Mivel nem járok egyesületi tréningre, így sajátságos hobbiszintemen magammal kell versenyezzek és magamat kell treníroznom évek óta. Ennek gyengesége részben erősség is lehet, hiszen nem örököltem hibákat másoktól és nincsenek görcsös kényszereim sem. Amire jutottam, az alább olvasható. Ha valakinek lenne észrevétele, akkor azt szeretettel várom.

-Mivel Laci barátommal gyerekeket készülünk lövetni (mire ez a bejegyzés kikerül, szerintem már le is tudtuk), sokat gondolkodtam hogyan lehetne a kezdőket villámgyorsan megtanítani a helyes tartásra úgy, hogy a módszert egyedül is kiválóan tudják majd alkalmazni. Nyaraláskor ugrott be, hogy megfelelő mélységet választva egy lassan mélyülő medencében... Nem is folytatom: ahogyan látható, így csukott szemmel is könnyen meg lehet érezni, ha valaki emelné a könyökét vagy épp a vállát. Használható ötletnek tűnik, meg is dicsértem magam. A hátulról készült képen nem emelek bénán, csak egy adag izom még van a vállamon régről, ami ilyen idétlenül kiáll ha fordítok. Mivel eldöntöttem, hogy nem reklámozom az arcom khmm nem túl erős modell-jellegét a mediterrán napsütéstől hunyorogva, erre a képre Darth Vaderré változtam, finom kis nullskilles szerkesztés után ahhaha.

És ha már szóba jött a víz... Húzóerő edzésére a nagy ívben és erősen végig húzott-, erőltetett mellúszás lehet a segítség, de csak részben. Azért *csak* részben, mert a feszítő izomzatnak csak egy részét terheli, de azt legalább nagyon. Igény szerint a lábmunkát kikapcsolva tovább nehezíthető a dolog, a deltoidnak és mindinkább a teresnek adva a terhelés egészét. Kiegészítő edzésnek jó lehet a megfelelő csuklófordítással végzett kézisúlyzós-egykezes evezés (felhúzás előre hajolva, közben a padra támaszkodva), amely a teljes hátizomzat megfelelő terhelését meg tudja oldani. Gyengéken ezekkel egészen jól lehet segíteni. Fontos viszont, hogy ízületekre nem lehet edzeni. Ha ezt valaki idő előtt lelakja erős-, vagy mindenféle irányban rúgó és gitározó fegyverrel, vagy akár tartósan helytelen használattal, akkor onnan nemigen lesz hatásos visszaút. Fontos, hogy erre is kiterjedjen a figyelme az íjásznak.

A víz témájánál maradva, ez az *eseti* ízületi fájdalmak ellen is segítségre hívható. Ezen a téren a tartó kar válla és könyöke, illetve a húzó kar könyöke lehet érintett: túl erős (vagy semmire nem való) íjat választva az edzést követő napon elég sokszor megtapasztalható a jelenség, főleg ha a delikvens már elhagyta a 20-as éveit. Szóval érdemes keresni egy olyan meleg-termálvizes fürdőt, amely megléte dedikáltan ízületi és izomproblémák kezelésében realizálódik. Ezen a településen 70-80 napot eltöltök évente, a képen látható strand épp ilyen. Mindkét fájdalomra az alábbit találtam ki: beülök a vízbe olyan lépcsőmagasságban, hogy a vízszint éppcsak a vállaim felső vonala alatt legyen. Ekkor elkérem a gyerek karúszóját és felfújt állapotban a kézfejemre húzom. A karjaim így csodálatosan ellazítva tudnak úszkálni vállmagasságban, lazán magam előtt tartva. Ha a vízben gyerekek is vannak ők bizonyosan lubickolni fognak, emiatt a hullámzó víz apró emeléseket fog végezni a karokon, és az egész összeáll egy gyenge masszázsra hajazó műveletté. Fél óra alatt egészen jó eredményeket lehet produkálni, főleg napi ismétlésekkel. Ez egy komoly tipp, éljetek vele!

