Tematikus összefoglalás következik: megpróbálom keretbe foglalni az elmúlt két év címbéli tudnivalóit. Meglehet, hogy hosszú és száraz agymenés lesz, de azért fogadjátok szeretettel.
Alapanyag:

Lucfenyő (kb. a "praktikeres", természetes tiplianyag): görbe-, vagy random behatásra összevissza görbülő, sűrű kifutási hibákkal tarkított inhomogén anyag. Azt sem tudja eldönteni, hogy egyformán lágy vagy kemény a teljes hosszán értve. A kifutási problémái miatt ijesztően sérülékeny. Jól impregnálható. Egyesületi gyermek-, ill. bazári gyakorlóvesszőnek való, szerethetetlen anyag. Nincs helye az íjászatban, sokszor az átmérőjére sem figyelnek, eléggé akik ebből dolgoznak: egészen lehetetlen vastagságokat is lehet mérni rajta. Ez a fenyő karácsonyfának való, nem nyílnak.

Borofi fenyő: eurázsiai faanyag, a lucnál jóval kevesebb problémával kísérve. Masszívabb, valamint íjászati célú emlegetése miatt általában válogatott pálcaként fogsz hozzáférni. Közepes mértékben impregnálható. Alapszintű szerkezeti homogenitás is elvárható tőle, így a témabéli felhasználás már súrolja az elvárható szintet. Sajnos a rugalmassága középszerű - akár 8/16, akár 11/32 átmérőben nézed. Sérülékeny: a., kifutási hibáinak mentén *nagy* eséllyel szét fog nyílni b., merev felületnek támadva amúgy is atomjaira hullik az egész. Belépő szintű olcsó alapanyag, mely egészen biztosan szembe fog jönni valahol.. már amíg ismerkedési fázisban lősz, ill. amíg ismerkedő íjászok körében mozogsz. Ezek után kerülni fogod, így nagy tételben ne ruházz be rá.

Hárs: általában az itthon (is) honos nagylevelű hárs ill. hibrid hárs értendő rajta. Akár városban, akár vidéken élsz, sokszor elsétáltál már mellette. Nyáron onnan ismered meg, hogy a világ összes-összes méhecskéje ezen legel :) Majdnem fehér színű, "színtelen, szagtalan" húsú faanyag. Puhafa, ami természetesen nem a fonterő ellenében értelmezett puhaságát jelenti - hanem a palástot érő (oldalirányú) nyomással szembeni puhaságát. Értsd: ha megnyomod oldalról valami kemény szerszámmal, akkor az könnyen mély nyomot hagy rajta. Közel homogén szerkezetű, kiemelkedően jól alakítható és impregnálható anyag. Rugalmassága megfelelő, de nedves állapotában a hajlításokra akár görbén marad. Tehát csak az öregebb-szárazabb hárs vesszőtest lesz jóbarátod. A kifutási hibáit jól tűri, nehezen hasad el miattuk. A borovitól 10-20%-al nehezebb, azonos fonterő válogatása mellett természetesen. Nyílvessző készítéséhez több időt igényel a prosztó fenyőnél - cserébe céllövő versenyvessző is építhető belőle, méghozzá kiváló versenyszettek. Távlövő vessző előállításához alkalmatlan. 11/32 méretben fogsz találkozni vele, mert 8/16-ban már érezhetően elasztikus viselkedésű. Nagyon szerethető, de a feldolgozása időigényes - ezen felül többször is egyengetendő, akár az első 50-60 lövés után szükséges lehet az egyenességét ellenőrizni. Ezek után egyenes állapotában marad. Szóval ez a faanyag odafigyelést igényel, de az íjászattal jó barátságban van.

