Viszonylagos tétlenségem mögött már erősen mozgolódok, természetesen a téli szezonra készülve. Tehát a szerény jelenlét csak látszólagos üresjárat, immár olyan vagyok, mint a kacsa: a felszínen mozdulatlan, de alatta nagyon pedálozok. Erről a dumáról jut eszembe, milyen régen is láttam a Konvojt. Mindegy, a hidegben talán lesz rá időm, ahh de jó az a film! Kis részben amúgy a régebbi bejegyzéseken is finomítottam, vagy épp megtoldottam őket, szóval nézzetek vissza a korábbi képlékeny témákra. Viszont néhány, menet közben felmerült dolgot most le fogok írni. Ömlesztve. Jellemzően olyan témákból, melyeket az elmúlt hónapokban felvetettek páran - legtöbbször személyesen. Hátha mást is érintenek ezek a kérdések. Az őszi hangulatnak adózva idelökök egy képet egy "műalkotásról" :) amit tavaly a lányommal ügyködtünk össze együttes erővel.

Mivel megint vesszőgyártásra fogok beállni, ismét felböffent az alapanyagok kérdése. Nekem a hárs a vesszőparipám, ehhez mérten egy gondolatot hadd szúrjak ide. Kérdezté(te)k tőlem, hogy milyen öreg legyen a faanyag. Hát, lehetőleg elég öreg. De nem ám úgy, hogy random táblából kihúzod a vesszőtesteket, majd hagyod őket öregedni. Sokkal inkább úgy, hogy az érzésre elég öreg és száraz anyagból kihúzod ami kell, majd ezt belátható időn belül elkezded felhasználni. Minél tovább hagyod állni, annál több lesz az olyan vessző, amely spineléskor nem középen rogyik legkönnyebben, vagy csavarodással válaszol a terhelő erőre. Ezekkel nem lehet pontosan lőni, fizikai képtelenség. Ráadásul így hárs létük ellenére is könnyen törnek, akár már vizsgálat közben és jellemzően jó hosszú felületen (pont ahogyan a képen láthatod). Tehát szerintem ne pálca formájában öregítsd az anyagot, hanem még táblás korában. Ebben is eltér más anyagoktól, tényleg lelke van.

Felmerült, hogy a cédrus mekkora ász anyag. Jaja, tudom - én is használom. Ellenben kicsit nagyobb munka befektetéssel, de a hársból is ki lehet hozni közel annyit, amit a cédrus tud. Vagy legalábbis nagyon hasonlót. Olcsóbb is lesz a műsor, ráadásul eközben azzal telik az időm amivel szeretek foglalkozni. Az anyag súlyproblémáit is megoldom javarészt. Igen, igen - nyilván hamarabb fog elfáradni a produktum, de ha nem lősz naponta 2-300-as etapokat hónapokon keresztül akkor nem tudod megtapasztalni és megmarad előítéletek szintjén a dolog. Szerencsére alapvetően ez egy nagyon szívós matéria.

Jah, amúgy azért lesz ismét porondon a vesszőkészítés -a felesleges pálcáim eladása helyett- mert remélhetőleg valaki (vagy valamely egyesület) örülni fog az olcsó gyakorlóvesszőknek. Főleg, hogy ez nálam nem azt jelenti, hogy a szeméttől szabadulok. Rendesen meg lesz csinálva mind. Ez jobb választásnak tűnik, mintha eladnám a vesszőtesteket és valaki gányolásra használná őket.

Kifutó szálak a testen: tömegtermelésből kikerült nyilaknál ezeket tényleg dobd ki azonnal. Ezt soha nem viccből írtam és soha nem is túloztam vele. Egyébként pozicionálással és előzetes külső behatásokkal kezelhető a dolog, de kész vessző korában keresni a megoldást már késő bánat. Én próbálom orvosolni már tollazás előtt és közben is - tömegvesszőknél viszont nem láttam még törekvéseket sem ilyen irányban. Beképzelten ez úgy hangzik, hogy az én vesszőimmel lőhetsz kifutó erezettel, máséval nem. Persze nálam sem találsz sokat: a kisebb problémákat én magam megoldom, a nagyobbakat meg elkerülöm.

