Néhány érdekes vagy tanulságos képet lökök ide, némelyikük önálló témaként fog felböffenni később.

Tél végeztével érdemes sietősen begyűjteni a mogyoró- és akácsarjakat a fulltradis vesszőkhöz - még a tavaszi esőzések előtt. 2-3 hónapon belül használhatóak lesznek, de a lekötözésük kissé trükkös (feltéve, ha nem akarok pálcánként 5-6 helyen is egyenesíteni rajtuk később). Ha jól csinálom, öt sarjból egy megéri a nyílvesszőkort. Ez amúgy egy elég jellemző arány. Ígértem korábban egy leírást ehhez, nyáron majd megcsinálom.


De hagyjuk is a telet a fenébe, inkább uzsgyi a szántóra távot lőni. Még 2-3 hétig nem lesz rajta "gaz". Aztán hónapokig nem lesz használható, hiszen itt fog felnőni Bambi, a kis Vuk - nomeg itt fognak sokasodni a fácánok. Szóval visszavágva nemigen lesz július végéig, amikor már szó szerint nyakig fog érni a természet. A szemközti villanyoszlopig 360 méter van, a nádtetős épületig 470 méter.


Akárki is vagy 300 méteren, most szétlőlek! Uhh, de elszoktam ettől a lebőrözött látványtól télen. A Grózer-asszírral próbálkozom. Idén megpróbálom a 400 métert.


Az első rossz hír, hogy anomáliával kezdek: ezek semmivel nem nagyobb lövések, mint a laminált Jackal asszírral. Utálom az anomáliákat, ígyhát ezt most inkább betudom a saját technikám hiányosságának. Jobb az a tudat, vagyis inkább egyszerűbb.


Aztán a következő rossz hír az, hogy a legjobbnak várt gyertyánvesszőm oldás után pár pillanattal nemes egyszerűséggel kettétört. A levegőben történt a baleset, szemre 8 méteres magasság körül. Mivel a hátulját nem dobta le azonnal, így oldalirányba fordult elég nagy sebességgel és jobbra állt meg 30 méterrel, előttem 50 méterrel. Szerencsém volt, hogy a kezem nem vitte el - meg abban is, hogy nem ment el az autóútig. Még jobbra 50 méter és baj lett volna belőle. A vezérsíkot a test nagyobb felétől 20 méterre találtam meg. Az ilyeneket illik összeszedni amúgy, nehogy valamelyik tehén később benyalja.


Hazaérve levezetésként 20-25 méterről lőttem célra, hogy a téli kihagyást mind kevésbé érezzem, végül hagyjam is magam mögött a fenébe pár héten belül. Amikor hazaérve nyitom a nagykaput, sajnos már nincs aki megkérdezze mekkorát lőttem, pár hete elég nagy veszteség ért bennünket. Így már csak a kislányom fogja megkérdezni alkalomadtán a számokat. Ennek is örülök persze, de szoknom kell még ezt az új felállást, most demoralizálónak érzem.


Meg sem lepődtem a következő rossz híren: a lődözésem végén szándékoztam belőni és finomítani egy szett friss hársvesszőt matricázásuk előtt - ahol az egyik súlypontját valahogy elrontottam. Hiába láttam többedik körre is, hogy egyikük nagyon eltérően viselkedik, akkor is nekimentem megint. A rossz hír a következő képen lesz, a szenvedő alany itt a fentebbi képen, a labda felett van 10 centiméterrel.


Szóval itt van, ez a fentebbi fotó készülte után történt pár perccel. Kedvetlen lúzerségemnek hála ez a nyíl megtámadott egy kemény felületet a vesszőfogó felett. De hogy valami jót is keressek már végre a sztoriban, legalább jellemző helyen tört, mondhatni tökjó helyen. Ha a vesszőtestnek rejtett hibája lett volna, vagy nagyon rosszul dolgoztam volna akkor nem itt tört volna, hanem fentebb egy arasszal, vagy a tollazat alatt.


Ilyenkor a súlyozott hegyet megmenteni úgy lehet, hogy a fatörekbe pozdorjacsavart hajtasz, majd azt tartva melegíted a hegyet. Végül egy másik fogót is felhasználva széthúzod őket.


A későbbi hasonló baleseteket elkerülve átalakítottam a vesszőfogós területemet, egy kivágásra ítélt barackfa maradványára pakoltam a szerelvényeket, akkora vesszőfogó geotextillel, hogy csak na. Kitudja kell-e még, de egyelőre nem akarom tördelni a vesszőket. Nem vagyok valami nagy formában, jobb lesz ez így pár napig. Sőt, ebből építek még egy ilyet, és két célom is lesz 50 fokon belül.


Mivel az a fajta sültbolond vagyok, aki nem retten meg az íjak gyors váltogatásától, nagyobb figyelmet kellene adnom minden apróságnak. Nos, a formára visszakanyarodva ilyen, amikor egy kövér collal alacsonyabb ajzásmagasságú íjat fogsz a kezedben, de megfeledkezel erről a kisebb távolságról. A kezdők karja szokott ilyen lenni - ezért is írtam legutóbb, hogy távlövésen kívül nem kell alkarvédő. Hamar megtanulja az ember hogyan tartsa a fegyverét. Én pedig sokadjára is megtanulom, hogy az azonnali váltásnál kell legalább néhány tesztlövés. El sem hiszem amúgy milyen figyelmetlen vagyok a napokban, ilyen nem volt az alkaromon két éve. Mondanám azt is, hogy nem fáj, de ordas nagy hazugság lenne.


Otthon a fel nem tollazott gyerekvesszőket félretettem pár napra. Az 5/16-os szerelt vesszőtesteket ilyen elosztásban tárold, ekkor teljesen összefekszenek és nem fognak görbülni. Három helyre kell majd gumi és vígan pihenhetnek pár napot.


Vásároltam egy monokulárt, az egyszerűbb fajtából. Nem kicsit kínai, de amúgy elég jól sikerült darab. 42 milliméteres lencsével van szerelve. Csigásnál már próbáltam 30-35 méterről, nagyon jól lehet látni a találatokat, ki fogom próbálni 50 méteren is. Ez egy 30 dollár körüli olcsó produktum, amit a hazai online piacon akár 3000 Forintért is meg lehet venni időnként. Nem egy Nikkor minőség, de bátran merem ajánlani. Masszív, jól össze van rakva, pontosan állítható, nincs erős torzítása és a tokja is süti. De lehet csak szerencsém van, mert egy korábbi távcsöves vásárlásomkor meg gyalázatos minőséget kaptam a távol-keleti fiúktól.


Ennyi elég is volt mára. Egyik jótétemért cserébe kaptam ezt a különlegességet: érdekes íze van, azt hiszem meg tudnám szokni. A magas alkoholtartalom sem érzik ki belőle. 7 decis üvegben van, nem sajnálták.


Fáradt vagyok, kutya fáradt. "Kérem, kapcsolja ki".