Cédrus: az egyik legkomolyabb felhasználási potenciállal bír (mármint íjászaton belül). Tűlevelű növény, ránézésre különleges fenyő. Anyaga kemény is, rugalmas is. Tartós, ráadásul könnyű. Leválogatni; csiszolni; vágni; faragni önmaga élmény, hiszen elképesztően jó "karácsonyi" illata van - illóolajai akár illatosítóként is megállnák a helyüket. Közepes mértékben impregnálható. Nem teljesen száraz verziójában is könnyen feldolgozható. Céllövő vessző- és távlövő vessző alapjaként is keresett matéria, akár versenyverzióban. Nem hiába: nagyon jó a szerkezeti homogenitása. Sajnos drága fa, egyetlen vesszőtest akár 1300Ft-ig is elmehet - főleg, ha leválogatva vásárolod, kisebb csapatban. Jól és igényesen kezelve/felszerelve/beállítva ott fogsz tartani, hogy 20db vessződ majdnem 50e Ft-ból lesz kész, ami kissé túlzás. 8/16 és 11/32 átmérőben is süti. Felhasználhatóságának "legendája" túltolt, ám ezt leszámítva szerethető, univerzális és jó értelemben igénytelen matéria.

Gyertyán: pusztítóan kemény és tartós anyag. Egyúttal nehéz is, így leginkább harci nyílvesszők alapanyagaként elképzelhető: a kissé nehéz hársnál is súlyosabb akár 60-70%-al (!). Maga a fa egy magas, repedezett háncsú és tiszteletet parancsoló lény, ami mellett már jó esetben elsétáltál, akár ha csak néha járod az erdőket. Frissen kihúzva a hárshoz hasonló színű a húsa. Impregnálni jószerivel lehetetlen, annyira tömör: minimálisan megszívja a kezelő anyagot, majd a maradék ráköt a felületre.. már ha rá tud kötni. Páccal színezni is egy örökkévalóság. Pusztító tömörségétől elvárhatóan homogén szerkezetű. Tapasztalatom szerint ez a faanyag "él" a legtovább: folyamatosan szeretné változtatni az alakját, így időnként egyengetni ill. újra és újra felületkezelni szükséges. Ebből a legproblémásabb meló vesszőt készíteni, már a megelőző alakítások is súlyos munkaórákat igényelnek. Nehéz megszeretni, de nagy fonterővel lőve hozzád tudnak nőni: nagyon pontos céllövő vesszők építhetők belőle. Mondjuk amikor valaki meghallja, hogy 11/32 átmérőben valahol 50 grammnál kezdődnek, akkor az kissé ijesztő tud lenni. Nem alaptalanul.

Hajtásvesszők: elsősorban a kivágott fatestek tönkjeiből előtörő életerős hajtásokból készített vesszőtestek. Másodsorban bokrok ágaiból, lelógó egyenes faágakból készített testek. A som és a fűz igen kedvelt alapanyag. Egyenességük erősen korrigálandó, előkészítésük (szárításuk) ill. későbbi felületkezelésük külön művészet. Egyenetlen átmérőjük miatti faragásuk és csiszolásuk elevenen eszi meg a szabadidőt. Egyforma vesszőket készíteni ezekből amúgy majdnem lehetetlen feladat. Unikum megoldás: full tradis versenyeken feltűnnek, hiszen akad, ahol ez a vesszőtest az elvárt. A fűzön amúgy ne lepődj meg, szakszerűen szárítva nem nyegle.. ezt tényként kezeld. Még egy meglepetéstől hadd óvjalak meg: a városi-, mogyorósarjakról szóló legendák hamisak, a mogyoró alkalmatlan nyílvessző készítésére.

A nyílegyenes vesszőtest a nyílvessző alappillére - akár minden tréningnap elején ellenőrizendőek. Lentebb beszúrtam egy videót, közel egyenes anyagról. Nem kevés munka van az egyengetésében.


