtól, hogy éppcsak' belevágtam a lövöldözésbe: ez simán tönkreteszi a nehezen kialakított vékonyka hegyeket. Olyan mértékű a szárazság, hogy centi széles repedések tördelik szét a teljes felületet. Sajnos az egyik vessző a félelmeknek megfelelően sérült meg, de erről majd lentebb. Hoztam a nyaralásunkból két maréknyi autóablakra tűzhető zászlót, melyek tartószára egy más jellegű projekt miatt kell. A zászlókat is jól fel tudom használni: Ausztria zászlajában mindkét szín baromira feltűnő egy mezőn. Szóval így jól megjelölhető a folyosó, ahová lövök. A következő képen ott egy próba-zászló, pontosan 280 méterre leszúrva: ha teljes méretben nézed, akkor látni fogod: a középső kis bokor alatt jelez nekem. Élőben prímán látszik.
És itt a legjobb eredményem, összesen 12 lövésből. A zászló 3 méteres körzetében egy tűzpiros cédruspálca, ukrán lazúrral bevonva. 17.8 gramm súlyú, apró pulykatollakkal vezérelt vékony vessző. Legnagyobb átmérőjén 7mm, erősen dongásítva a hegy felé. Jól irányítható produktum, és a többi vesszőtől tovább száll majd' 20 méterrel. Szeretem az ilyen vesszőket :)
A telefon képéért bocsánat, ahogyan korábban írtam ez az eszköz csak erre a célra tartott "hulladék". Alul amúgy látható a táv: 283,5 méter. Úgy, hogy még mindig nincs túlhúzva a markolaton a vessző, és mint írtam nincs spéci ideg. A következő alkalmi cél már a 300 méteres távolság lesz. Nekem ez egy komoly mérföldkő, szóval tenni fogok érte és magabiztosan várom.
Valamikor 160 méterrel kezdtem egy egyszerű magyar íjjal és néhány könnyű vesszővel. Ezután a 200 méter egy Grózer íjjal lett meg, amit később az akkor még rém kezdetleges távlövő vesszőimmel finomhangolva (de azért hasonló szerencsétlenkedéssel) tudtam felvinni 245 méter körülre. Szakértő tanácsok alapján is majdnem kiköptem a belem, mégis meglett. Ott és akkor döntöttem el, hogy a következő feladat 300 méter lesz, ehhez pedig elég jó úton haladok. 9 hónapba telt, ami szerintem nem kirívó semelyik irányban. Amúgy itt a rossz vessző fényképe, ez sérült meg a kőkemény földtől. Ekkor hagytam abba a gyakorlást, még mielőtt a többi is erre a sorsra jut.
Természetesen otthon azonnali szervizt kapott, remélem 4-5 további lövést még el fog viselni. Mivel jelentősen megváltozik az eleje a jól működő állapothoz képest, ezért ettől komoly eredményt nem várhatok. A terepet felmérni vagy kísérletezni viszont jó lesz. A ragacsos bandázskötés letekerését követően kezdődött vele az igazi meló, sajnos az eleje már most sem hasonlít az eredeti állapotához.
Még egy: valamiért mindig van nézelődő kíséretem. Volt, hogy egy nyúl kísért. Volt, hogy ragadozó madarak jöttek velem. Volt, hogy a megriadt darumadarak a nekifutásos felszállás után tőlem csupán párszáz méterre landoltak ismét. Most egy szép tűzpiros szitakötő ült a zászlómra, ő volt a közönség. Épp olyan színű, mint a napibajnok nyílvesszőm. 20 centire kellett megközelítenem, hogy arrébb álljon. Ígyhát jó sokáig pihent nálam :)