A vesszők témáját még mindig nem engedem el: amikor régebben nekikezdtem tréningezni egy műanyag íjjal, összesen 3db vesszőm volt. Ez kevés volt persze, szóval vettem még hetet. Tízes sorozatot lőttem (mármint tízet lőttem egymás után), majd elbattyogtam a nyilakért és jött a következő kör. Néha tönkretettem-, vagy épp elvesztettem egy vesszőt a gazban; aztán amikor leesett 6-7 darabra a készletem, baromira utáltam néhány lövésenként értük menni. Emiatt nyilván rendeltem újakat. Mondhatni szépen fogyasztottam őket. Érdemes megfigyelni, hogy bizonyos szint után (és persze bizonyos minőségű vesszők mellett) hogyan változnak meg az igények: egy (1) vesszőfogó vagy cél esetén ez a 6-7 nyíl mára majdnem sok. Ennyinél már simán előfordul, hogy ellövöm az egyik vessző végét a másikkal. Mindez irányzékkal szerelt sportreflex- vagy csigás íj esetén hatványozottan érvényes. A képen egy tradis íjból kilőtt, majd meglőtt, szóval lesántult cédrus nyíl. Szerencsére  ez még könnyen javítható.

A tréningekre kanyarodva: én az esti - kora esti órákra esküszöm. Van, aki a reggelekre. A legtöbben kihagyják a napközbeni időszakot. Talán nem véletlenül, és azt hiszem értem is ezt a logikát. Ha kinőtted a kezdeti esetlen lövöldözések szintjét, onnantól szerintem érdemes maximum 40-60 lövéses etapokat nyomni 5-6 vesszővel, majd amikor mentálisan már fáradsz (ez a lőképből azonnal látszik) pihenj kicsit. Vizsgáld át a vesszőket, igyál egy kólát, bármit csinálj ami az íjad közelében van, de ne lőj. Teljesen ne vedd el gondolataid a témától, szóval pl. ne állj le nyomkodni a telefonod. Amikor már baromira hiányzik a lövés, akkor állj oda ismét, picit lehiggadva. Fogadnék is rá, hogy 5-10 perces pihenőket fogsz tartani, nekem pl. ennyi kell. Ezekből a 40-60 lövéses etapokból 3-4-nél többet szerintem nem érdemes lőni gyakorlásonként.

Lövéstechnikák és a technikai apparátus terén nem érdemes túlokoskodni a dolgot. Főleg önmagad ellenében nem: ez a legnagyobb hiba. Ordas-nagy hiba. Amit tenned kell, azt kitalálták már több tízezer éve. Régen nem hobbiból csiszolták a technikájukat, az életük múlott a hatékonyságon. Bénázás, körülményeskedés vagy felesleges okoskodás miatt személyek, családok, birodalmak hullottak el. Szóval hidd el: jól ki van találva már minden, nem kell megváltanod az íjászsportot. Azokat a megoldásokat és technikákat kell csak készségszintre fejlesztened, amiért valaha a vérüket adták a katonák és az élelmet kereső vadászok.

A kislányom sportíjára vásároltam utólag felragasztható húrzsámolyokat. Ezek mellett kapott egy (1) majomfarkat a középbandázs fölé. Meg persze lágyabb vesszőket is. Így a korábbi (és khmm lefelé javított) értékelésemet megint korrigálnám, most egy jó kövér ponttal felfelé. Csinálok majd ismét szuperlassítást és akkor meg is lehet nézni: majdnem tűrhető lett.

Jah, a csigásom kapott egy (1) pár kínai limb-stabit és két majomfarkat. Még egy hosszú csuklószíjas-csipeszes elsütőt beszerzek majd, és mehet is a műsor.

A csigás esetére a vesszőimet is átalakítottam. A nyilak fenekét védő gyűrű lekerült róluk, hátha a villás kifutón számítana az, hogy az új pin-nockos próbám (nyilván) végig egyenes vesszőtestet eredményez, nincs hátul egy (1) tizednyi lépcső sem. A tollak is átváltoztak. Hosszúak, laposak, nem gagyik. Eredményeket várok tőlük.

Nándiéktől kaptam egy Jackal pólót. Jeah ennek nagyon örültem, persze a viseletre érdemes versenyről simán lemaradtam :( nem baj, legközelebb remélem valamivel szerencsésebbek lesznek a körülmények. Örömmel fogom hordani addig is.


Kitaláltam egy hatékony vesszőfogót télen beltérre. Ha kész lesz majd, belövöm és jelentkezem.

Szóval: I'll be back!