Favesszők nyílvégei:

Műanyag nock: legkevésbé sem tradicionális megjelenésű, de gépi fröccsöntéséből adódóan egyforma és viszonylag könnyen cserélhető-javítható filléres megoldás. Felhelyezése előtt természetesen a megfelelő kúpszögű faragóval ki kell hegyezni a test végét, majd ráragasztani a plasztik nyílvéget. Azonos típuson belül azonos súlyúak, 0,4gramm-0,8gramm közöttiek. Nem érdemes a bevált megoldások mellett olcsóbbat-újabbat próbálgatni, mert a kúpszög eltérése miatt; az ajak szélességének eltérése miatt; a műanyag önmagából préselt olajai miatt elég könnyű lesz használhatatlan nyílvesszőt előállítani. A full tradis és természetes anyagú versenyeken nem megengedett a használatuk.

Ragasztós fanock: nem kell túlragoznom, a fenti műanyag megoldás fa megfelelője. Ragasztós stb, természetes anyagú versenyeken általában engedett.

Fa, saját anyagába faragott nyílvég: a vesszőtest végébe faragott nock. Odafigyelést igényel az elkészítése, emiatt időigényes. Nem egyszerű feladat 30-40 nyílvessző ilyen végeit tökazonosra faragni. A természetes anyagú versenyek leggyakoribb vendége. Mivel a vessző végén nincs meg a fenti megoldások apró súlya, ezért ezek a kész lövedékek hangyányit lágyabbnak tekintendőek a ragasztós megoldásoknál. Sajnos sérülésükkor a produktumot csak rövidebbre vágva lehet javítani, ami azonnal elértékteleníti az egészet.

Fa/szaru, épített nyílvég: ezt nem tudom szebben megfogalmazni, képet láthatsz róluk a korábbi fényképek között. Srégen vágott fa ill. szaru "falak" vannak az ellapított vesszőtest végére ragasztva, majd odakötözve, így alakul ki a nyílvég. Példaként a török vesszők egyik ismérve is lehet. 20db nyílvesszőt így építve, egyforma nyílvégekre törekedve akár napokba is telhet a felépítésük.Természetes anyagokat elváró rendezvények tárt karokkal várt, de ritka és unikális megoldása.

Ragasztós szaru/csont nock: A ragasztós megoldások szaruból készült nyílvége. Nehéz nockok, súlyuk általában 1 gramm feletti. Könnyű felhasználhatóságuk (tehát felragasztásuk) ellenében teljesen eltérő paraméterűek: akár ha csak huszönötöt is veszel, abban lesz 4-7 féle. Komoly munkára-lövésre használhatatlanok: összevissza nem centrikusak; súlyuk miatt a vesszők dinamikus merevsége nagyobb; ráadásul egy villámgyors íj sokszor egyszerűen kettévágja őket. De legalább tök jól néznek ki, a fizimiskájuk tényleg pusztító. Szóval nálam díszvesszőnek való, ijesztően drága megoldások. Darabja akár egy ezresig is mehet. A nyitó kép produktuma ezzel van szerelve.

Az egyenesen; stabilan; centrikusan ragasztott - és ugyanígy egyenesen álló nock a jó lövés alappillére. Enélkül egészen biztosan nem tudsz majd pontosan lőni. Fontos, hogy a nyíl (az ajak mérete miatt) önerőből ne tudjon leesni az idegről ill. annak középbandázsáról.


Favesszők nyílhegyei:

Nem tudok túl sokat írni, alapvető különbség a nyéltüskés és köpűs megoldás kivitelezése. Előbbi a kifúrt pálcába szúrandó be, utóbbi ráhúzandó a kihegyezett pálcára, kb. mint egy tölcsér. Mindkettő lehet tradis megoldás, eltérő kultúrák és eltérő történelmi korok tükörképe. Az igazán komoly és korhű darabokat kézzel kovácsolják. A köpűs verzió általában elterjedtebb. Ezek a hegyek tovább bonthatóak sport/gyakorló célú szúró hegyekre, illetve vágóéles harci/vadászhegyekre. A madárlövő hegyeket nem számolom, az már nagyon-nagyon rétegigény. A modern sporthegy kb. egy kihegyezett hengeres hegy, vágóélek nélkül. A vágóhegyektől elvárt, hogy bőségesen vérző sebet üssenek, amit maga a vessző feszít szét: amikor a mélyen vágott seb nem tud összezáródni, érzékeny területet lőve a célpont 20-60 másodperc alatt elvérzik.