És most irány pár edzésmódszer arra az esetre, ha már valamilyen alapszintű képességet szereztél: amikor nagyjából tudod hogyan kell tartani, húzni és oldani, valamint már nem arról szól a műsor, hogy a félrelőtt-eltört vesszőidet kutatod az okokat hiába keresve.

-Egyvesszős edzésről már regéltem korábban, ezt szerintem reggel-frissében érdemes erőltetni. Felkelsz, egy gyors mosdás és egy alapos reggeli után kiválónak tűnik: egy vesszővel, mindig lőlapra célozva. Természetesen az egy lövésből elért legértékesebb találatra törekedve - eközben a természetszerűleg bekövetkező bénázásokon gondolkodva. Lesz rá idő: a vesszőfogóig sétálva, majd visszagyalogolva a lőállásig simán fel lehet készülni a következő oldáshoz. A lőtáv szerencsés esetben legyen közelebb fixen a 30 méterhez, mint a 20-hoz, mert így valamivel komolyabb visszajelzést kapsz a hibákról. Érdemes olyan pozíciót választani, hogy a napfény hátulról érjen, ne a szembetűző nap legyen a fő zavaró tényező. Ami kizárható, azt ki is kell zárni már első lépésben!
-Kétvesszős edzést viszont még nem említettem, holott érdekes. Nagyon érdekes. Az első vesszőt kilövöd, nagyjából a henger középére tartva. Lőlapra nincs szükség, szóval semmilyen segítséget nem kapsz. Immár "csak" az a feladat, hogy a második vesszővel próbálj minél közelebbi találatot elérni az előzőhöz - az akárhová is csapódott. Csak az a találat ér, ahol mindkét vessző ugyanolyan szögben áll! Tehát hiába lősz fél centiméterre az elsőtől másodjára, ha a nyilak nem ugyanúgy állnak, akkor valamelyik oldás sikertelennek számít. Emiatt ez természetesen csak tökazonos nyílvesszővel hatásos módszer. Ezt a mókát szintén reggel érdemes erőltetni, frissen. Én azt szoktam tenni, hogy bemelegítésnek egy vesszővel nyomom, majd kb fél óra után átállok két vesszőre és amíg értelmezhető az eredményem addig tolom. A lőtáv az előzővel azonos. Itt minden hiba kizárólag a saját technikai fogyatékosságomból eredhet, a harmincadik-negyvenedik kör után ezek szépen meg is látszanak. Ilyenkor jóval nagyobb koncentrációval egy ideig még folytatható a dolog, de túl sokáig nincs értelme bénázni. Pont elég feladat a saját hibák ellen dolgozni pár körre.

-Háromvesszős edzés. Ennek az elkövetése folyamatban van, de alapjában véve a kétvesszős folytatásának gondolom - azt leváltandó. Mindegy hová megy az első lövedék, a másik kettőnek közelben kell lennie és úgy kell állniuk, mint Katiban a gyerek! Állandó reggeli móka lesz belőle valamikor, az egyvesszős stílussal kombinálva akár versenyszint-tréning is lehet belőle. Jelenleg nehézséget okoz a harmadik vessző "beszúrása", elég sokszor elrontom. De hamarosan ezt fogom erőltetni a kétvesszős módszert leváltva, és jó lenne valamilyen eredményét látni még a késő-őszi bevackolás előtt.

-Lőjünk nagy mennyiségben, kiemelt elvárások nélkül, elsősorban erőnléti edzés jelleggel. Nyilván nem csak a fizikai edzés a fontos, mert akkor az evezős részhez irányítanálak - de a minél lazább és automatikus lövések eléréséhez, illetve picivel nagyobb fonterőhöz ez a nyerő módszer. A lövéspontosság menetrendszerű romlásakor sem javaslom a megállást, inkább lépj közelebb a vesszőfogóhoz. Lehet akár 15 méteres a táv, sőt még 10 méter is, nem számít. Ahogyan a vesszők nem egyező paraméterei sem. Emiatt a legegyszerűbb gyakorlóvesszőid is jók lehetnek. A szép és rutinszerű oldás fog számítani, akár 50 fontos fegyverrel. Én délután - kora este gondolom szerencsésnek ezt a menetet, amit nevezhetünk akár levezető edzésnek is. Az a kép amit idetettem nagyjából 300 lövés utáni eredmény, a fáradás miatt borzalmas szórással, 20 méterről. Nem kell kedved szegje a látvány, az itt tényleg mellékes - reggel majd helyrehozod a fentebbi technikák bármelyikével.

