Az újévvel együtt érkezett hidegben is kimerészkedtem a vackomból, hogy lőhessek a tradis szétszedhető szkíta íjammal. Nagyon hozzám nőtt. Tök jól muzsikál mínuszban is, pedig kicsit féltettem a helyzettől. Hallod Nándi? Én magam -10°C-ban megjárattam piszok mód, meg sem kottyan neki. Lövöldözés közben támadt is egy ötletem a központi csapolásának finomhangolásához. Illetve arra is rá kellett jönnöm, hogy a cédrus vesszőimet elrontottam, még nem volt elég száraz az anyag a produktumok előállításakor: erős fagyban másképpen viselkednek mint egyébként. Egymáshoz képest ugyan konzisztensen (nem elég, hogy párhuzamosak, de három bent lévőnek még a nockja is tökazonos szögben áll), de akár már a késő-őszi állapothoz képest is nagyon másképpen szállnak. Hiába, a cédrus felhasználását még tanulnom kell.

Emiatt észnél kell lenni, mert a földön kúszó lövedék a hó alatt úgy el tud bújni, hogy csak tavasszal kerül elő - akár 30 méterrel a belépési ponttól és egészen váratlan szögben. Már ha addigra le nem eszik le a tollakat a lóférgek és nem rohad szét a vesszőtest. Hiszen bármilyen kezelés ellenére a pálca képes rohadásnak indulni a fagyos-vizes környezetben tocsogva néhány hét alatt. Szerencsém volt: ugyan hólapátolással vezettem le a lövöldözést, de kevés megelőző séta közben a friss hóból lesett rám segítséget kérve Mr. Cédrus No.5 - mielőtt eltörhettem volna a hólapáttal.

Más: amikor sokadjára hallod, hogy a "honfoglaláskori íjainkat elképzelni sem tudjuk", akkor az okokról hadd ajánljam figyelmedbe az alábbi idézetet, egyenesen a Magyar Tudományos Akadémia oldaláról: "A régészeti kutatás és az érdeklődők közti párbeszéd és a hathatós ismeretterjesztés hiánya miatt.... a magyarnak minősített íjak egyike sem tekinthető autentikus replikának". Nos, azt kell mondjam a leginkább érdekes és többek által talán leghitelesebbnek mondott replika Bencsik Peti kezei között született. Markolati szöge és szavának szögei miatt majdnem C-be hajlik. Ez egy kicsit meglepett. Hát, sajnos nekem ilyen különleges, szép összetett íjat már nemigen dob a gép ebben az életben :/ Marad hát a tátott szájjal csodálás, íme a fényképe (ezt egy fennmaradt web-cacheből kapartam ki). Mit nem adnék egy ilyen fegyverért!

A fentebbi linken ki ne hagyd a videóanyagokat, ott vannak jobb oldalon!

 

Eközben otthon lassan már tényleg mindenütt nyílvesszőim pihennek. A hársnak nagyon nekifeküdtem: ha valaki elfogadja és vonzónak találja, hogy ezeknek lelkük van, akkor nagyon jól fog járni velük. Szóval akinek akár a hobbiíjászat is túlmutat azon, hogy előveszi az íját majd nulla előkészülettel lő párat a kertben, végül elpakol jövő évig - az nagyon meg lesz velük elégedve. Bárki, aki egy kicsit is komolyabban gondolja az szeretni fogja őket. Jó ötlet volt összebarátkozni ezzel a matériával, bár a kiismerését nem mondanám rövid folyamatnak. Annak is nagy igazságát látom így utólag, hogy rengeteget kell rontani a jó eredményekig - bármiről is legyen szó. Jah, ezt a kezdetleges állványt durván 1000 Ft-ból gányoltam össze. Egy lap hibás (értéktelen) 10mm vastag laminált padló, 4db tízes csavarszár, pár alátét és anya. Meg persze egy 10-es maró a 84db furathoz. Egy óra alatt el lehet készíteni akár az erkélyen is, háztartási körülmények között. Ez is egy pilot projekt, ahol a megjelenés még mellékes volt, elsődleges paraméterként a stabilitást és hatékony helykihasználást kerestem. Ebben itt 150mm x 350mm területen 80db vessző pihen biztonsággal. Elöl a vöröses színű másfél sor borovi, az összes többi pedig a mogyoró színűre lakkozott hárs hadtest.

Pár darab tesztvesszőt természetesen már útjára engedtem, az eddigi visszajelzések prímák. Az első körben kiadott (nyilván ingyenes) gyakorlóvesszőknél fontos a szép megjelenés és az egyértelmű jelölés - ám ezekkel a kék tollakkal alkalomadtán még egy amatőr versenyről is elzavarnák az embert. Ott már nincsen helye rikító színeknek.

Születőben vannak a távlövő közkatonáim is, az első három testének váza készen is van. Idén ezeket fogom megreptetni - meg persze a tavalyi legnagyobb távra szálló kismadarat. Az idei cél 380 méter lesz, illetve ha lesz bátorságom (és egy kis segítségem) piszok mód túlhúzni, akkor a rövidebb vesszőkkel megpróbálom a 400-as távolságot. Nem fogok a legkisebb súlyú lövedékre törekedni, idén a dimenziókra gyúrok rá. 11/32 céllövő vessző mellé téve őket elég ijesztő a "vastagságuk".

A másodosztályú anyagok maradékából csináltam pár vesszőt egyesületi felhasználásra, szóval ifik fognak vele tanulni. Továbbra is ezt az elvet fogom követni, tehát amikor lesz valamiből maradékom az nem gyújtóssá válik, hanem kidolgozom a fiataloknak.

Legalább kísérletezhettem a többszínű pácolással is (naná, hogy a mi trikolorunkat csináltam meg). Ezt a pácolást amúgy nem fogom erőltetni, a színre lakkozás jóval hatékonyabb.

Úton van kölcsönbe egy Mathews Drenalin csigás íj. Nagyon hosszan fogom próbálgatni, meglesz rá a lehetőségem. Ugye milyen szép? Jelentkezem majd!

Testidegen -de nyilván közérdekű- témaként írom, hogy Mici-cica elénk hozta első saját zsákmányát is. Büszke vadásznak tűnik, pedig tanulókorának elejét éli. Úgy tűnik, nem a szerénység fogja elvinni :)


Jah és végül el kell mondanom, hogy ezt a szerény blog-oldalt végre meglátogatta a bajnok is, és tetszett neki. Persze meglehet, hogy csak az udvariasság beszélt belőle. Akárhogy is, hajrá Mónus Józsi!