Két hét szünet után csupán pár dologról tudok beszámolni. A teljes húzáshossztól két collal eltérve a minimálisan alakított vesszők már 250 méter körüli értékre szállnak (akár zavaró széljárás ellenében) és nagyon jól bírják. Még mielőtt elutaztam volna gyorsan kipróbáltam őket újból, onnan tudom. A fénykép minőségéért bocs, és a lenti telefon kijelzője miatt is: ez csak a távmérés feladatára van fenntartva. A mért távolság ott van alul, ha erősen nézed meglátod.
Egy tavalyi anomália azonban ismét megnehezíti a dolgomat: a nehezebb és vastagabb vessző egyelőre messzebb száll, mint a többi - miközben még a keménysége is középre van állítva. Tehát van lágyabb és keményebb egyaránt a hadseregben. Lehet, hogy a nagyobb mozgási energia viszi messzebbre, de ezt megerősíteni csak sebességmérő műszerrel tudnám. Ezzel lehetne alátámasztani a vesszők közel azonos sebességét. A ballisztikai kúpokon Sopronból visszaérve finomítottam, de újabb próbára már nem volt lehetőségem: árnyékban is 35 fok volt, ráadásul a nyaraláson le is égett a bőröm, így inkább árnyékban söröztem a hétvégén. Vagy épp (zárt)kerti céllövéssel szórakoztam 14-15 méterről. Negyed órányi iskolázás után egész jól megy, teniszlabdára lövök Nándi asszír íjával. 4 lövésből 2-3 célt ér némi gyakorlás után. Persze a 10-15. etap környékén már nincs ilyen jó, de ezen könnyen lehet javítani. Edzeni kell és kész.
Az összevissza álló vesszők ne tévesszenek meg: a felső fatest csak a tákolt célt tartja, a többit pedig megvezeti a labda amikor becsapódik. Sajnos 20 méterről értelmezhetetlen volt az akcióm, egy vesszőt sikeresen szét is roncsoltam: két hét kihagyás az nagyjából maga a halál. Hosszú napokba telik visszaszerezni a képességeimet. Legalábbis remélem csak napokba. Azon a távon 4-5 lövésből jó lenne ha egy biztosan elkapná a labdát, de a pauza miatt a 40-es FITA lőlapon éppcsak kék-fekete terület határába lövök. Jó esetben a kékhez közelebb, de sajnos a fekete erősebben vonzza a vesszőket :/
De visszakanyarodva az engem jobban érdeklő témához: az eddig leírtak alapján ismét el tudom mondani, hogy a 300 méteres távlövésnek idén nemigen lesz akadálya. Hosszabban húzva, máshogyan húzva, a vesszőket végleges formájukra finomítva egészen biztosan menni fog. Nem beszélve a kifejezetten távlövéshez font friss, vékony idegről: kösz, Robi. Hamarosan be is vetem.
A mérésekhez szerencsére a feleségem is kijött velem terepre, így csak a vesszők viselkedését kellett figyeljem. Rég volt ilyen jó dolgom. Érdekes véletlen, ahogy a helyszínen épp sámándobok hangjával kísért gyűlés volt, valamilyen ősi valláshoz kapcsolódóan. Egész autentikus volt a háttérhangulat, tetszett. Azt hiszem "végre" megtanultam azt is, hogy miért van az olimpiai íjászokon mellvédő. Na nem mintha így akartam volna rájönni. A kültéri koncentrált tesztek alatt megfeledkeztem a saját épségemről, így az ideg vagy háromszor mellbevert, másnapra a mellkasom jobb oldalán egy almányi területen a szivárvány minden színét meg lehetett látni. Mondanám, hogy nem fájt, dehát ordas nagy hazugság lenne. Kellemetlen sérülés. 
Ha már Sopron, elmentem az ottani íjászüzletbe. Egész csinos, szemre 40-50 négyzetméternyi területen láttam néhány szép bőr oldaltegezt meg egyebeket. Így a várkerületi bőrdíszműves műhelyben gyorsan kértem is egy adag bőrt és bőrszalagot, majd megcsinálom magamnak amit láttam. Jah, amúgy István: köszönöm a bőröket és minden segítséget, ezzel elleszek egy ideig. Érdekes, hogy az íjászüzlet előtti közlekedési tábla tartócsövén egy debreceni szurkolói matrica figyel. Úgy tűnik, idén nem én voltam ott az első hajdúsági legény :)
Ausztriából hoztam pár feltűnő színű földbe szúrható zászlót is, ezzel fogom megjelölni a folyosót amibe be kell lőjek. Folytatás következik, a mostani hétvégén biztosan lövök. Ráadásul a fényképes szálak harmadikjában ígértem egy érdekességet, az autóba nehezen bepakolható íjak problémájára. Lassan annak is a kivitelezés fázisába kell fordulnia.
Ja, azt nem is mondtam, hogy végre ettem szusit. Egész jó. Ugyan nem volt olyan "művészi", mint amilyennek állítólag lennie kellett volna, de határozottan jó kaja. Nekem egész tűrhető volt kinézetre is, lásd a fényképet. Biztosan nem ez volt az utolsó találkozásom vele, sőt: ha találok idehaza valami megbízható forrást, akkor időnként be fogok lapátolni valamilyen válogatást, jól megkínálva wasabi szósszal.
