Télbúcsúztatónak engedjétek meg ezt a képet. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, pedig piszok jól jött volna. Bal oldalon az őzek már észleltek, jobb oldalon csak most eszmélnek, a felettük szálló karvalyt pedig túlzottam nem is érdekli a jelenlétem. Januári fotó.
Ezek a nyílvesszők már kifejezetten kérésre készültek. Azt hiszem soha többet nem fogok borovi fenyővel dolgozni. Rosszabb napokon úgy szoktam jellemezni, hogy gyújtósnak való mind - ami túlzás ugyan, de mégsem teljesen igazságtalanul.

A szándékosan túlterhelt borovi könnyen megmutatja az anyag korlátait: rugalmatlan matéria. 10 font eltéréssel (felfelé) egy vesszőből könnyen lesz kettő, hiszen köztudottan osztódással szaporodik. Ne csináld utánam: meg volt tervezve minden és fel voltam készülve mindenféle védelemmel. Már az oldás pillanatában kettészakadt hosszában, és csak a második lövésig kellett várni a szimulált balesetre. d5/16", 80grain acélhegy.

Nem, ez itt nem karbon. Végre sikerült a gyertyánt koromfeketére pácolnom úgy, hogy közben nem deformálódik a forrás-, majd a száradás és kihűlés hatására. Ezekből itt 34" hosszú, hatalmas tradis lövedékek lesznek, melyek nem tartalmaznak szintetikus anyagot. Még a ragasztó is természetes anyag lesz.

Mivel a pácolt gyertyán még a pilot-projekt fázisában van, nyilván nem költöttem semmilyen kellékre: inkább kértem egy lemezből készült, leselejtezett csirke-etető vájút. Ami amúgy tök jó ötlet, mert ha a földbe húzol egy hosszú árkot kapával, akkor alá is tudsz gyújtani. Még akkor is, ha a föld vizes. Mindössze 20 percre kell életben tartani a lángot, az pedig gyerekjáték. Így tehát még az is lehet, hogy ez marad a pácolás eszköze :)

Sikerült lőnöm egy olyat a Hori-Zone csigásommal, hogy oldáskor széthasadt a vesszőn a nock. Emiatt az elsütés félig-meddig üresre sikerült. Elég bosszantó, hiszen épp eladás előtt akartam beállítani mindent, hogy az új gazdájának már csak használnia kelljen. A felső modult úgy tűnik perselyezni kell, ennyivel megúsztam. Viszont külsős tanácsra átnéztem az összes pin-nockom, és rögtön találtam is köztük egyet, ami már gyárilag végig van repedve. Ott fénylik a törés középtájt a paláston, majdnem az ajakig. Ezt is sűrűn kell ellenőrizni - de elsőként még a felszerelése előtt. Ez utóbbit elég jól megtanultam, talán ennyire volt jó ez a baleset.

Végül egy tavaszköszöntő kép. Ha felénk jársz, a nagyerdei régiót ki ne hagyd. Ilyenkor a legszebb, és még a nyüzsgés is odébb van.