Fontos, hogy a hegy egyenesen legyen felragasztva, és súlypontja lehetőleg (szemből nézve) a centerben legyen. Az egyenes felragasztás alapfeltétele, hogy nyéltüske estén a fatestesben megfelelő méretű és állású furat legyen, ill. köpűs megoldásnál a fahenger palástja megfelelő szögben ill egyenletesen legyen faragva.


Favesszők tollazata:

Tradis megoldásban mindig madárevezőt fogsz használni. 1-2-3-4 tollas verzióban, ezek mentén: egy toll a vesszőtesten "borzasan" körbecsavarva a madárlövő vesszőnél elvárt: ezektől hamar leesnek a nyilak. A két tollas verzió az indián megoldások-, és a távlövő vesszők kellékei: az indiánnál 180 fokban vannak letéve és csavartak, a távlövőkön 1x120 fokban- és tökegyenesen állnak. A három tollas verzió sport-és harci vesszőknél megszokott, ezek között 3x120 fok mérhető. A négy tollas kivitelezés a lovasíjászat jóbarátja, ezek 4x90 fokban, ill 60-120-60-120 fokban állnak. A lapos, hosszú tollazat a távoli célokhoz készül, a magas-rövid pedig a közeli "sportcélokhoz". Csavartan-ferdén ragasztva őket a nyílvessző kilövés után vad forgásba kezd a hosszanti tengelye mentén: ez giroszkópos nyomatékot hoz létre, amitől a levegőben képtelen lesz kacsázni. Egy vesszőre természetszerűleg csak adott irányba orientált tollat szabad feltenni, illetve csavart ragasztásnál csak az orientációnak megfelelő irányban lehet tekerni.

A tollak formája már csak az apróságokat tudja beállítani, én ezt már a hit kérdései közé sorolom. Én magam csepp formára vágom őket, ennek a legszebb a hangja :)

A tollakat szerintem érdemes lekötözni bandázskötéssel a felragasztásuk után, sok bosszúságot lehet így megspórolni. A kötés nyitó és záró végét tanácsos végül lelakkozni, akár még körömlakk is megfelelhet e célra. Ez a lakkozás sérüléseknél, bénázásoknál nagy segítség lehet a zsineg helyén tartásánál.


Fa vesszőtestek előkészítő munkái:

Kaparás, "háncsolás":
Elsősorban hajtásvesszők alakításához használatos. Egy kis célszerszámmal kezded gyalulni az előtted fekvő vesszőtestet hosszában. A szerszám kaparóéle lehet akár csontból. Távlövő vesszőknél előfordul, hogy odakint terepen próbálgatva szükséges egy gyors alakítás rajtuk. Erre pl. teljesen autentikus, célszerű és természetes, tradicionális megoldás. Pusztító időigénye, tesztigénye, érzékenysége miatt meglehetősen ritkán használt és unikum megoldás. Ha ezzel tudsz valami kezdeni, akkor tudsz valamit.. Mónus Józsi odakint (terepen) használni szokta.

Kézi csiszolás:
Csak vész esetére használatos. Kézben tartva a faanyagot, csiszolópapírral végighúzod néhányszor. Majd amikor rájössz, hogy ez bizony kevés, még néhányszor. Majd megint. És megint, és megint. Szerintem időpocsékolás, tényleg csak vész esetére való előkészítés - bár ha az előkészítés és a vészeset szavak találkoznak, akkor már megette a fene az egészet.

