Néhány érdekes vagy tanulságos képet lökök ide, némelyikük önálló témaként fog felböffenni később.
Az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark bejárati piktogramja.
Az egyik fő attrakció ott helyben, "Árpád és Vezérei" szoborcsoport. Döbbenetes. Ha a képre kattintasz, a talapzatokon ott a vezérek neve. Árpád talapzata fogja keretbe az egészet, amelynek alakja remélem ismerős :)
Ha már így alakult, hátulról is fotóztam, látni akartam az íjak-, tegezek-, pajzsok kidolgozottságát. Arra sem lehet panasz.
Töhötömnél láttam rá legjobban a szarvakra és a kar ívére. Bal oldalon-lent a gyakorló íjászpálya látszik (látogatók részére működik, mint szezonális lehetőség)
Ami lentről ilyen. 15 méternyi a legnagyobb lőtáv.
Egy egyszerű jurta.
Az hiszem nagyon tetszik a Feszty Árpád féle körkép élőben. Én nem gondoltam volna, hogy ember ilyet tud alkotni. Külön részeit nem teszem ide, interneten fellelhető mind a 120 méternyi kép (65k pixel szélességben itt, vigyázat, 100 megabájt+), annyit mondanék csak, hogy a módszer ahogyan a kép "lefolyik" a tereptárgyakra az is komoly.
Egy részletet azonban kiemelnék, mert ez itt szerintem egy hibás értelmezés eredménye, teljesen természetellenesnek tűnik amit látok. Kérdeztem a tárlatot vezető személyzetet, de túlzottan nem érdekelte. S, hogy miért nem fényképeztem le az előtérben látható sérült változatot is? Hát azért, mert egy barom vagyok.
Íme, a Csete-jurták hátulról. Szándékomban állt, de több képet nem teszek eme Múzeumból - ha valaki érdeklődik a téma iránt, mindenképpen látogassa meg: monumentális az egésze, úgy ahogyan van. Én nagyon örülök, hogy eljutottunk ide. Ha tervezni kellene, a 10 órai nyitástól egészen a záróráig lehet látnivalót és programokat találni.
Dél-Magyarországon is betértem egy íjászboltba. Sikerült bevásárolni hegyekből, ill. a feleségemtől is kaptam pár történelmi hegyet ill egyebeket. Hogy is mondjam.. bőr áruval egy időre el leszek látva.
Délen nagy tiszteltben van tartva a hazai történelem. Lépten-nyomon ilyesmi szép alkotásokba botlik az ember. Nagyon jó érzés, azt hiszem itt el tudnék lakni.
Egy régi ismerősünk bujkál a "kör" középen.
Ezt a ragadozó madarat az egyik kedvenc váramban "fotóztam". A minőségért bocs, szuperlassításból vettem ki. Nagyjából ezt láthatja egy áldozat az utolsó másodpercben, mielőtt a karmokkal előre fog a vadász. A solymász Czene Ferinek ezúton (is) köszönöm a rengeteg vadmadár-tollat. Jó helye lesz a nyílvesszőimen.
Ez pedig már felénk "történik". Gyólyamadár az út szélén :)
Ez is felénk van, Debrecentől 40 kilométerre ilyeneket lehet látni.
Íme, egy méretes gémeskút. Szeretem ezt a képet.
Visszazökkenve a helyi életbe, már (csak) ilyesmi fog várni történelem gyanánt.
Aminek a vége úgyis annyi lesz, hogy vesszőket fogok hangolni.
A bejegyzés végére ezt a képet gondoltam. Tudom, hogy ígértem valamit fentebb - de nem bírom megállni.

További szép nyarat mindenkinek!