Néhány érdekes vagy tanulságos képet lökök ide, némelyikük önálló témaként fog felböffenni később. Íme, a "félprofi" számszer-vesszőim félkészen, de már az elkészült félhold-nockkal. Nem kis mutatvány volt kialakítani és leedzeni őket. Természetesen hársból vannak és a rám jellemző tollszínekről azonnal felismerhetőek.
Nem jól adja vissza kép, de amúgy elég pontos lett a fenekének gemoetriája. Az erezet pörkölése elárulja: a körcikk kialakítása után lettek hőkezelve.
Gyula várának tövében kiállított (középkori) számszer-replika. Szép. A hasznos kifutási hossz rövidsége eléggé szembetűnő, emiatt a használhatósága mai szemmel khmm korlátozott. Ugye, milyen szépen mondtam?A Gyulavári Kastély vadászatról szóló szekrényének (dez)információs része. Épp az íjászat nem stimmel, ez eléggé sántít :/ miközben minden más teljesen patent. De erről majd máskor.Régi lándzsák replikái. A csonthegy elég komoly cuccnak tűnik, biztosan nem szeretnék sebzést kapni tőle. Egy ilyen lándzsát össze fogok lökni én is. Először is a botot be fogom lökni trágyalébe egy időre - ahogyan az öreg pásztorok csinálták réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban.Gyula környékén talált nyílhegyek gyűjteménye. Van közöttük eléggé meglepő is, szóval komoly ihletet lehet tőlük kapni. Az alsó sorban balról a hatodik hegy erősen a "mivan???" kategóriába tartozik. Két szép vadász, közöttük háttérben a zsákmány. Mekkora zsiványság fegyver nélkül élelemhez jutni... Szép szakma ez a solymászat. Beszélgettem kicsit a gazdájukkal (igazából többedjére): náluk minden patikamérlegen adagolt, kezdve a vadászok élelmétől egészen a tanulási fázis programozott emberi beavatkozásáig. Tényleg marcona madarak: ahogyan megsimogatod a begyüket, érezni a viselkedésükön, hogy "húzz már innen haver, ki a fenét érdekelsz".Egy szép bagoly, fogságban. Illetve neki már talán nem is fogságnak tűnik, hiszen emberek között nőtt fel. Azt hiszem nekem az egyik kedvenc madaram a bagoly. Ezen felül a gólya és a fecske - szerencsére ez utóbbiakkal nem lehet parádézni.Egy korabeli csat leletének képe. Figyeld, mennyire fordítva gondolkodtak: a tüske fix, a kengyel forog. Hááát, szemmel láthatóan elég jól értették az alapanyagot: míves darab.
Eme alkotás mellett számtalanszor elmentem már anélkül, hogy jobban szemügyre vettem volna. Szégyen vagy sem: úgy tűnik hiába élek 41 éve Debrecenben, akad még látnivaló egy ilyen kicsi városban is. Ez itt a Nagytemplom előtti szökőkút-kompozíciónak a szint alatti része.
És most Feri bácsi kisautója következik. Amúgy Feri bácsi is érti az anyagot, csak ahogyan látható, ő más területen erős :)) Végül íme, valaki más nagyautója. Az utolsó két kép apropója, hogy meg kell legyen a "kötelező" testidegen téma is. Ezek nélkül nem élet az élet. Remélem tetszenek!

Jók legyetek!