Vasárnap délelőtt lehetőségem volt ismét távlövést gyakorolni. A varjútollas vesszőm (melytől a legjobb eredményt vártam az elejétől, ahogyan korábban írtam) átalakuláson esett át. Mivel a menet közben rákerült teljes tollhosszúságú fűzött bandázs ellenére is hülyén viselkedett, teljesen letekertem a kiegészítő kötözést. Háát, íme az eredmény... Hiába kezeltem le, a nyári meleg és a benne maradt olaj megtette a hatását. Mondjuk tudtam előre, így azonnal tudtam azt is, hogy mit fogok változtatni rajta. 
Szóval felkerült rá egy kicsit jobban megtervezett és valószerűtlenül apró pulykatoll-trió, melynek még a tollgerincén is faragtam, minél kevesebb anyag legyen feleslegesen ragasztva a testhez. Magát a testet is bevontam egy zsíros felületre érzéketlen anyaggal, melyre a megkötése után prímán felragadt a tollazat. A bandázskötést teljesen elhagytam, és a lányom sportíjánál alul említett megoldással rögzítettem a tollazat elejét. A hegyet is lakkba mártottam, mert a még mindig száraz földtől nagyon féltettem. A többi vesszőtől eltérően nem a vezértoll a színes, hanem az alsó toll, ami rossz eredmények esetén levágásra kerül és kéttollas vesszőként próbálhatom tovább. Tágítottam a műanyag nock ajkain is, a smirgli tudna mesélni. Ezáltal egy pöccintésre leesik a vessző az idegről.
Mivel az idei év hátralévő része úgy alakult, hogy a távlövés gyakorlására fordított eddigi idő maximum felével tudok majd gazdálkodni (heti másfél-két óra, egy menetben), úgy mentem terepre, hogy "most vagy soha". A könyököm is helyrejött, magamhoz vettem egy jobbfajta munkavédelmi szemüveget. Két vesszőt vittem, az egyik 19 grammos pirosat - illetve a fent említett 16 grammra diétázott, kiégetett cédrust varjúmentesítve, picit átalakítva.
Tehát ahogy írtam a távlövő vesszőknél: betölt, finoman emel, folyosóba tart, szögbe emel, kihúz, határozottan (de nem kapkodva) túlhúz, lazán old. Az első két próbám 300 méter körüli volt, vélhetően a nem kellően laza oldás miatt. Ellenben már ezzel a két lövéssel is megvolt az idei célkitűzésem. A harmadik próba eredménye viszont a képen látható: 338 méter. Ha a GPS tévedéseinek lehetőségét beleszámoljuk és a teljes 15m tűrést egyértelműen csak és kizárólag a 338 méter ellenében számoljuk (tehát ha csakis a lövés irányával párhuzamosan és csakis a lövéssel egyező irányban tévedett a nagyobb értékért, csakis a legnagyobb hibával - ha egyáltalán tévedett) ez akkor is 323 méter. Jó sokat gyalogoltam érte :)
Mindez a laminált asszírral, ideális körülmények között (nem volt összevissza szél, nem zavarta semmi még a gondolataimat sem) és picit feltüzelve. Az én kezdetleges technikámat, és a technikai apparátusom saját gyártású produktumait tekintve ez nagy lövés. Nekem bazinagy, ráadásul a nyíl a folyosóban maradt, így nem kellett "Szeged irányába fordulni", hogy megtaláljam.
A vessző még élete derekán van, de megpróbálom átmenteni a jövő évre, és most a többivel kezdek el variálni. Lehet kellene egy gyors célkitűzés 350 méterre, de ez veszélyt is rejt magában - elég kellemetlen lenne, ha november elején úgy köszöntene be a csigás korszak (télen én csak azzal lövök), hogy valami hiányérzetem van. Addig talán ötször fogok lőni, az pedig nem túl sok idő: ebből két lehetőség csak a többi vessző finomhangolására kell, és az időjárás is áttervezheti amit kigondoltam.
Nos, ennyit akartam. Nagyon örültem ennek a vasárnap délelőttnek. Szeretek önmagammal versenyezni: az a legnehezebb, szóval ott a legjobb győzni.