Gépi csiszolás, háztartási körülmények között:
Egy erre a célra rendszeresített gyors-tokmányos fúrógépbe teszed az egyengetett hengeres pálcát, majd lehetőleg két lépcsőben (két eltérő szemcseméretű anyaggal) csiszolod: ráfogsz a smiglire, a smirgli között a pálcára. A fúrógépet bekapcsolva le-fel szánkázol az anyagon. Vigyázz, ez amúgy nem veszélytelen mutatvány: a tokmányból kieső, vagy valami okból kicsapó fapálca akár a szemedet is ki tudja verni. Érdemes a csiszolás módjával kísérletezni, mert rosszul csinálva (ronda csigavonalban) bele lehet marni az anyagba. Onnantól a lakkozás már csak csúnya lehet, hiszen az kiemeli a sérüléseket.

Egyengetés:
A vesszőtestbe "belenézve" egy avatott szem akár fél milliméteres görbeséget is észlel. Ezek korrigálása inkább több lépcsőben kell történjen, mint egyetlen combos hajlítással: utóbbi esetben teljesen tönkre lehet tenni a faanyagot, hiszen a merevségi határértékét véglegesen le lehet csökkenteni (elasztikus pálca lesz belőle, ahol a legkisebb hajlításra is meg fogja tartani a torzított alakját). Az összeszerelt vesszőkön is ellenőrizhető az egyenesség belenézéssel, de az ujjon pörgetés már a rángatás érzése miatt is pontosabb visszajelzést fog adni. Sőt, én magam az ujjamon pörgetéssel akár tized-milliméteres kilengéseket is megérzek. Ide teszek egy videót, tényleg tanulságos tud lenni: gyertyán, 240 FPS lassított felvétel. Ebben 2-3 tized körüli görbület van:

>>>>>  https://streamable.com/s9la4d <<<<<

Hevítés: ezt a következő, felületkezelős részben találod.

Favesszők / fatestek felületkezelése:

Szintetikus anyagok, lazúr:
A legvékonyabb, kültéri és oldószeres lazúrt kell keresned (hiszen a vizes bázisú nem sok mindenre jó, csak lágyabb lesz tőle az anyag.. nehezebb is több rétegben bedolgozni szétátáztatás nélkül, és még így sem lesz teljesen víztaszító az eredmény). Az oldószeres lazúrok közül szerintem a Rolax ill. Poli-Farbe ill. Sadolin brandek a legjobbak. A színük ízlés szerint választandó, de azt bele kell kalkulálni, hogy ideális esetben két rétegben kell felvinni. Az első réteget bele kell törölni valamivel az anyagba (akár egy rongy is megfelelhet). Száradás után finom csiszolópapírral meg kell húzni kissé, végül ismét fel kell kenni. Bizalmi kérdésként kezelve a halovány színek és mikron-vékony rétegek használata a legjobb, mert látszik alatta a fa erezete: minden sérülés láthatóvá válik. Azt hiszem ezt most nem fogják szeretni, akik festett vesszőket készítenek.. hát, bocsesz srácok. Vastag pulcsi alatt nem látszik az ember alakja - akármilyen jó is az a pulcsi. Nálam pedig az íjászatban ez erős hátrány.

Szintetikus anyagok, lakkok & lakkfestékek:
Általában víztaszító, csónaklakk jellegű oldószeres kültéri lakkokkal érdemes dolgozni. A Sadolin brand tűnik legjobbnak. Akár egy rétegből is fed, de ha két réteget használsz, az elsőt mindenképp csiszold meg (finoman) a következő réteg felvitele előtt. Száradásához hő szükséges, 10 Celsius alatt nem fog megkötni, napok alatt sem. Ha előáll ez az állapot, a vessző kukás lesz, bármiből is készült.

Természetes anyagok, sellak:
A lakktetű váladékaiból nyert barnás-aranyos színű anyag, melyet szárítva és összetörve vásárolhatsz meg. Alkoholban kell feloldani, majd a kívánt felületre felvinni, több rétegben. Nem elégséges ecsettel, vagy áztatással felvinni, bele kell törni az anyagba, erősen dörzsölve. Tartós, gyönyörű és természetes bevonat készíthető belőle, melyet évszázadok óta alkalmaznak bútorokon, hangszereken. Figyelem: az alkohol nyilván feloldja akkor is, ha már a veszőre kötött, szóval ezutáni kezelése kiemelt figyelmet érdemel.

