Néhány érdekes vagy tanulságos képet lökök ide, némelyikük önálló témaként fog felböffenni később. 
A kis erejű Flagella longbowhoz készített próbavesszőim. Életemben nem csináltam még ilyen rosszakat, pedig papíron minden stimmel. A három vesszőből egy teljesen eltérően viselkedik, a másik kettő pedig vállalhatatlanul esik - holott 26 grammosak és orrsúlyról sincs szó. Erőltetett menetben -erőszakkal szárított lakkok és ragasztók által- az első csiszolós munkától számítva 29 órán belül már lőttem is velük, szóval részben magamnak köszönhetem a kudarcot, kellett nekem kapkodnom. A különcnek amúgy valami belső sérülése lehet a paláston belül: mindenben egyezik a többivel, viszont ijesztően vergődős és balra ívelő kanyarpályán mozog. Amúgy többé nem használok ilyen hegyet és hosszú nockot sem. A hosszúíjhoz pedig marad a patikamérlegen adagolt karbon, ahogyan már elsőre megéreztem.
Lassan elkészül a készenléti tegezem prototípusa is. Jó lenne ezen a héten már magamra kötni és kipróbálni élesben - végül átfűzni vastag bőrzsinórral. Az övre csatolását most nem érzem olyan kereknek, szóval egy picit inkább még agyalok rajta. Ez egy olyan tegez lesz, ahol az íj a karokkal lefelé pihen, nem pedig az idegen - ez okozza a legtöbb fejtörést. 
Az éj leple alatt készülnek a silencer pamacsaim. Rendeltem brand verziót is - de amíg ideér, ideiglenesen ezt a házi megoldást használom az idegben . A pamutszálak mellé nem árt néhány vékony befőttesgumi csíkot tenni, és akkor valóban jól fog működni - elmúlik a fegyver gitár-jellege. 
Annyit dumáltam az előző bejegyzésben a kovácsot hegyről és történelmi vesszőről, hogy gondoltam meglepem magam - részletek lentebb. Íme, én így "kalapálok", ez még félkész munka. Javarészt hidegen alakított szögacél, kékítve. Súlyuk szerény 7-8 gramm közötti, tehát 110< - >125 grain. A szárat csiszolással és köszörűvel hoztam megfelelő átmérőre. Összefoglalva: az a kategória, ami "annak látszik ami sosem lesz igazán". Az ilyesmi hegyeket amúgy szerintem úgy tehették még kegyetlenebbé valamikor, ha (legalja-módon) megmártották valami oszlásnak indult melegvérű dögben, vagy akár emberi maradványban kilövés előtt. A hegy mindenképpen beszúr, nagyon nehéz lehetett kivédeni - fertőzést szállítva pedig már az is végzetes volt, ha csak karcolást ejtett. 
A fentiek mentén engedjétek meg, hogy bemutassam a Fekete Özvegyeket. Pilot-projekt: itt csak annyi érdekel, hogy érdemes lenne-e előállítanom ilyeneket szintetikus anyagok nélkül. Látnom kellett a viselkedésüket. Ezek itt történelmi jellegű harci vesszők, gyertyánból - de *tényleg* csak jellegükben történelmiek: nyilván ez is az "olyan mint.. de mégsem az" osztály. A szigorúan d11/32 és gépi húzású-, majd nyílegyenesre egyengetett vesszőtest szintetikus anyaggal van pácolva, majd szintetikus lakkal kezelve. A nockot és a tüskés hegy furatát modern szerszámokkal csináltam, a tollak 5" hosszú és festett kínai pulykatollak.. ráadásul szintetikus ragasztóval vannak feltapasztva. A hegy ugyebár 120-as szögből van kalapálva. A kötözőanyagok jófajta német poliésztercérnák, speciális epoxival erősítve. Átlagos összsúlyuk 52 gramm körüli, ez 800+ grain, húzható hosszuk 31.5"+. Döbbenetesen jól repülnek 55 fontból és 75 fontból is, iszonyatos erővel szúrnak be relatív lassúságuk ellenére is: a kőkeményre tekert szalmabálámba akár !47cm mélyen hatolnak be, onnan kihúzni nem könnyű feladat. Törni viszonylag nehezen törnek, a sportvessző deformációihoz képest mindenképp. Egy sorozat után véget is ért a pilot-fázisuk az alábbi konklúzióval: könyörtelen és pontos lövedékek, szóval rá fogok állni az előállításukra. Amúgy bármelyikük halálos sérülést tudna okozni: még a sodronying is csak szerencsével fogná meg. Szóval zombi-invázió esetén még jól jöhetnek :)
Ezek itt szó szerint a legelső próbák egy 50 fontos, benyugtatózott szkítából. Az összetartás elég jó, holott a húzáshosszal a behatolás mélységének megfelelően játszadoztam. Akaratom szerint a felső nagyon mélyen sebzett, majd' 50 centiméter mélyen szaladt be, ami elég komoly érték. 30 méterről is pontosak, nem sokkal vannak elmaradva a patikamérlegen adagolt sportvesszőktől. Tényleg épp csak mérhetően: már a második sorozatra nagyon megleptek, jó értelemben. Nagyon szerethető nyílvesszők, mindössze az emelést kell megszokni kifeszítéskor.
Tiller-fának tudom ajánlani a fejszenyelet. Ez itt 90cm hosszú, a fogás kiképzése miatt az ideg majdnem az íj középsíkjában fekszik be a befűrészelt hornyokba. A nyél nem volt 900 Forint sem, innentől már csak egy kevés barkácsmunka és koszos lenolaj kellett hozzá. Az egész nem volt egy óra hossza meló. Még alakítani fogok rajta az íj markolatának oldalirányú megtámasztása miatt, és a húzóerő egyszerű-egyszemélyes mérését könnyítendő is lesz vele dolgom.
Mivel többször mellékelek fotót erdők sűrűjéről vagy szabad tisztásokról, a sok esővel együtt felböffen egy érdekes téma. Én nem vagyok gombaszakértő, sőt.. De a képen szerencsésen rizike-, szerencsétlenül épp cölöpgomba látható, ereje teljében. Ennél többet nem tudok segítség nélkül kisakkozni és nem is ajánlom senkinek a gomba-totót. Szóval ha a gombákhoz nem értesz, akkor ne.. Tényleg ne, mert csúnya halál lesz a vége. Ne nyúlj hozzájuk, csak gyönyörködj bennük. 
S egy tartalmas nap végén így fest a hőn áhított szalonnasütés egyik bemelegítő jelenete. Mivel én nem rajongok a füstös-zsíros kenyérért, így az alsó DIY saslik az enyém. Csak azért írom, mert ha mondjuk szalonnasütésre hívnál :) akkor legyen kolbász, hagyma, nomeg a szalonnából mégis kérek pár csíkot - de az csak "kenésnek" kerül a nyársra.
No, további szép napot mindenkinek!
