Az egyiptomi íjászat a fekete-afrikai modelltől technológiában és használatában legtöbbször eltér. Fejlettsége ahhoz mérten-, ill. az eltelt idő függvényében jól látható és kézzelfogható. Az afrikai kivitelezéstől viszont elég nagyot kell ugorjunk időben, hiszen az első botíjaktól kezdve tízezer éveknek kellett eltelnie, mire az ókori Egyiptom összetett íjai megszülettek - ezzel a fegyverrel pedig birodalmakat gyűrtek maguk alá.
Az ókori egyiptomi hadászat viszonylag jól dokumentált, emellett leletanyagokban gazdag * - cserébe sajnos nincs olyan élő kultúra, ami éles használatában modellezhetné. Erről már írtam pár sort, néhány képet át is emelek onnan. Szánj rá kérlek egy percet: fusd át a régi bejegyzést, vagy legalább a 6. képen látható íjakat próbáld értelmezni egy gondolat erejéig. A fejlettségi szintet jól leírja, ahogyan a kezdetleges botíjakról váltva immár kompozit anyagú háromszög-íjakról is írhatok, tehát megjelenik a famagra felvitt ín- és szaruanyag, amely a fegyver húzó- és nyomó irányú rugalmasságát ill. terhelhetőségét erősen megnöveli (erről bővebben lentebb, mert kissé eltérhet a megszokott módoktól). Eme komoly darabok legtöbbször reflex ívekre épülnek, így előfeszítettségük magas, a háromszög-forma pedig a mai napig legstabilabb íjalak. 

* Leletanyagokban legfőképp azért gazdag, mert a halál kultúrájához kapcsolva jól elzárt sírhelyeken akár évezredeket is pihenhettek a fegyverek érintetlenül. Ha ezek a területek nem találkoztak sírrablókkal, akkor semmi akadálya nem volt az archeológia későbbi szakszerű vizsgálatainak. Az írott-rajzolt információk (történetek) viszont véleményem szerint óvatosan fogadandók, hiszen az egyiptomi történetírás igazsága.. hogy is mondjam.. véleményes: ha valaki vagy valami "nem kellett" a történelembe, csettintésre eltüntették még a hírét is. Nincs okom feltételezni, hogy ugyanez a módszer nem realizálódott akár másik végletében is.

A történetekben írtakból eleve óvatosan kell megfogalmazzam a körítést, többletbonyodalomként pedig az egyiptomi regnálásban eltérő technológiájú és fejlettségű íjak lelhetőek fel. Utóbbi kijelentés tény, a kairói Egyiptomi Múzeum létező-, és bárki által megtekinthető eredeti leletanyagokkal tudja bizonyítani: akad köztük felületkezelt egyfa-íj, s akár összetett anyagú kompozit fegyver is. Akad köztük hosszú modell és akad közöttük olyan méretű, melyet mára inkább gyerekeknek adnék. Akad közöttük funkcionálisan primitív és akadnak míves darabok egyaránt. Mindezek a korszaktól-, az aktuális célszerűségtől és a néhai lehetőségektől függően léteztek, s a falfestményeken ill. domborműveken-, vagy épp pergameneken megjelenített ill. megírt sokszínűség eme sír-leletekkel egyértelműen igazolható. 
Az egyfa-íjakról sokat nem szeretnék írni: nem túl bonyolult botíjak, melyek karjain a végek felé deflex hajlítást eszközöltek. Nem elírás, elsőre úgy néznek ki, mintha egy mai íjat fordítva ajzanál fel - lásd egy képpel fentebb a jobb oldali "tanuló" íját. Ezek fatestén kisebb méretű hajlítást végeztek, ezt már reflex irányban. Általában méretes darabok, mint ahogyan az egyfa-íjaknál ez általános. Az összetett anyagú íjak azonban rém érdekesek. Ennek technológiáját az Egyiptomba betörő keleti népek kultúrájától khm.. "tanulták". Műszaki alapként a természetes anyagú kompozit íjaknál ma is jól ismert szaru-fa-ín kombináció szolgált. Le kellene írnom, hogy a kifeszített fegyver külső hosszán az ín áll ellen a feszítő erőnek, a nyomott belső oldalán pedig szaru küzd a préseléssel - de ennél komplikáltabb a dolog, szóval a csillaggal kezdődő és egy-egy fotóval ellátott következő bekezdéseket olvasd át, fontos *. A közbenső famag jóformán a rétegek hordozására szolgál. Jól ismerjük az eljárást saját őstörténelmünkből is - bár itt pl. az oldalsó inazott réteg attól idegen. Mindezeket kombinálva a viszonylag kis mérettel és stabilitással, gyors és kegyetlen fegyvert alkottak. Az előző képen látható "Tutankhamon-íj" doboza is a háromszög jellegét emeli ki (felajzva kell belerakni természetesen). A kis méret funkcionalitására ki fogok térni lentebb.
* Újra óvatosan fogalmazok, de íme az ígért bővebb információ. A legtöbb hozzáértő úgy értelmezi az egyiptomi kompozit technológiát, hogy a famagra ragasztott szarulapok (vagy fordítva: a szarumagra ragasztott fa-lapok) által kialakult test egészét vonják be ínnal. Legjobban talán egy szép replikában figyelhető meg amit leírtam: irány a primitivearcher.com oldal megfelelő fórumszála. Parádés, autentikus munka. Kedvcsinálónak lásd a fentebbi képet, a karvégnél látszani fog az attrakció.