Természetes anyagok, zsírok & olajok:
Leginkább a lenolaj és méhviasz kencék értendőek ide. Óvatossággal kezelendők, használatuk után hosszú ideig (méhviasz estén konkrétan soha) nem fogsz tudni ragasztani a kezelt felületre. Az anyag által megszívott lenolaj tesztjeim szerint prímán kiforralható a faanyagból, egyszerű hőlégfúvóval. Ebben az állapotában a pálcát egyengetni is nagyon jó ötletnek tűnik. Amikor a vesszőtest a nyitott végeken füstöl, akkor hagyja el az olajréteg alatt tárolódott víz is a pórusokat - így egy primitív edzésnek is felfogható a művelet. Olajkezelt, olajjal szívott felület kihevítés után *nem ragasztható akár hónapokig*. A szükséges idő után meg fog barnulni az anyag, először ekkor érdemes ragasztó kötéssel próbálkozni. A méhviaszt csak fel kell dörzsölni a viasztömbből, majd a pálcát óvatosan végigmelegíteni a teljes hosszán akár hajszárítóval- végül letörölni a felesleget. Mivel a méhviasz kezelés után nem ragasztható semmi, így ez értelemszerűen csak a kész vesszők szabad farészeinél ad értelmezhető védelmet. Az olajos-viaszos védelmeket időnként frissíteni szükséges, akár egy megszívott kendővel végigtörölgetve.

A helytelenül (vagy egyáltalán nem) kezelt faanyag repedésig fog száradni, közben ennek megfelelően vetemedni. Más esetben akár a környezet víztartalmát fogja magába szívni, emiatt megváltozott súlyaránnyal és merevséggel fogja megnehezíteni a dolgod. A vizesre "hízott" fa amúgy törvényszerűen vetemedni fog ahogyan szárad, igy akár 3D-ben értelmezhető dupla "S" görbület is lehet az addig elégedetten használt nyiladon, ami után már csak virágkarónak lesz használható.

Favesszők ragasztóanyagai:

Szintetikus anyagok, epoxik és rugalmas pillanatragasztók:
A hegyek, nockok ragasztása a *modern* tradicionális íjászatban kétkomponensű epoxiragasztókkal kivitelezett. Minimális ruganyosságot szükséges elvárni ezektől. A ragasztók fazékideje mindenek előtt meghatározó. 20 perces fazékidővel átlagosan 10 db jól előkészített vesszőtest szerelhető fel heggyel-véggel. A ragasztóanyagok legfontosabb elvárása, hogy alaposan legyenek összekeverve a komponensek. Rugalmas pillanatragasztóval a tollakat érdemes feltenni, esetleg gyorsjavításként a ragasztós nockokat.

Természetes anyagok, enyvek:
Sok mindent nem tudok felírni: bőrenyv, csontenyv, túróenyv, halhólyagenyv. Mindegyik ragasztóanyag időigényesen szárad, speciális tollazóval is meglesz az 1 nap / 1 vessző sebesség. A halhólyagenyv pedig csak elméletben van itt, mivel brutálisan drága és nem is ehhez való anyag - kész pocséklás, oktalanul. A túróenyvvel vigyázni kell, mert a folyékony üveg néven elhíresült enyv szétmarhatja akár a gyertyán keménységű fát is. A többi  enyv akár okés lehet, de ezek (általános) vízérzékenységük miatt további felületkezelést igényelnek, vagy nedves időben egyszerűen leválnak.

A ragasztás sikerének fele a ragasztandó felületek előkészítése. Zsírtalan, pormentes, mállástól mentes felület vezethet eredménye. A siker másik fele a megfelelő ragasztóanyag, ill. a megfelelő kötés feltételeinek fenntartása (hőmérséklet, szárazság, összenyomó erő).

Nos, ennyi jutott eszembe.
Jók legyetek, majd jövök!