Volt szerencsém meglátogatni egy híres-neves kiállítást, melynek hála nekem tetsző témába botlottam. Tutankhamon sírkamráinak jól sikerült másolatánál akadtam a következő skiccre:
Nem csalás, nem ámítás - meg is színezem az érdekes részletet: a 8 éves kislányom is azonnal rávágta, hogy az ott egy íj. Ekkor már nagyon érdekelt a dolog. A lényeg tehát a 244 és 246-os számú leletnél látható.
Ennek a kiállításnak egyik célja az, hogy a lehető legtöbb információt adja a sírkamráról, és a talált tárgyak ill. bármely leletek jónak mondott másolatait tárja a látogatók elé. Mindezt egy kevés filmvetítéssel és többnyelvű elektronikus személyi narrátorral kísérve. Eddig a rizsa, jöjjön a lényeg: a másolatok között láthatsz egy íj-tokot, egy ceremóniát szolgáló íjat, és néhány működőképesnek tűnő nyílvesszőt. Miképpen maradhatott fent ezek eredetije majd' három és félezer évvel ezelőttről?
A sírkamrát valaha betemették, így a komolyabb sírrablásoktól megmenekült. Nem elhanyagolható az, ahogyan a kamrák majdnem légmentesen voltak lezárva nagyon hosszú időn keresztül, és a sivár környezetben a nedvesség sem gyakori vendég. Tehát nagyjából minden konzerválódott, amit oda bezártak valaha. Nem utolsó sorban a sír feltárását egy szakértő régész végezte, nem kevés fanatizmussal (Howard Carter, 1922).
Immár a lényere térek: Tutankhamon szeretett íjjal vagy parittyával lőni, erről több jel is árulkodik. Illetve "ha szerette - ha nem", lőnie kellett, hiszen a korai kultúrában ő maga is így küzdött a "káosz" ellen. A sírjába nem kevesebb 43 darab íjat zártak, melyekből 29db kompozit modell. Ezek másolata sajnos nincs a kiállításon, csak említés szintjén vannak jelen. Emiatt erről a témáról csak sokadik kézből tudok információt adni, de ezek hiteles és dokumentált forrásból származnak. Ezek a harci íjak javarészt összetett szaruíjak: kívül ín, aztán a famag, végül a nyomott oldalon szaruréteg. Az egész betekerve nyírfakéreggel. Hoppá. Tehát a keleti harci kultúrából átszivárgott a technológia Egyiptom irányába. Néhány darabnál eltérő fatípusok vannak összeragasztva. Az íjak alakja általában finoman ívelt, gyenge markolati szöggel. Felajzva asszír jellegűek, viszont a karok hajlása ekkor kb semmilyen: a fegyver oldalnézete háromszögre hajaz. Ez azonnal látszik a karvégekből is, nincs trükközés az anyaghasználattal, és nincs visszahajlás sem. Ez az alak a mai napig a legstabilabb alapforma. A keleti technikára visszatérve: a rajzok arra engednek következtetni, hogy az oldást hüvelykkel végezték és piszok hosszan feszítették a fegyvert.
A maradék 14db fegyver mind egyfa-íj, hasonló háromszög formában: ezek csupán a temetkezési tárgyak közé vannak sorolva. A háromszög alak természetesen a ráakasztott ideggel értendő.
Az íjak használata vegyes képet mutat, melyről a falrajzok és feljegyzések árulkodnak: használták egy- és kétszemélyes harci- és vadász-szekérről, valamint talajíjászati módon.
A sírkamrába zárt díszes-, legfőbb ceremónia-íj rém érdekes: a karjai hosszanti középsíkban ketté vannak vágva. A "húrakasztó" miatt felajzani nem lenne jó ötlet, de ha sikerülne is, a homlokrésznél összepréselné a karokat az ideg. Ennek ellenére számos ábrázolási mód azt mutatja, hogy ilyen technikával is próbálkoztak éles körülmények között.
Az íjakat a harcosok tokban hordták háborús időkben, felajzva. A háromszög alapú hasáb formájú doboz a képeken egy míves darab (másolata). A szokásos 7-8 inch ajzásmagasság látszik ki belőle. Tömegesen használhatták egyszerűbb kivitelben, jó sok ábra mutat ilyesmi képeket. A fáraó sírjában talált darab lenvászonnal bevont, gipsszel formázott fadoboz. Hosszmérete 153cm, az uralkodót ábrázolja vadász-szekéren a kutyáival együtt.
A nyílvesszők replikái piszok jók. Működnének, annyi bizonyos. Az eredeti leleteken a tollazat már nyilván nincs meg, a kópiákra galamb- vagy vadliba tollakat ragasztottak, ezt ott helyben és vitrinen leresztül nem tudtam eldönteni. A tollgerinc vékonyítására is figyelmet fordítottak, ez jó pont. A ?lakkozott bambusztest faragott nockkal rendelkezik, szakszerűen levékonyítva, majd alul ínnal megerősítve. A nyílhegy mestermunka: éles dárda-hegy, köpűs verzió. Érzékeny területen beszedett tiszta sebesülés perceken belül elvéreztette az ellenfelet, ehhez szerintem kétség nem fér. A hegyek formáját és kiképzését leellenőriztem a hivatalos dokumentációkhoz mérve, az eredetivel teljesen egyezőek (mármint szemre).
Ha tehetitek, nézzétek meg ti is ezt a "múzeumot", amíg lehet. Az első tíz perc után piszok érdekes. 3000 évvel ezelőtt egészen döbbenetes kézügyességgel alkották meg a tárgyak eredeti verzióit. Tényleg döbbenetes az egész, úgy ahogyan van - még másolati verzióban is.
A képek minőségéért elnézést kérek, a fényviszonyok nem voltak okostelefon-barátok.

Végül itt egy rövid videó (részben) az eredeti leletekről: van akinek sikerül eljutni Kairóba :)