* Ezt az ábrát pedig Jack Farrell vetette papírra 2017-ben, a Wallace E. McLeod feljegyzései alapján (Egyptian Composite Bows in New York, 1962). Farrell megállapítása szerint a régebbi kompozit íjak komplikáltabbak, mint az újabbak. A markolat öt rétegét ábrázoló kép alapján teljesen érthető kijelentés, de ez immár jobban hasonlít a (szokásos) belül szaruzott - kívül ínazott megoldásokra. Korabeli feljegyzések szerint ezek az íjak annyira értékesek voltak, hogy akár arany helyett is elfogadták őket a birodalomban. 
A háromszög formájú egypitomi íjak le- és felajzott alakja több ponton ismerős lehet. Ehhez részben hasonlót az asszír íjaknál látni, de nagyobb méretben és komolyabban ívelve. Mivel nincsenek merev szarvai, a helyzeti energia tárolásában a teljes kar részt vesz, így megfelelő anyaghasználattal rém hatékony íjakat lehet alkotni. Az afrikai vonalnál említettem, ahogyan a tradicionális íjászat csúcskategóriája a török kultúrában keresendő - s most ugyanígy le kell írnom, hogy ha a kézzel feszített hideg lőfegyverek teljesítménybajnokait keressük, ott az asszír alak is elő szokott fordulni. S mivel ennek működése az egyiptomi megoldással egyező, szerintem rá is találtunk az egyiptomi kompozit íjak dominanciájának okára. Mekkora szerencse, hogy a sírkamrák konzerválták nekünk ezeket a fegyvereket, nem pedig a földben deformálódva és korhadva lettek az enyészeté!  

Érdekes, ahogyan az összes képen hüvelykes oldást látok. Úgy fest, hogy a kompozit technológiával együtt ez is átköltözött - habár ha kis méretű íjakat feltételezek, ott egyszerű anatómiai okokból is a hüvelykes feszítés/oldás a legcélszerűbb  - hiszen a kis méretéből adódóan a kifeszített fegyver húrja többujjas fogásnál rápréselné az íjász ujjait a nyílvégre, ill. egyszerűen összepréselné az ujjait. 

Íme egy rövid videó, melyet a PBS megfelelő Nova epizódjából ragadtak ki a készítői: Mike Loades bő 3 percben elmondja a lényeget. Ha van pár perced nézd meg kérlek, mégiscsak más egy katonai történész átélésével együtt magadba szívni az információt.

A magas harci potenciál azonban nem kizárólag a fegyvereknek volt köszönhető, hanem a harcmodornak és az edzettségnek is. Feljegyzések, rajzok és leletek bizonyítják, ahogyan nagyon kedvelték a harci szekerek használatát. Lovak húzta szekérről lőttek, akár csatákat vívtak eme vontatmányokról. Képzettségükre a dokumentált szekércsatákról-, ill. a festményekről visszaköszönő oktatásról lehet következtetni. 