Nos, egyesületi tréning nélkül szerintem ez a lista a fő csapásirány, a mellékágakról és vadhajtásokról majd valamikor később.
Addig is a második bekezdés nyitó mondatát kiegészítendő leírom, hogy lenyomtunk egy szerény íjászati "ismerkedős" műsort gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Volt aki legfőképp emiatt lépett át a szomszéd településről. Íme a rém kezdetleges terepünk. A helyszín egyszerű, falusias és nyugodt környezet.
Érdemes elmondanom, hogy a lányok bátrabban és életrevalóbbak, mint a fiúk. Ez tény. Laci nálam tapasztaltabb: meg sem lepte a dolog, ő tudott a jelenségről. Nagyjából húsz érintett gyerekből összesen talán 4 volt a fiú - akik közül az egyiket ráadásul szinte be kellett erőltetni a lövő körbe. Utána már persze tetszett neki, de elsőre félt a beégéstől. Összesen 30-35 gyerek lehetett a területen, a kimaradó fiúk-lányok aránya a fenti arány fordítottja. A következő megállapítás az, ahogyan a gyerekek hihetetlenül lazán tudnak oldani. Minél fiatalabbak, annál lazábban. Az ideg engedésekor olyan laza a csuklójuk, hogy ráfogva rongybabaként lehet rázni a kézfejüket. Nem tudom hogyan csinálják, de nagyon jó volt megtapasztalni. Ha nem engeded, hogy emeljék a könyöküket és segítesz nekik a tartó kézzel "tolni", akkor percek alatt értelmezhető lőképet tudnak generálni. Nagyon váratlan felismerés volt, de végül is összecseng azzal, amit korábban írtam: ez az egész javarészt fejben dől el, a gyerekek agya pedig sokkal tisztábban és hatékonyabban működik, mint a felnőtteké. Tehát raw módban jobbak :)

Az is érdekes, hogy azok a felnőttek akik már lőttek életükben, akár egészen hajmeresztően rossz beidegződésekkel is rendelkezhetnek. Valaki gondolom legyintve "jól van az úgy" jellegű félmunkát végzett velük. Akadt egy nő, aki korábban volt !hobbi-versenyen, és a technikáját valamikor jóváhagyta az akkori segítsége. Amely hááát.. egészen vállalhatatlan volt elsőre, pedig annak kijavítása már öt perc alatt eredményt hozott. Ennyit sem áldoztak rá valamikor, pedig amúgy megértett mindent elsőre és pár kör után elég ügyes volt. Még egy fontos dolog: a nagyobb darab és erősebb (bár hideg lőfegyverektől szűz) felnőttek lefőnek akár a 20 fontos ifi-íjtól is, hiszen nekik nehezebb elsőre megérteni a dolgot: emiatt saját gondolataiktól vezérelve nehezített szögben és bicepszből húznak, akármit is mondasz nekik. Nekik jobb, ha mögéjük állsz és a saját testednek feszíted őket, majd mindkét karjukat tartva hátulról együtt végzed velük a mozgást jó ideig. Akad, aki nincsen tisztában a saját anatómiájával sem és képtelen hátból húzni. Emiatt is érdemes a gyerekekkel játszani, hiszen legalább a saját testük érintett részeivel tisztában lesznek.
Amúgy egészen jó fegyver-arzenált sikerült összehoznunk erre az alkalomra. Talán kicsit túl is lett tervezve a dolog. Azt hiszem ez az oktatósdi tetszik, szívesen csinálnám (én is).

"Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében."

zz ZZZ zzz ZZZ zz