Kedves Közönség, Íjászok, Barátok, Olvasók, Érdeklődők!
Ahogyan azt felvázoltam előre, az oldal vezetése határozatlan időre parkolópályára kerül, "It is time". Az új cikkek száma nemigen fogja elérni a hármat sem évente, mivel biztosan nem fogok rá időt keresni. Ami itt bármikor is újdonság lehet, az leginkább hadtörténeti jellegű olvasnivaló lesz. Megígértem, hogy nem angolosan távozom, hanem számot vetek az elmúlt hat évvel. Ez következik most.
Az elmúlt évek adatai: 108 bejegyzés, melyből 34 cikk lett képes/videós alibi, a többit próbáltam hasznosra hangolni. 64e+ látogatást számolt a blog.hu helyben (2024.03.13-ig), ami mindennel együtt 140e+ oldalletöltést generált. Amikor elindítottam ezt a projektet, nem gondoltam ilyen nagy számokra. Durván fele-fele arányban böngésztetek PC/Mac munkaállomásról, ill. mobilplatformról. Nem voltak egyszerű idők, a covid két évet nagyon megkavart - a termés ennek megfelelően lett hullámzó: elsősorban a statisztika számainak eloszlása van egészségtelenül maszatolva, bár kis mértékben az olvasnivaló minősége is szinuszgörbés... Abban azonban igyekezetem volt, hogy a hasznos tartalom mind jobban és jobban emészthető formában kerüljön elétek. Amióta itt lógok, két érzékeny és komoly veszteségünk is volt a családunkban, próbáltam ezt is kiiktatni az itteni ténykedésemből.
A fenti számokhoz mérten nagyon kevés komment ill. kérdés érkezett itt helyben.. annál több FB megosztásokban, privát megkeresésben, illetve személyes kontaktok alkalmával. Ami állandó az, ahogyan folyamatosan kapom a kérdéseket, hogy mely íjkészítő munkája a legjobb. Már a kérdés hangsúlyából meg tudom mondani, hogy az illető az útjának elején jár még, vagy már ellépett onnan - hiszen a "legjobb" terminus ebben a formájában eléggé szubjektív.. talán nem is létezik. Hadd közelítsem meg a kérdést tehát máshogyan. Amit a 6+ év alatt megfigyeltem az, hogy tradicionális talajíjászat téren jelenleg 3 gyártóra tenném rá az életem: Farkas Nándira, Mónus Józsira, Szimeiszter Pistára. Nálam ez egy stabil trió, s azt hiszem jól mérhető tapasztalatokra tudok támaszkodni, amikor ezeket a komoly képességű és nagyszerű embereket megnevezem. Mindegyiküknek több (pontosabban elég sok) modellével lőhettem, vagy tesztelhettem. Egyenletesen dolgoznak világverő minőségben és sosem fognak öncélúan kábítani: mindig megkapod a valóságot az arcodba, akár közvetetten.
Idővel igyekeztem túllépni a kezdetben mindenhol megmutatkozó lelkes-amatőr státuszon, mostanra viszket a tenyerem, ha fogamra való versenyről olvasok. Szisztematikusan próbálom keresni a hibáimat, s teremben elhagyni az intuitív lövéstechnika egy részét. Utóbbit nem fogom kiölni teljesen, mert 3D terepen borzasztó nagy hasznát veszem: a távolságbecslés problémáját meg tudom hagyni a többieknek ha így lövök.. küzdjenek csak vele mások, engem a szabadban nem érint ilyesmi. Sajnos egy ideig épp nem lőhetek (műtét), de már fut a visszaszámlálóm, s alig várom, hogy ismét megkínálhassam a saját vesszőgarnitúrám.
A lövedékek készítésének terén 2 évre volt szükségem, hogy senkitől sem tanulva elő tudjak varázsolni (akkor még kellő szerénységgel) bemutatható céllövő nyílvesszőket. Ez viszonylag hosszú idő, mentségemre az első évben nemigen csináltam 200 darabot sem, a valódi munkám eme bevezető évnek a vége felé kezdődött el. Odáig fejlődött a dolog a reá következő esztendőkben, hogy 2022 nyarára a legtöbb tapasztalt gyártó terméke mellé oda tudtam tenni óvatosan a saját baglyocskáimat, mára pedig már simán felveszik a versenyt a legjobbakkal is. A védjegyemmé vált a politúrozott vesszőtest (a többrétegű lakkozásokkal szemben), mely olyan sima felületté válik a végére, hogy a légy seggre esik rajta. Másik védjegyem a vesszőhegyek megválasztásának módja, amelynél a lövedék minden paraméterét figyelembe veszem, s amitől (idézek) "ezek szinte felfelé szállnak". Konkrétumokkal nem henceghetek -nem kaptam rá felhatalmazást-, de komoly eredmények sokaságát lőtték már a kezeim munkájával, ennyit büszkén leírhatok. Ami haszna volt a "senkitől sem tanulásnak" az annyi, hogy nem örököltem rejtélyes hibákat.. s ami problémákra fény derült idővel, az mind saját kudarcom volt, melyek megoldásával tudtam óvatosan előrébb lépkedni. A gyártástechnológiámon már hosszú ideje nincs értelme csiszolnom, s a legridegebb alapanyagot is játszva fogyasztom el reggelire, hogy aztán leöblíthessem valamivel.
A csigás íjászattal évek alatt sem tudtam megbarátkozni, rövid idő múltán mindig elveszítettem az érdeklődésemet. Újra és újra. Érdekes felismerés volt, ahogy az összes ilyen felszerelésemtől megszabadultam rövid időn belül. Nem szeretem, amikor egy gép végzi helyettem a munkám felét, hiszen nem ezért kerestem az íjászatot. Én már megmaradok tradisnak, esetleg vadrefisnek. Jah és számszeresnek, mert azt valamiért nagyon szeretem, bár csak egy laza örömködő hobbiként tekintek rá. Érdekes, mivel ez is gép, mégsem zavar - talán azért nem, mert ezt a lövöldözést eleve nem tekintem íjászatnak, s így nem érezhetek benne becsapást.
Nagyon sok értékes embert ill. csapatot ismertem meg személyesen is, tapasztalatainkkal próbáltuk "keresztbe" gyúrni egymást az íjászat terén. Mindenkinek köszönöm a tanácsokat, a társaságot, a figyelmességeket. Akitől dezinformálást kaptam, azoknak is köszönöm, piszok sokat tanultam ebből is - bár nyilván nem segítő szándékkal akartak félrevezetni, szóval az utóbbiból tanuláshoz azért több idő kellett.
Hosszútávú terveimben szerepel az edzői képesítés megszerzése. A Testnevelési Egyetem alapképzéséhez a 46 életévem már meredek, szóval a MISZ programjainak fogok utánamenni.
Mindenkinek köszönöm a figyelmet, mindenkinek kívánok örömteli kikapcsolódást-, hasznos tapasztalatokat és sikereket ebben a csodálatos sportban. Az oldal egyelőre itt marad, ebben a befagyasztott állapotában. Iránytűnek egy ideig biztosan használható lesz. Használjátok bárhol mankóként, forrásként, egyet kérek csak: a munkátok végére lökjetek egy linket az itteni bejegyzésre mutatva, ha a beemelnétek bármely részét, vagy hivatkoznátok rá. Köszi!
Sziasztok!