Fentebb írtam, hogy a kis méretre még kitérek. Most meg is teszem: amikor apró méretű íjak kerülnek elő, akkor annak célszerűsége nyilvánvalóvá válik eme szekér láttán is. Egy éppcsak 90cm-es íjtest sokkal praktikusabban használható rajta, mint egy 130-140cm-es. Jól ki volt ez találva. (A szittyák pedig még ennél is kisebb, időnként tényleg nagyon kicsi íjakat használtak, bár annak praktikuma más volt - erről majd egy másik bejegyzésben fogok írni.)

A fentebb linkelt korábbi bejegyzésben említettem meg, hogy a múzeumi látogatásomkor a nyílvesszők replikáit nagyon profinak láttam. Nem csak az utánzatok minőségére gondolok, hanem az eredeti elképzelés is nagyon hatékony volt, ami simán megüti a mai vadászati szintet is. Pusztítóak. 
Szépen kidolgozott, és hatékony tollazattal ellátott vesszőket láttam, igényesen és szakszerűen kivitelezett nyílvéggel, dupla vágóéles köpűs nyílheggyel. A nyílhegyre külön felhívnám a figyelmet, az élek közötti tüske hosszúsága nagyerejű beszúrásra enged következtetni. Nincs mit ragozni, tök jól meg van komponálva az egész, a vesszőtest is okés.
Az ókori Egyiptom történelmét több részre osztják: az engem most nem érdeklő hanyatlást, s az ezutáni (idegen kultúrákkal mixelt) korokat nem számítva legegyszerűbben dinasztiákra bontva lehet elválasztani őket egymástól. Ezek összes időablaka a kb. ie.4000 - ie.1000 közötti három évezredet foglalja magába. Az idő előre haladtával nagyon szépen megfigyelhető, ahogyan az egyfa-íjakról megtörténik az átállás: jelentős harcászati potenciállal rendelkező kompozit íjakat vettek a kezükbe, valamikor ie.1600 körül. Ehhez viszont segítségre volt szükségük: az eddig taglalt technológiát a hükszoszoktól vették át szőröstül-bőröstül *. Még a fent említett szekérháború is tőlük eredeztethető.

* A hükszosz egy félnomád nép, mely egy ideig "megszállóként" volt jelen az egyiptomi történelemben - legyőzésük után végeredményben a saját technológiájukkal járultak hozzá a birodalom félelmetes erejéhez. Más források és modern kutatások szerint nem megszállók voltak, ezt csak a kései Egyiptomi történetírás ferdítette ilyenre. Az sem segíti a pontos információkat, hogy a hükszosz népéről még ma is hiányos ismereteink vannak.Az egyiptomi íjászatban megfigyelhető fejlődés viszonylag gyorsan ment végbe. Ennek miértje majdnem mellékes, a hatása viszont látványos. Az átvett technológiával jól szervezett, erős haderőt tudtak megalapozni, s maga a fegyvernem elsőrendűvé vált. A tevékenység pragmatikus jellege itt is tetten érhető, minden technikai részlete gyakorlati okokból van jelen. Nézd meg figyelmesen a képeket, tele vannak érdekes apró részletekkel: íves markolat, nyílvég alá tekert szaruréteg, lapos tollazat, előre álló tegez, figyelmes oktatás. Ezek az emberek tudták, hogy mitől döglik a légy.

Érdekesség: a fentebbi rajzok, festmények és kőfaragványok egyedi látásmóddal készültek. Feltűnő, ahogy az alakok mellkasa mindig feléd fordul, s még a szemeket is szemből festették. Ez az egyiptomi alkotásokban egy általános módszer. Mindig a nagy horderejű dolgokat örökítették meg, s a képeken (részben emiatt) általában nagy hatalmú emberek íjásznak.

Zárásképp az Arhery Historian témabéli videója, nagyon hasznos 12 perc, rengeteg képpel.

Képek és források: Origins and Comparative Performance of the Composite Bow, 2016; Interpretations of Prehistoric Technology from Ancient Egyptian and other Sources. Part I: Ancient Egyptian Bows and Arrows and their relevance for African Prehistory; Egyptian Composite Bows in New York; Jack farrell; Warfare in Ancient Egypt: Chariots, Archers, and Infantry; hoyt.com; Archery Historian;  wordhistory; ill. saját korábbi bejegyzések és saját fényképek.