Néhány érdekes vagy tanulságos képet lökök ide, némelyikük önálló témaként fog felböffenni később.
A görögöknél minden valamire való ajándékboltban van Artemis-szobor. Picit billenteni kell az íjon, hogy a tartó kéz a vessző alatt legyen azonnal, de egyébként szép produktum. Szépen húz.
Ööö mondtam már, hogy mindenütt Artemis figyel? Jah igen :) ezt a képet mégis idelököm. Nem tudom mire lő: madárra így esélytelen, távlövéshez meg túl meredek. Viszont technikailag szakszerűnek tűnik, a csípőjét nyomja előre felfelé célozva, ahogyan a terep-vadászíjászoknak tanítják. Szemrevaló ajándéktárgy ez is.
Közérdeklődésre számot *nem* tartó témaként írom, hogy elmúltak a csípéseim. Egy hónapnyi kín kellett hozzá, meg egy héten át maró sós tengervíz.
Melyek amúgy másfél hetesen ilyenek voltak. Inkább fájtak volna mint viszkettek és égtek... Itt a bűnös, immár a Tisza-parton is tanyázik. Nem érdekli tűző nap sem, fénybenjáró!
Kérdésként merült fel, mi kellhet egy helyszíni vessző-doktor táskába. Íme, az A oldal.
És a B oldal... Igazából van még egy gázgyújtó és egy olló is, de azok most épp a kocsiban pihennek :)
Vissza az organikus alapanyagok királyához. Az évgyűrűk így alakulnak egy tisztességgel megöregedett fatörzsben. A dátumok becsléséhez persze szükséges tudni a fajtát is!
Ezt az ártatlan fecskét egy ipari létesítményből mentettem ki. Napok óta a falak között lehetett, a vihartól menekült be és nem talált ki 2 x 1.200m² zárt területről a 20x20cm kijáraton. Annyira le volt gyengülve, hogy gyenge "sírása" mellett simán megfoghattam. A szabadra kitéve fél percig támolygott a földön, már azt hittem, hogy halidéj van csórinak - de szerencsére erőt gyűjtött és gó haza. Nem is tudom mikor láthatott vizet utoljára. Egy testvére még az erre következő nap mentő-feladata lesz (vagyis volt). Az még jó erőben volt és nem tudtam befogni. 
Az olajban fürdetett és erőszakkal megitatott pálcák már ki lettek hevítve hőlégfúvó alatt hetekkel ezelőtt, a folyékony anyag forrásig. A maradékot viszont csak naphosszat tartó izzasztással lehet előcsalogatni: feltekered őket WC-papírba egyesével, majd pl. infralámpával fűtött dobozban vígan könnyezhetnek. Ennek híján (nomeg a feleségem ötletére) a tűző napon alvó és ott is közlekedő céges autó szélvédője alatt pihent fekete kukás-zsákban. Megfogni alig tudtam akár már két órányi zárt parkolás után is, szóval jó lesz ez. Pár nap után kiszabadultak!
Az egyik ügyfelünknél láttam ezt a cuccot. Kell egy ilyen. A fordulatszám és mélység állítható, utóbbi milliméter pontossággal leolvasható a digitális kijelzőről. Zsivány egy szerszám, annyi biztos.
Fentebb írtam, hogy ismerjük meg a faanyagot. Ami első *ránézésre* amúgy nem egyszerű, íme...
Mondom! Nem egyszerű... A kéreg lehet leginkább árulkodó. Amúgy a madárcseresznye szerintem méltatlanul elhanyagolt alapanyag, figyeld a geszt hogyan válik el a szíjácstól. Nagyon látványos: épp úgy, mint a tiszafa esetén.
Még egy kis hazai természet, aztán lassan lehúzom a rolót mára. Az aztán gyökérzet! Tudom kicsit beteg dolog, de én fejeket és kezeket is látok benne, tiszta horror.
Kristálytiszta vizű patak folyásának utat nyitó kidőlt fa gyökérzete. A fa él tovább, a maradék gyökérzet ellátja kidőlt állapotában is.
A gólyák immár komolyan edzenek az út előtt. Mire ez a bejegyzés kikerül, már két hete úton lesznek: remélem a lehető legtöbb célt is ér.
Végül a természet témájáról visszaváltva íme egy kép a Keleti Turul szaküzletből. Tényleg nem reklámból írom, de elég jó hely, elég rendesek voltak velem. Ide még biztosan vissza fogok térni.

Sziasztok!