Néhány furcsaságról fogok írni. Kis mókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is tölthetik. Lesz, aki érdekességet fog látni, lesz aki véletlen egybeesést, a többiek pedig vadul konteózhatnak. Tessék:  

1., Ötszáz éves szárnyas oltáron ábrázolt modern nyílvessző
A Gyönyörök Kertje egy összecsukható-, kézzel festett oltár: Bosch legismertebb alkotása. Ma a San Lorenzo de El Escorial-i kolostorban van kiállítva. Ez egy 2m x 4m dimenziójú műremek, amit valamikor 1500 környékén alkotott a mester. Bosch egy nagyon végletesen értelmezett művész. Műveinek egy része nehezen emészthető, mert korát meghazudtolóan gépiesek és szürreálisak (szerintem épp ezek az alkotásai parádésak). Laci barátom hívta fel a figyelmem egy apróságra, ami egy bazinagy és jól kifejlett anomália. Nézd meg a jobb szárny felső harmadát a fentebbi képen. Két emberi fül van "összelőve" egy nyílvesszővel. Piti ügy, jaja.. azonban ha ránagyítasz, akkor ez egy 20-21. századi alumínium sportvessző, törős heggyel, parabola gumitollazattal. Nem hiszed? Kattints a következő képre:
Épp csak az Easton logó hiányzik róla.. vagy valami hasonló nagy brand grafikája. Valószínűleg a gépies megjelenítés okozza a zavart, de ahogyan a maestro ezt odarittyentette, az döbbenetes. Ha kicsit is ismered a modern íjászatot, akkor téged is meg fog lepni az 500 évvel korábban elképzelt megoldás. Tűpontos kép.
 

2., Szent Egyed ábrázolásában megjelenő duplakarú íj
Szent Egyed a 14 segítő Szentek egyike. Ő a kubikosok, lókereskedők, pásztorok, szíjgyártók, koldusok, nyomorékok, leprások őrzője. Nem akarom túlragozni, a Kolozsvári Tamás által 1427-ben festett oltárkép (címe: Szent Egyed és a szarvas) jobb oldalán a vadász kezében egy duplakarú íj van. Épp olyan működési elv mentén, amivel Grózer Csabiék kísérleteznek manapság sport kategóriában. Érted, 1427-ben egy 2023-as elképzelés... A festmény az esztergomi Keresztény Múzeumban van kiállítva. Ez a kép vad következtetéseket is szült már, egyikük a csigás íj elvének korabeli megoldásaként értelmezi a képet, szerintem helytelenül. Ettől függetlenül nagyon nehezen magyarázható amit itt látsz.

3., Fordítva festett-, idegen típusú íj a Feszti-körképen
Korábban, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkra kihegyezett fotós bejegyzésben már írtam a dologról. Fél óra figyelmes kémlelés során fedeztem fel, s amint azt leírtam, a felügyeletünkkel megbízott "tárlatvezetőt" nem érdekelte mit reklamálok. Nem sokkal rá nagyobb közönséget kapott a dolog, de ettől függetlenül nem szokták kiemelni sehol - pedig ez a hiba nem titkolni való (vagy nem "szégyen"), hanem sajátosság. Egy ekkora monstrumon eme tévedés egy semmiség, de azért érdemes lenne utánajárni miképpen kerülhetett oda.
Ismét kiemelem a régi szálból a részletes látnivalót. Felajzatlan szittya íjat festettek, aminek nyugalomban ábrázolt testén a húr mégis ki van feszítve - ráadásul rossz oldalán. Biztos gumiból volt a húr, vagy ilyesmi. Na mindegy, nem bántok én senkit. Ha valakinek van bármilyen fotója a körkép háború előtti állapotáról, ott igazán megnézhetné, hogy Feszty Árpád csapata hibázott, vagy a restauráló team.
 

Csavarok és egyéb furcsa dolgok egy tradis íjban
Ezeket képeket egy íjam bandázsolásának bontása (majd szétszerelése) során éltem meg személyesen és élőben. Amit látsz, az a kar és a szarv találkozásánál bontott terület. Nos, modern anyagokból épített íjról beszélünk, de az alumínium szintezőlemez és a (ragasztás helyett alkalmazott) csavarkötés kicsit meglepett. Ha vicces kedvemben volnék azt mondanám, hogy ez már kissé "túl modern" nekem. Kicsit mondtam volna? Azt mondtam, hogy kicsit lepett meg és kissé modern? Bocs, nem jól mondtam: nagyon meglepett, és valójában nem is meglepetés volt, hanem combos csalódás.
Érdekességképpen írom, hogy a lemez talán sörösdobozból lehetett kivágva. A kar és szarv között ott maradt a gyári védőfólia is, amit az üveglapról nem húzott le a készítő. Nem viccelek, mert viccnek nagyon durva lenne amit írok. Ezen a ponton csak ültem és néztem magam elé. S azért, hogy ebből a helyzetből valami jó is kisüljön, tanulásra fogom használni: kiépítek belőle egy másik darabot. A hozzávalók alább, de tovább kell finomítanom őket, mert az eddigi alakításom még mindig kevés, pedig már jó adag meló van benne.
Jó adag csiszolás és alakítás után ilyen ami felkerül.
Immár fekete, csak a húrakasztón kell finomítsak, majd lakkoznom kell, végül beállítani a síkját és fixen ragasztani. Utolsó fázisként szép fekete bandázskötést fog kapni.. erről írok majd egy önálló bejegyzést szerintem, szóval a többi képet megspórolom arra az időre. Ha ezer lövést kibír, már jó vagyok: neki fogom adni valakinek, miután belőttem.