Ezt a rövid bejegyzést az inspirálta, ahogy kíváncsiságomat kielégítendő szereztem egy kazal gyertánypálcát. Egy pillanatra magam is elhittem, hogy a Szent Grált tartom a kezeimben, de természetesen szó nincs ilyesmiről. Rövidre fogva: ez egy ősi nyílvessző alapanyag. Nyírfaféle. Döbbenetesen kemény, mégis kellően rugalmas matéria. Szépen repül, egyengetni sem kell túlzottan. Hát akkor mégis mi a baj, miért nem ebből van a világ nyílvesszőinek tömkelege?
Ahogyan láthatod, a gyertyán megjelenése a hársra hajaz. Közelebbről megnézve viszont telis-tele van jó sűrű rajzolattal. A sűrű szerkezet erős felépítést sejtet, de még ilyen előrejelzés után is mellbe vág a valóság: spineléskor 100 darab random vesszőtestből legalább 60-70 darab 60 fontnál kezdi, miközben ennek a 60-70 darabos mennyiségnek legalább a felét még egyenesíteni sem kell: szinte készen is vannak. Dehát veszteség nélkül nincsen nyereség, szóval itt is megvan a szépség ára: hihetetlenül nagy a súlya. Tradis "sportvesszőkhöz" emiatt csak feltételekkel használható.
Szóval a súly... Hadd kezdjem a konklúzióval, majd aztán belemerülök. Ez a pusztító keménység nem unikum, hanem minimálisan elvárt dolog. Hiszen a 60 fontra spinelt -32" hosszú és d11/32-es- borovi test 25 grammos. Egy ugyanilyen hárs 30 gramm körüli. Nos, itt jön a gyertyán aki elég agresszíven berúgja az ajtót, majd bekiabál: ő ebben a fizikumban 38-42 grammot nyom. A nagy súlya miatt nyilván nehéz heggyel ideális használni - hiszen ekkor lesz meg a súlypont kívánt pozíciója, hogy a vessző ne billenjen hátrafelé. A végére az fog kijönni, hogy a lövedék összsúlya alulról szagolja az 50 grammot (felszerelve, lakkokkal bevonva). Márpedig ez kőkemény 800 grain felé kacsintgat, ami egy átlagos íj esetén (10 grain/font ajánlással) 80 fontos húzóerőt jelent. Kicsit modernebb íjjal (8 grain/font) 100 fontot. Pedig egyelőre csak 60 fontról indultunk, és máris a becsapás van a dologban.
Ebből következik a második probléma. Tehát a súlycsökkenéshez kell valami extra. Legtöbbet természetesen a hosszra vágásával nyerhetsz (kivéve távlövő vesszőknél, ott a vékonyítás nem elkerülhető). Kisebb hosszon merevebb lesz a pálca. Kisebb húzással kisebb erő is fog hatni rá. Bingó! A hegy súlya is lehet kisebb. De ekkor is kelleni fog egy piszok gyors íj, hiszen a mozgási energia képletében a tömegnek fele arányos a végeredménnyel, a sebességnek viszont a négyzete... Szóval egy eleve könnyebb vessző ma sokkal jobb választás lehet, ezért készülnek más matériából a gyakorló/sportlövedékek. Mindezt tehát kompenzálni kell egy nagyon gyors íjjal, és ez még nem is minden, hiszen az idegnek az oldás pillanatától a leválásig tolnia kell a matériát. Szóval az azonnal teljes sebességen kezdő agresszív íj nem lesz tökéletes, mert nem lesz folyamatos kontakt az ideg és a nock között. Ekkor pedig eleve megalkuvással fog indulni a röpte.
Egy sokadik konklúzió ezeknek a problémáknak az összessége, az előző kettő körbeírta a lehetőségeket. Gyors, rövid húzású, erős íjjal működnek jól. Szóval török vonalakra kell gondolni, abból is a komolyabbakra - melyek gyorsaságuk ellenére nem túl idegesek. A nagyobb íjak csak kompromisszumokkal fogják meghajtani őket.
Van egy negyedik kínom is, bár ez nem fajsúlyos: nagyon kevés az a gyertyán test, melyen előbb-utóbb nem futnak ferdén az erezet vonalai. Emiatt oda kell figyelni a felhasználására, és okosan alkalmazkodni a kifutásokhoz. Azt kell mondjam, megemelem a kalapom az őseink előtt - ennek a matériának a használatában komoly tudomány volt. Annyiban talán könnyebb dolguk lehetett, hogy az íjászatra nem hobbiként tekintettek elkényelmesedve. Így a 60 fontos íjak nem lehettek túl ritkák: szerintem ez lehetett a belépő szint, mert a páncélzat átütése ifi- vagy női fonterősséggel lehetetlen feladat lett volna. Valamint náluk nem volt feladat a technikázás: mára nagy erejűnek mondott harci vesszőkhöz használhatták, kovácsolt hegyekkel. Szóval az eszközük megvolt a kilövéséhez, vélhetően hozzá is voltak edződve, figurázni pedig nemigen akartak vele. Akkoriban a figurázás felesleges luxus lehetett.
Távlövő vesszőnek (is) csak gondos odafigyeléssel használható. Szintén a markomban tartva látható, hogy kevés sikerrel impregnálható, nem szívesen szívja magába a legtöbb anyagot. A szokásos mogyorószínű lakkom talán tizedmilliméterre hatolt be, inkább megkötött a külső peremen, pár mikron vastagságban.
Amire tehát a gyertyán okés lehet manapság: pusztító erejű 28-29 collos gyakorló/sportvesszők alapanyagának. Nincs is mit szépíteni rajta, ez ahogyan célt ér szakít. Kérdés nélkül. Persze csak megfelelő íjjal és íjásszal. A történelmi vesszők replikáinak viszont el tudok képzelni jobb alapanyagot is, ami hajszállal gyengébb - miközben tartósabb is.
